1977 – A magyar püspökök első „ad limina” látogatása Rómában
január: Ijjas érsek újévi köszöntőjében az év során esedékes ad limina látogatás előkészületeit emelte ki, és tájékoztatott arról, hogy két hónappal azelőtt a Szentatyánál kifejezte, hogy alázatosan elfogadja döntését, mellyel további szolgálatra kéri a 75. életévét betöltött főpásztort. Ijjas érsek biztosította a pápát a püspöki kar töretlen hűségéről, elmondta: „Papságunk egyházias érzése józan és jó magyar híveink hagyományosan tartják ősi vallásosságukat.” Az előző évben végzett templomépítési munkákról: külső tatarozás történt Bácsalmáson, Érsekcsanádon, Kéleshalmon, Miskén és Vaskúton (Kálvária kápolna). Belső munkák folytak Bácssszentgyörgyön (padló csere), Baja-Szent Józsefben (liturgikus tér kialakítása), és Sükösdön (liturgikus tér márvány burkolása). Orgonát újítottak fel Baja-Szent Antalban és Géderlakon. A harangokat villamosították Érsekcsanádon, Kalocsa-Főszékesegyházban és Öregcsertőn (Kiscsertői kápolna). Tetőszerkezetet javítottak Bátyán és Homokmégyen. Új harangállványt állítottak Bócsa-Szent Imrén. Plébánia-korszerűsítést végeztek Baja-Szent Józsefben, Érsekcsanádon és Imrehegyen. (100/77. Körl.)
január 16. Életének 76., papságának 53. évében, a székesfehérvári Papi Otthonban elhunyt Cserháti Gergely ny. plébános. Székesfehérváron temették el. (180/77. Körl.)
január 20. Életének 70., papságának 45. évében, a székesfehérvári Papi Otthonban elhunyt Fekete Ferenc, aki az 1930-as években két évig Brazíliában szolgált, majd az 1950-es években többször is volt börtönben (1953-56, 1959-63), és ideiglenesen a győri egyházmegyében is alkalmazták. (203/77. Körl., KFL.I.1.c. perszonális iratok)
február 28. Ijjas érsek körlevelében jelzi, hogy április-június hónapokban 6 napon, összesen 13 helyen tervez bérmálást és kánoni vizitációt. Ismételten hangsúlyozta, hogy a bérmálás szentségéhez csak azok bocsáthatók, akik az általános iskola 4. osztályát végzik, tehát legalább 10 évesek. (265/77. Körl.)
február 28. Ijjas érsek körlevelében közölte a tavaszi- és őszi espereskerületi ülések témáját: A bűnbocsánat új rendje, valamint A betegek gondozása és a szent kenet új rendjének lelkipásztori jelentősége címmel. (121/77. Körl.)
február 28. Papi jubileumok körlevéli közlése. Ezüstmisések: Bauer Ferenc Baja-Szent József plébánosa és Mentés László esperes, szakmári plébános. (123/1977. Körl.)
április 14. VI. Pál pápa ad limina látogatáson fogadta a magyar püspöki kar tagjait. (BM-GJ) Utoljára három magyar püspök, 1948-ban vett részt hasonló látogatáson, a teljes püspöki kar számára ez volt az első alkalom. E látogatás kapcsán mesélték a római magyar kolóniában a következő történetet: VI. Pál az egyik nemrég kinevezett érsekkel beszélgetve váratlanul megkérdezte: „Hány gyermek van beíratva az iskolai hitoktatásra az ön érseki székhelyén?” Az érsek kissé zavartan, de őszintén felelte: „Szentatya, nem tudom. Nem volt időm kívülről megtanulni az egész anyagot, amelyet papjaim készítettek.” – „De én tudom. Egy sincs. Az ön székvárosában egyetlen gyermeket sem írattak be hittanra.” A pápa jóindulatú mosolya és szelíd hangja szerencsére elejét vette annak, hogy a püspök ott helyben szívrohamot kapjon. (Bozsóky-Lukács 1995. 101.) (Valószínűleg Bánk József lehetett az, Egerből.)
május 25. Ijjas érsek körlevelében jelezte a papi továbbképzés éves rendjét, tételeit és időpontjait. A téma: A Biblia, mint keresztény életünk forrása. (892/77. Körl.)
június 9. Kádár János, az MSZMP első titkára látogatást tett a Vatikánban. VI. Pál pápa Casaroli érsek társaságában fogadta őt feleségével és Puja Frigyes külügyminiszterrel együtt. Az egyórás megbeszélésen a pápa történelmi jelentőségűnek nevezte a találkozót. A találkozó egyik közvetlen következményeként kiszabadult az utolsó Magyarországon bebörtönzött pap, Lénárd Ödön piarista szerzetes. (BM-GJ) A találkozó kölcsönösen előnyös elismerés volt a két fél részéről, Kádár is megadta ezzel a tiszteletet a pápai tekintély előtt. Konkrét eredmény volt, hogy a magyar sajtóból eltűntek a korábban szokásos, vallást becsmérlő írások, és a közvetlen vagy közvetett egyházellenes támadások. A találkozás belpolitikai visszahatása, hogy Kádár nyugati nyitása határozottá vált, azok rovására, akik makacsul ragaszkodtak Moszkvához és az ultra-marxista elvtársak által hirdetett állandó ideológiai harchoz. A pápa és Casaroli nyilatkozatai során lehetőség nyílt arra, hogy világossá tegyék a világ előtt, hogy egyrészt még mindig vannak vallási problémák a kommunista országokban, mészrészt viszont a közvetlen tárgyalásokkal mégis lehetséges pozitív eredményeket elérni. (Bozsóky-Lukács 1995. 99.)
június 23. A budapesti Hittudományi Akadémián doktorrá avatták Benyik Györgyöt, Kalocsa-Szent Imre káplánját. (895/77. Körl.)
június 25. Papszentelés. Ijjas érsek a kalocsai főszékesegyházban áldozópappá szentelte Gál Jenőt. (932/77. Körl.)
július 6-10. Moszkvában a különféle vallásfelekezetek békekonferenciáján részt vett Ijjas József kalocsai érsek. (BM-GJ) Ijjas a 18 fős magyar egyházi delegáció tagjaként latin nyelvű beszédet is mondott. (Pál 1995. 226.)
július 27. Életének 68., papságának 45. évében, Balatonakarattyán elhunyt Iványi Endre ny. lelkész, aki 17 évet töltött a kalocsai főegyházmegye szolgálatában, és 1972 óta volt nyugállományban. Balatonkenesén temette el Ijjas érsek. (1305/77. Körl.)
szeptember 2. Életének 61., papságának 38. évében, autóbalesetben elhunyt Ruszthi Pál keceli lekész. (1512/77. Körl.)
szeptember 15. A templomi hitoktatás a püspöki kar hatáskörébe került. (BM-GJ)
szeptember 22-27. A Nápoly melletti Pompeiben „Jézus Szent Szívének katekézise” címmel püspöki szinódust előkészítő konferenciát tartottak, melyen részt vett Ijjas József érsek. Az eseményről szóló körlevéli tudósításban kiemelte, hogy Kalocsán a Jézus Szíve-kultusz életformájává lett a nép vallásos buzgóságának, az ez évben tartott búcsú alkalmával volt a 92. körmenet. (1728/77. Körl.)
szeptember 26. Világszerte megemlékeztek VI. Pál pápa 80. születésnapjáról. Budapesten a püspöki kar egyházzenei ünnepi áhítaton vett részt a Nagyboldogasszony templomban, Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek mondott ünnepi beszédet. (1704/77. Körl.)
szeptember 27. Életének 66., papságának 41. évében, Budapesten elhunyt Kékesi János tb. kanonok, érseki főkönyvtáros, a kalocsai Szent István templom igazgatója. Október 8-án temették el a kalocsai papi kriptában. (1400/77. Körl.)
november: Személyi változások. Tóth Tivadar c. apát nagybaracskai plébános nyugállományba vonult, ezért Nagybaracskára Rosenthal Imre dunatetétleni lelkészt nevezték ki vicarius oeconomusnak, majd plébánosnak. Dunatetétlenre lelkészt nem tudtak küldeni, így a hívek gondozását Szentgyörgyi József akasztói esperes-plébános látta el. Kápláni áthelyezések: Cselik László Bátyáról Kecel-Beltérre, Gubik Mihály Jánoshalmáról Akasztóra, Dr. Pribitek László Borotáról Baja-Szent Szívbe, Reusz József Akasztóról Jánoshalmára, Tajdina Jószef Kecelről Jánoshalmára került. Az újmisés Gál Jenőt Bátyára helyezték káplánnak. Borotára nem jutott káplán. Dr. Tamás Péter betegsége miatt lemondott érsekcsanádi plébániáról, helyébe Bánhalmi István már nyugállományban lévő plébánost küldték. Kékesi János tb. kanonok halála után a Kalocsa-Szent István templom igazgatásával Novok Rostás Kálmán érseki szertartót bízták meg. (1739/77. Körl.)
november 26. Életének 63., papságának 39. évében, több hónapos, súlyos betegség után elhunyt Dr. Tamás Péter érsekcsanádi plébános. Szülővárosában, Kalocsán, a papi kriptában temették el. (1998/77. Körl.)
december 25. Szabadkán, Harmath Károly szerkesztésében megjelent az Agape c. magyar nyelvű héthavi folyóirat első száma. (BM-GJ)
az év során: megnyílt az Országos Hitoktatási Bizottság konzultációs irodája Budapesten, igazgatója Csanád Béla, a Hittudományi Akadémia professzora volt. Az iroda munkájában számos egyházi és világi szakember vett részt. (Mészáros III.B. 59.) Kollár Ferenc jezsuita szerzetes, a földalatti magyar rendtartomány vezetője Magyarországról rendszeres levelezésbe kezdett a római rendi elöljárókkal, és megjelent az év őszén tartott rendi nagygyűlésen Rómában. A pápa külön kihallgatáson fogadta, és természetesen az ÁEH is tudott az útjáról. Az eset jól példázta a felemás helyzetet, a jogszabályok és a gyakorlat kettősségét. (Mészáros III.B. 86.)