A terület változásai: Bács-Bodrog vármegyétől Bács-Kiskun megyéig

A névváltozások szükségszerűen elvezetnek bennünket a területi változások kérdéséhez. Az egyházmegye területe a 18-19. században Bács-Bodrog vármegyét, Pest megye déli területeit és a Kiskunság egy részét foglalta magába. Természetes határai kelet felől a Tisza, nyugat és dél felől a Duna folyók, északon a határ a Dunától Solt vonalában indult, s innen lejtve haladt délkeleti irányban a Tiszáig, ahová Szeged alatt érkezett (a szegedi főesperesség a 18. sz. folyamán került át a Csanádi Püspökséghez).
A 20. században az egyházmegye területe többször is jelentősen módosult. Trianon után a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye elveszítette területének közel háromnegyedét. A plébániák és lelkészségek alig több mint egyharmada, a lelkészkedő papság kevesebb mint fele maradt Magyarország területén. A határon kívül rekedt mintegy száz plébániából a Szentszék 1923 február 10-én, Szabadka központtal megszervezte a Bácsi Apostoli Adminisztratúrát (Administratura Apostolica Baciensis). Kalocsa számára a területvesztés - leszámítva az 1941-1944 közötti rövid időszakot - véglegessé vált, az Apostoli Adminisztratúrát Róma 1968-ban nyilvánította önálló egyházmegyévé. VI. Pál pápa "Praeclarissima Pauli" kezdetű bullája a Szabadkai Egyházmegye (Dioecesis Suboticana) megalapításáról 1968. január 25-én kelt. (Bács városa ezzel végleg egy másik egyházmegye része lett, és ettől fogva nem viselték a bácsi címet megnevezésükben a kalocsai érsekek). A következő jelentős változás 1993-ban történt az érsekség életében, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye létrehozásával. Azóta az egyházmegye területe lényegében megegyezik Bács-Kiskun megye területével. Az 1993-as átszervezés eredményeként egyébként igen jelentős volt a növekedés, a régi egyházmegye mind területét, mind pedig lakosságát tekintve megduplázódott, sőt több mint kétszeresére nőtt.
A Főegyházmegye az egyházszervezet 18. századi újjáépítésétől fogva három főesperességre tagolódott: Főszékesegyházi, Bácsi és Tiszai Főesperességekre, melyek területe az imént ismertetett események kapcsán természetesen változott. 1979-ben a Tiszai Főesperesség neve Bodrogira változott, 1993-ban pedig a területi növekedés eredményeként negyedikként a Kiskunsági Főesperesség egészítette ki.

Az egyházmegye térképei különféle időmetszetekben a következők:
A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 1801-ben (az első nyomtatásban megjelent térkép a Főegyházmegyéről)
A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 1931-ben (Trianon után a magyar határon belül maradt terület)
Bács-Bodrog Vármegye 1942-ben (a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye déli része az 1941-ben történt újraegyesítés után)
A Kalocsai Főegyházmegye 1991-ben
A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye 1996-ban (az egyházmegyei határok 1993-as módosítása után)

Főegyházmegyénk egy érseki tartomány (metropólia, provincia) feje, és ennélfogva jelentősége túlmutat az egyházmegye határain. A tartományt alkotó "társegyházmegyéket" szuffraganeusoknak szokás nevezni. A metropolita érsekek bíróságai fellebbviteli fórumok voltak tartományuk ügyeiben, az érsekek tartományi zsinatokat tarthattak, és számos esetben adtak tanácsot püspöktársaiknak, jelentősebb gazdasági- és jogi következményekkel járó döntéseik előtt. A metropoliták teendőit az egyházjog részletesen szabályozta, de annyi röviden is elmondható, hogy a középkori széles jogkör (közvetlen közreműködés a püspökök választásában, döntések püspökök közötti vitás esetekben, új egyházmegyék szervezése) az újkorban fokozatosan csökkent, és - a szentszéki bíróság fellebbviteli működésétől eltekintve - egyre inkább a tanácsadói szerepkör, a tiszteletbeli elsőség dominált. Mindezzel párhuzamosan az érseki tartományok területe is lényegesen csökkent.
A Kalocsai érseki tartomány szuffraganeusai a 18. sz. végén (nyugatról keletre haladva): Zengg-Modrus, Zágráb, Boszna-Szerém, Csanád, Nagyvárad és Erdély püspökségei. 1853-ban a Zágrábi érseki tartomány szervezése jelentett nagyobb változást, Zágrábbal együtt ui. Zengg-Modrus és a Boszna-Szerémi Püspökség is kivált a tartományból. 1920 után az érseki tartomány egyetlen szuffraganeusa a Csanádi Püspökség maradt, amely 1982-től Szeged-Csanádi néven szerepelt. 1993-tól a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Péccsel és Szeged-Csanáddal alkot egy érseki tartományt.