KFL.III.3. Jószágigazgatóság iratai (1742) 1856-1952

408 raktári egység (298 doboz, 109 kötet, 1 csomó)
A jószágigazgatóság 1856-tól vette át – a korábbinál szélesebb hatáskörrel – a prefektus feladatait. (Egyéb elnevezései voltak: Gazdasági Igazgatóság, Uradalmi Igazgatóság). Tevékenysége az uradalom egész területére, valamennyi egységére és összes gazdasági funkciójára kiterjedt. Irányította a számvevőség, az erdőhivatal, a mérnöki hivatal munkáját, évi iratforgalma 2000-3000 db között volt. A gazdasági vezetők ülését – a tisztiszéket – esetenként összehívta, azonban ez legfeljebb tanácsadó szerepet kapott. Jegyzőkönyvei, határozatai beolvadtak a jószágigazgatóság regisztratúrájába.
Az 1850-es, 1860-as években az igazgatóság fő tevékenységét a jobbágyfelszabadítás lebonyolítása jelentette, ami a szőlődézsma és a maradványföldek megváltása ügyében a 20. század elejéig elhúzódott. A jószágigazgatóság engedélyezte a tisztek, egyéb alkalmazottak, konvenciósok, summások felvételét, döntött a bérletekről, parcellázásokról, a Duna szabályozása után kiszáradó erdők kivágásáról, a területek értékesítéséről, a birtokon végzett vízi munkálatokról stb. Érdekesek a Tanácsköztársaság, a román megszállás időszakában, valamint a második világháborút követető években keletkezett iratok, amelyek már az államosítást dokumentálják.
Az iratanyag részei:- iktatók, mutatók, - iktatott iratok, - külön kezelt iratok, - Szanáló Bizottság iratai, - Bácsi Apostoli Adminisztratúra iratai, - vizügyi iratok.
A Szanáló Bizottság 1937-1943 között működött Jalsovszky Jenő miniszteri tanácsos vezetésével. A birtok igen rossz pénzügyi helyzete miatt hozták létre. Takarékoskodás, a bácskai területek visszacsatolása és nem utolsó sorban a háborús konjunktúra miatt feladatát sikerrel megoldotta.