Anyakönyvek

KFL.I.1. KALOCSAI ÉRSEKI HIVATAL

KFL.I.1.d. Anyakönyvek

175 sorozat 1718-1992, 99,31 ifm

TARTALOM:
Bevezető az iratrendezésről, "használati utasítás"
Helynévmutató
Az iratsorozatok leírása
A kereszteltek, egybekeltek és meghaltak (K, E, M) anyakönyvi másodpéldányainak raktári leírása Excel táblázatban letölthető ide kattintva: anyakonyvek_raktari_leirasa.xls

BEVEZETŐ AZ IRATRENDEZÉSRŐL, "HASZNÁLATI UTASÍTÁS"

A török idők után, a 18. század folyamán fokozatosan népesült be a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területe. Az újjászervezett plébániákon általában az első teendők között kezdték meg az anyakönyvek vezetését, és a keresztelési, házassági, halálozási bejegyzéseket tartalmazó anyakönyvek eredeti példányai azóta is gondosan őrzött, értékes forrásai a plébániák levéltárainak. A Kalocsai Érseki Levéltárban a 18. századból csak bérmálási anyakönyvek találhatók, melyek közül a legkorábbi 1718-ban készült Gádoron (ma: Gakovo, Jugoszlávia). A bérmálási anyakönyvek kivételezett helyzete érthető, hiszen bérmálások esetén a szentség kiszolgáltatója maga az érsek volt, ill. alkalmanként megbízottja, segédpüspöke lehetett. Az érsekek pedig gondoskodtak róla, hogy a közreműködésükkel végzett bérmálások eredeti jegyzékeit az érseki központban megőrizzék. A bérmálási anyakönyvek másik fontos eltérése a plébániákon vezetett keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvekhez képest az, hogy sokkal ritkábban készültek. Az érsekek nem jutottak el évente minden településre. Ehelyett a bérmálandókat a közeli plébániákról egybegyűjtötték, és régiónként, központi helyeken bérmáltak. A bérmautakat egyébként a korabeli közlekedési nehézségek, az egyházmegyén belüli jelentős távolságok miatt gondosan meg kellett szervezni.
Az 1770-es években már helytartótanácsi leiratok írták elő a plébániák számára az anyakönyvek elzárt őrzését, tűz esetén elsőként történő mentését (az anyakönyvek vezetését, őrzését egyébként az egyházi jog is szigorúan szabályozta). A mi levéltárunk szempontjából jelentősebb változás mégis csak 1826-ban történt a plébániákon vezetett anyakönyvek esetében. Ettől az évtől kezdve minden plébánosnak két példányban kellett az anyakönyveket elkészítenie. Az első példányt továbbra is a plébániájukon őrizték, a másikat pedig évente be kellett küldeniük az érseki központba. (Voltak törekvések a vármegyék számára készített "harmadpéldány" bevezetésére is, ez azonban tudomásunk szerint csak igen töredékesen, esetlegesen valósult meg.) 1826-tól tehát az érsekségen is megkezdődött a kereszteltek, egybekeltek és meghaltak anyakönyveinek gyűjtése. Ezt követően folyamatosan gyarapodtak az anyakönyvek sorozatai egészen 1992-ig, s ezt a folyamatot csak az egyházmegye területének változása zavarta meg. A Jugoszláviához került bácskai települések anyakönyvei 1922-ig érkeztek be, utána a Szabadkai Apostoli Adminisztratúra gyűjtötte be másodpéldányaikat. Mivel az Adminisztratúra levéltárát 1941-ben Kalocsára szállították, annak 1983-ban történt visszaszállításáig az Érseki Levéltár őrizte a bácskai plébániák 1923-1943 közötti másodpéldányait is. Ezek az anyakönyvek 1983 óta már csak mikrofilmen állnak rendelkezésünkre.
Az alábbi jegyzékben szereplő anyakönyveken kívül mikrofilmen megtalálhatók még levéltárunkban a Magyarországon maradt plébániák 1826 előtti anyakönyvei is, ezek a másolatok értelemszerűen a plébániákon őrzött eredeti anyakönyvekről készültek, és egészen pontosan a kezdetektől 1895-ig terjednek.

A rendezéskor figyelembe vettük a "megörökölt" rendet, így minden plébánia továbbra is egy sorozatot alkot, melyet két tételre bontottunk. Az első tételt a kereszteltek, egybekeltek és meghaltak anyakönyvei (KEM anyakönyvek), a második tételt a bérmálási anyakönyvek jelentik. A KEM anyakönyvek esetében a tételek kialakítása nem okozott gondot, az egyes plébániák anyakönyveit régóta elkülönítve, alfabetikus rendben kezelték, és viszonylag rendezett állapotban voltak. Ezzel ellentétben a bérmálási anyakönyvek sajnos teljesen rendezetlen módon, egyetlen nagy "masszát" alkottak. A KEM anyakönyvek esetében további bontásként külön csomókba került a három anyakönyvi típus, végül kialakítottuk az időrendet. Az anyakönyveket régebben fémcsatos vászonszalagokkal, vagy egyszerűen csak madzaggal kötötték hatalmas, nehezen kezelhető csomókba. Az egymáson fekvő csomók kihúzása minden kézbevétel esetén az anyakönyvek gyűrődéséhez, sőt időnként szakadásához vezetett. A rendezés során 10-12 cm-es csomókat alakítottunk ki és minden csomót méretre gyártott, keményfedeles, szalagos irattartóba kötöttünk be.
Az anyakönyvek levéltárunk gyakran kutatott forrásai. Az elmúlt évtizedek alatt pl. a bácskai német nemzetiségű települések majdnem mindegyikének anyakönyveit feldolgozták németországi helytörténeti munkaközösségek. A rendszerváltás után a hazai kutatók között is gyakorivá vált a családtörténeti kutatás, de az anyakönyvek statisztikailag is elemezhető történeti adatmennyiségét, gazdagságát (foglalkozások, betegségek stb.) egyelőre nem, vagy csak igen kis mértékben hasznosítják.