|
GYŰJTEMÉNYEK |
A Kalocsai Érsekség ránk maradt térképanyaga az
egyházi levéltárak egyik legérdekesebb gyűjteménye. A közel 1500 db térkép
eredendően az Érseki Gazdasági Levéltár több mint 300 folyóméter terjedelmű
iratanyagához tartozott. (Ha a duplumokat és a több szelvényből álló
sorozatokat egy-egy tételnek vesszük, akkor 826-ra tehető a páratlanul gazdag
együttes térképeinek száma.) A katalógusban darabszinten ismertetett anyag ma a
Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár egyik gyűjteményes fondját alkotja
(KFL.VIII.2.)
A térképtár ismertetésének alapjául Dr. Dóka Klára
nyomtatásban megjelent katalógusa szolgált, melynek bibliográfiai adatai: A Kalocsai Érseki Tartomány térképeinek katalógusa 1-2. A
Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár térképei. Összeállította: Dóka
Klára, Budapest, 1990. 1. köt. 214 pp, 2. köt. 1-157. p. és
mutató 197-273 p. Magyarországi egyházi levéltárak térképei XIII-XIV. (Kiadta
az Új Magyar Központi Levéltár, sorozatszerkesztő: Müller Veronika, a kötetek munkatársai voltak: Bán Péter és Kuczy Károly, lektor: Bárth János. Készült az Új Magyar
Központi Levéltár Módszertani Osztályán, az Országos Tudományos Kutatási Alap
támogatásával.)
A honlapon található anyag követi Dóka Klára
munkájának szerkezetét, a térképek sorszámai megegyeznek a nyomtatásban
megjelent katalógus tételszámaival, s a keresések-böngészések könnyítése
érdekében a kötetek mutatóját is hasznosítottuk. Változott viszont a leírás
módja: részben eltérő az információk csoportosítása-sorrendje, de ennél
fontosabb, hogy a honlapon nem található meg az 1990-ben megjelent katalógus
valamennyi információja. Elsősorban a kartográfiai jellemzők, s a részletes
topográfiai-tartalmi leírások egyszerűsödtek, s ennek oka a honlapok világának
jellegzetességében és lehetőségeiben rejlik. A jövőben ui. a katalógust
képekkel fogjuk kiegészíteni (a térképek fotózása már folyik), s a képek
közlése feleslegessé teszi az aprólékos leírások jó részét. A honlap-változatnál
ezért elsősorban az azonosításhoz és a kereséshez szükséges adatok közlésére
törekedtünk.
A honlap ugyanakkor néhány dologban többletet is
jelent a nyomtatásban megjelent munkához képest, s e többletet elsősorban az
időről-időre változó praktikus információk (pl. újabb jelzetek, valamint a
fotózásra-, restaurálásra-, elhelyezésre utaló megjegyzések) adják, melyeket - a
levéltárunkban működő adatbázisunk alapján - a
jövőben igyekszünk rendszeresen frissíteni.
A Bevezetést a következőkben Dóka Klára 1990-ben
megjelent bevezető tanulmányának szövegével folytatjuk:
Bár az egyes térképlapokat fizikailag sok károsodás
érte, a sorozatok lényegében együtt maradtak. Szemben az egyházi levéltárak
több forrásból származó térképeivel, ezek a dokumentumok szorosan kapcsolódnak
a gazdasági iratanyaghoz, teljes egészében irattári eredetűek. A legkorábbiak
részei a Gazdasági Levéltár birtokjogi iratgyűjteményének, ahol a birtok- és
községhatárok kijelölésével, határperekkel kapcsolatos iratokat őriznek. Sok
térkép kapcsolódik a Mária Terézia-kori úrbérrendezés irataihoz, melynek
végrehajtására – mint Pest megyében általában – 1770-től került sor. Egyik
legteljesebb iratanyag a levéltárban az erdőigazgatási gyűjtemény. Ezt a
tevékenységet az 1770-es évektől 200-nál több, szép kivitelű, kéziratos térkép
dokumentálja. Nagy mennyiségű rajzos anyag kapcsolódik a kataszteri iratokhoz,
a 18. század végétől egészen az 1930-as évekig. E térképek nemcsak a területek
egyszeri felmérését szolgálták, hanem alapját képezték különféle
területrendezési, mezőgazdasági térképeknek is.
A kalocsai érsekség birtokai Pest megye déli részén és
Bács-Bodrog megyében voltak. A kalocsai uradalomhoz tartozott: Kalocsa,
Géderlak, Szkentbenedek, Uszód, Foktő, Bogyiszló, Dusnok, Sükösd, Csanád,
Szentistván, Szeremle, Nádudvar, Hajós, Császártöltés, Kecel, Miske, Csávoly, a
bácsi részhez pedig: Bács, Bácsújfalu, Dérony, a környező pusztákkal,
szállásokkal, majorokkal együtt. Az érsekség birtokainak egy részéből 1832-ben
megszervezték a főkáptalani uradalmat, amely Kecel, Császártöltés, Géderlak,
Szentbenedek, Dusnok, Uszód községeket, valamint Ács, Ökördi, Csala, Orosz,
Borsoshát, Imsós pusztákat foglalta magában.
Az óriási birtok igazgatását igyekeztek racionálisan
megszervezni, így az uradalmi tiszt (prefektus) és az erdőinspektor mellett már
a 18. század végétől alkalmaztak saját mérnököt a különféle műszaki feladatok
elvégzésére. Elsőnek Kronovetter Antal
nevét említhetjük, aki az 1770-es évektől tevékenykedett, az 1840-es, 1850-es
években dolgozott Kober József, a
19-20. század fordulóján Kikindai Aladár,
az 1930-as években Bozsó Ferenc.
Rajtuk kívül külön műszaki személyzetet alkalmaztak az erdőigazgatásban
(erdőmérnököket, erdőrendező mérnököket), és gyakran hívták Pest vagy
Bács-Bodrog megye mérnökeit is segítségül. Ha az érseki szék hosszabb ideig üres
volt, a birtokot a kamara kezelte, és ilyenkor a kormányszék mérnökei látták el
a területek felmérésével, birtokrendezéssel kapcsolatos teendőket is.
Az érsekség mérnökei alkalmanként dolgoztak a
főkáptalani uradalom számára is. Így a gyűjteményben az érseki dokumentumokon
kívül a főkáptalani területekre vonatkozó térképeket is találunk: ezeket
részben Kober József, részben az
erdőmérnökök készítették. A főkáptalani levéltár külön térképtárral nem
rendelkezett.
A 826 tételből álló érseki gyűjteményt három időrendi
és egy tárgyi állagra bontottuk, melyeken belül logikai elvek szerint
sorozatokat alakítottunk ki. Az első részhez az 1849 előtti, feudális kori
térképek tartoznak, míg a második és harmadik között 1918-nál állapítottuk meg
a határt. 1918-ban Állami Földmérés címen országosan új térképezési munkák
kezdődtek, másrészt az első világháború után az uradalom területe is csökkent.
Ezután az 1941-1944 közötti időszakot leszámítva a Bács megyei részek
Jugoszláviához tartoztak.
A térképek felsorolását az iratanyag felépítésének
megfelelően határ-, birtok- és birtokmegosztási térképekkel kezdjük. (1-20.
szám) Itt található a gyűjtemény legrégebbi darabja, Ruttkay Mihály 1749-ből származó
térképe, amely az uradalom és Fajsz község határát ábrázolja, továbbá az
érsekség és a bajai uradalom elhatárolását rögzítő térképsorozat, mely három
évtizedes határvitára tett pontot. Az úrbéri térképek (21-29. szám)
legelső darabja 1771-ből származik, és Sükösd határát ábrázolja. A szép
kiállítású térképek értékesebb részét Balla
Antal, Pest megye mérnöke készítette.
Az úrbéri térképekhez szorosan kapcsolódnak a mezőgazdasági
térképek (30-57. szám), melyek készítői nem a birtokviszonyok
rögzítésére, hanem a nyomásbeosztás, és a művelési ágak meghatározására
helyezték a hangsúlyt. A legkorábbi darabot 1764-ben Karpe Mihály, kamarai mérnök készítette az érsekség – kamarai
területekkel határos – bácsi birtokairól, itt találjuk Kronovetter Antal legszebb térképeit, majd az időrendben
kialakított sorozatot Kober József rajzaival zártuk le. A mezőgazdasági
térképek között egyes falvak határát áttekintő dokumentumokat, vagy egy-egy
birtokrészt, művelési ágat ábrázoló térképeket is találunk. Utóbbiak egyik
fajtáját képezik az erdőtérképek (58-78. szám), melyek közül
1779-ből Balla Antal bácsi
erdőtérképe a legkorábbi. Már a 18. századi darabokon megtalálhatók a jól
szervezett erdőgazdálkodás nyomai (vágások beosztása, parcellák rendezése).
1787-ben került sor az uradalom területén az első kataszteri
felmérésre (71-89. szám), melynek eredményeként 19 db, 1:7200
méretarányú térkép maradt meg a levéltárban. Legtöbbet Sala von Grossa, olasz származású hadmérnök készített.
Teljes egészében fennmaradtak az uradalom egyes
helységeiről 1818-1822 között készült felmérési térképek (90-182.
szám), melyeket alfabetikus rendben soroltuk be. Kollonich László érsek (1787-1817) halála után az érseki
széket nem töltötték be, és a kamara kezelése alatt álló birtokon a II.
József-kori kataszternél részletesebb, általános felmérés kezdődött. Az 1:5184
méretarányú (1 hüvelyk = 72 bécsi öl) térképeket Kratochwill, Karl Steiner, Franz Tippely, Franz Ulmann
kamarai mérnökök készítették, akik a települések kül- és belterületein azonos
módszerekkel dolgoztak. A szép kiállítású, színes térképek parcellákig
részletezve, művelési áganként összesített terület-kimutatással az egész
uradalom gazdálkodásáról áttekintést adnak. A feudális kori térképek között
találunk végül néhány, nem túl jelentős vízszabályozási rajzot (183-189.
szám), valamint vegyes közigazgatási térképeket (190-205. szám).
Utóbbiak közül Karpe Mihály
1764-ben készült Bács-Bodrog megyei térképét érdemes megemlíteni.
A második állag 1850-es, 1860-as évekből származó
térképei a jobbágyfelszabadításhoz és a vele összefüggő birtokrendezéshez
kapcsolódnak (206-286. szám). A szép kivitelű térképek zöme Kober József uradalmi mérnök munkája.
Az úrbérrendezési, elkülönítési térképek nemcsak az új birtokviszonyokat
határozták meg, hanem a megváltozott helyzetnek megfelelő művelési ágakról, az
új vetemények meghonosításáról, az állattartással kapcsolatos létesítményekről
is információkat adnak, így ezekben az évtizedekben a mezőgazdasági és
úrbéri térképek egymástól el nem választhatók Az uradalmi községek nagyobb részében az úrbéri per már az
1850-es évek közepén lezajlott (Hajós 1856, Miske 1857, Foktő 1857), míg az
uradalom központjában, Kalocsán 1864-ben, Szeremlén 1869-ben, Sükösdön 1864-ben
került sor a birtokok elkülönítésére. Az úrbérrendezéssel kapcsolatban egy sor erdőtérkép
is keletkezett (287-301. szám), melyeken megbízható méréssel, az
uradalmi parcellák pontos elkülönítésével Kober
József a modern erdőgazdálkodás alapjait rakta le. Ebbe a sorozatba az
erdőtérképeket az erdőtörvény kiadásáig (1879) soroltuk.
1852-ben és 1856-ben került sor az uradalom területén
a következő kataszteri felmérésre, melynek azonban csak néhány darabja
maradt meg (302-319. szám). Gazdagabb viszont a következő sorozat, mely
a kataszteren alapuló felmérési, területrendezési, határtérképeket foglal
magában és nagyrészt a puszták felmérésére vonatkozik (320-353. szám). E
részben találhatók meg egyes főkáptalani helységek térképei is (pl. Ács, Kecel,
Orosz).
1879-ben újabb kataszteri felmérést hajtottak
végre, melynek során a területről adóközségenként 1:2880 méretarányú térképek
készültek. A sorozatok egy részét eredeti méretarányban vagy kicsinyítve az
Állami Nyomda sokszorosította (354-402. szám). A nagy pontosságú,
részletes rajzok évtizedekig alapul szolgáltak felmérési, területrendezési,
mezőgazdasági térképek összeállításához (403-470. szám), melyek a
legkülönbözőbb célból készülhettek (tagosítás, parcellázás, építkezéssel
kapcsolatos területrendezés, vízszabályozás miatt megváltozott birtokviszonyok
rendezése stb.) Mindkét sorozatot a községek nevének alfabetikus rendjében
soroltuk be, és külön megjelöltük, ha egy-egy település anyagának másik
példánya a területileg illetékes Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában
is megtalálható.
A harmadik időrendi állag első sorozatába az Állami
Földmérés hasonló méretarányú kataszteri lapjai tartoznak (471-514.
szám), melyek jórészt csak másolatban kerültek a levéltárba. Itt helyeztünk
el 21 csomó, részben felirat nélküli birtokvázlatot is, melyek egy-egy
település meghatározott dűlőit ábrázolják, a részletes térképek nem
azonosítható mellékleteiként készültek, de önmagukban nem értékelhetők. Ezt
követik az Állami Földmérés adatain alapuló birtok, területrendezési,
parcellázási, szabályozási térképek (515-554. szám), mely rendkívül
érdekes képet nyújt a Trianon után intenzívebb gazdálkodást folytató uradalom
egyes részeiről. A nagy mennyiségű rajz között vázlatok, részletesen
kidolgozott lapok, pauz- és fénymásolatok is előfordulnak, és a sok ceruzával,
tollal tett utólagos bejegyzés azt mutatja, hogy e dokumentumokat a
gyakorlatban is használták. A térképek készítői között Bozsó Ferenc és Geosity
Imre uradalmi mérnököket említhetjük meg.
A tárgyi állagba sorolt 202 térkép a polgári
forradalom (1848) után keletkezett, és olyan sorozatokat tartalmaz, melyeket a
korábbiakban említett időrendi bontásban nem lett volna célszerű tagolni. Az
állag, és egyúttal az egész gyűjtemény legnagyobb egységét az erdőtörvény
kiadása után keletkezett erdőtérképek adják (625-763. szám).
Készítőik: Somody
Lajos, Szentkereszty Géza, Krirmanits József mind az érsekség
alkalmazottai voltak. A szép kivitelű, színes erdőgazdasági térképek 1:7200
méretarányban készültek, az illetékes minisztériumban jóváhagyott üzemtervek
tartozékaiként. Sok köztük az azonos területre vonatkozó térkép, de viszonylag
kevés a teljesen megegyező példány. Az erdőgazdaság kezelői ugyanis
folyamatosan vezették a változásokat, és az állomány növekedésének megfelelően
a térképeket újrarajzolták.
A tárgyi állag következő sorozata vízügyi térképekből
áll (764-794. szám). A korábbiakhoz hasonlóan ez a rész sem túlságosan
gazdag. A vízszabályozásban érdekelt állami hivatalok csak akkor küldték el az
érsekségnek a már végrehajtott munkák térképeit, ha azok eredménye érintette a
birtokviszonyokat. Ebben az időszakban sok fontos vízszabályozási munkát
hajtottak végre. Átvágták a bogyiszlói kanyart, kiemelték a
Sükösd-Csanád-Koppányi átmetszést, töltések létesültek a Duna mentén, sor
került a Margittasziget és a Pest megyei Sárköz belvízlevezetésére. A legtöbb
munkát a vízszabályozó társulatok szervezték. Mivel az uradalom nem volt tagja
e társulatoknak, térképeik csak kisajátítási ügyek kapcsán, vagy tudomásulvétel
céljából kerültek az érsekségre. Az egész gyűjteményt lezáró, utolsó sorozathoz
út-, vasút- és telefon építéssel kapcsolatos rajzok, kalocsai, bácsi,
bajai várostérképek, valamint a terület 1930-as években kiadott 1:25.000
méretarányú katonai térképei tartoznak (796-826. szám).
A páratlanul gazdag térképanyag feldolgozása már több évtizeddel ezelőtt megkezdődött. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársai az 1950-es évek végén a korabeli utasításoknak megfelelően katalógust készítettek, és a különböző állagokhoz tartozó térképeket 1-től 505-ig leltári számokkal látták el. Dóka Klára feldolgozó munkája során, az 1980-as évek második felében kiegészültek a katalógus-cédulák rovatai a térképek kartográfiai adataival és tartalmi leírásával, leltározásra került a zömmel kataszterhez kapcsolódó, korábban feldolgozatlan állományrész, s az azonos és hasonló jellegű térképek összevonásával kialakult az 1990-ben nyomtatásban megjelent katalógus sorrendje, mely a honlapon is változatlanul megtalálható.
Készült a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban, 2003 decemberében
HTML-szerkesztés: Lakatos Andor
A munkát a Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Szakkollégiuma támogatta.