1891-1904 - Császka György (1826-1904)

(Lakatos Andor)

Császka (Császtka) György (1826-1904)
Jelmondata: Crucis amore (A kereszt szeretetével)

1874        szepesi püspök
1891        kalocsa-bácsi érsek

1826. dec. 4-én született Nyitraszerdahelyen, Nyitra vármegyében. Apja Császtka Jakab építész, anyai ágon unokabátyja volt Samassa József későbbi egri érseknek, és rokona Horváth Mihály történetírónak. Szlovák családnevét az 1860-as évek végén magyarosította, s elhagyva belőle a „t” betűt, a továbbiakban Császka alakban használta.
Gimnáziumi tanulmányait több városban végezte (Nyitra, Tata, Esztergom), az utolsó két évet a pozsonyi Emericanumban, az esztergomi egyházmegye növendékpapjaként. Ezt követően 1844-1846 között, két tanéven át filozófiát tanult a nagyszombati érseki líceumban, majd 1846. nov. 20-tól a bécsi egyetem teológus hallgatója lett és négy éven át a Pázmáneum lakója volt. 1850. szept. 21-én szentelték az esztergomi főegyházmegye papjává.
1850. szept. 29-től a nagyszombati érseki konviktus prefektusa, az érseki líceum matematika tanára. A papi hivatás-előkészítő kisszemináriumok vizsgálata céljából külföldi tanulmányutakat tett az osztrák tartományokban és Észak-Itáliában. 1853. okt. 29-től szentszéki jegyző és helynöki hivatali levéltáros Nagyszombatban, 1854. szept. 7-én hivatali teendőire való tekintettel felmentették a líceumi tanárság alól, 1856. aug. 12-től a nagyszombati helynöki hivatal titkára. 1864. júl. 20-tól Scitovszky János prímás irodaigazgatója Esztergomban, hivatali szolgálatát a következő prímás, Simor János is nagyra becsülte. 1870. szept. 29-től az esztergomi főszékeskáptalan mesterkanonokja. 1874. febr. 27-én Ferenc József szepesi püspökké nevezte ki, a kinevezést Rómában 1874. jún. 15-én prekonizálták, a konzisztóriumon ez alkalomból ő maga is részt vett, és IX. Pius pápától személyesen vette át a püspöki jelvényeket. 1874. július 19-én szentelte püspökké Simor János prímás az esztergomi bazilikában, szeptember 2-án volt az ünnepélyes székfoglalása. A szepesi püspöki székben unokatestvérét, az Egerbe távozó Samassa Józsefet követte. 1891. okt. 27-én kalocsai érseki kinevezést kapott, kinevezését a pápa 1891. dec. 17-én erősítette meg, és 1892. febr. 17-én volt Kalocsán az ünnepélyes székfoglalása.
Főpapként sokat áldozott a papság ellátására, 17 éves szepesi püspöksége idején több mint 100 ezer forintot költött a szerényebb körülmények között élő lelkészek támogatására. A magyar szellemű szlovák közművelődési egylet egyik alapítója és vezetője volt. Lőcsén, Rózsahegyen és Turdossinban leánynevelő intézetet, Szepesolasziban leányárvaházat, Szepesváralján nyomdát alapított, 1890 októberében létrehozta a Szepesi Közlöny c. hetilapot. A leánynevelő intézetek vezetését a Szatmári Irgalmasnővérekre bízta. Püspökségének elején alig hallottak magyar szót egyházmegyéje templomaiban, de két évtized múlva használatossá vált a magyar nyelv az iskolákban és a templomokban is. Közel egymillió forintot költött hazafias, jótékony és művészeti célokra, jól gazdálkodva megduplázta a szepesi püspökség jövedelmét, felújíttatta szepeshelyi székesegyházát. Simor prímáshoz baráti szálak fűzték, 1881-ben a prímás egy hónapon át volt vendége a savniki püspöki várkastélyban, később Cs. volt az, aki Simor holttestét beszentelte, végső nyughelyére kísérve. Kalocsai érsekként Gyulafalva, Szilágyi és Wekerlefalva új telepítésű, bácskai községekben templomot és plébániát építtetett, Cservenkán, Csengődön, Rémen, Felsőhegyesen, Tornyoson plébániát szervezett, Zentán és Óbecsén második plébániát szervezett, adományaival támogatta a zombori karmelita- és az újvidéki plébánia-templom építését. A millennium idején 75 ezer forintos alapítványt tett, mely egyrészt a kántortanítói nyugdíjintézet tőkéjét növelte, másrészt lehetővé tette a kalocsai Tanítók Háza és Szegények Háza építését. A Tanítók Házában Kalocsán kedvezményes kollégiumi elhelyezést kaphattak az egyházmegye tanítóinak gyermekei, s így elérhetővé váltak számukra a város iskolái, többek között a jezsuiták országos hírű gimnáziuma. Saját költségén építtette a kalocsai Katolikus Kör épületét, és házat vett a Legényegyletnek is. Számos egylet védnöke (pl. Szent Imre Önképző Egylet, Óbecsei Jótékony Magyar Nőegylet, Vöröskereszt stb.) Egy ösztöndíjas helyet finanszírozott Budapesten, a II. kerületi kat. főgimnáziummal kapcsolatban álló Ferenc József nevelőintézetben. Támogatta a jezsuiták intézményeit, templomaik berendezését Kalocsán és Budapesten is.
A politikai életben püspökként Tisza Kálmán képviselőjelöltjeit támogatta a Felvidéken. A főrendiház tagja volt, részt vett a pénzügyi bizottság munkájában. Az országgyűlési üléseken általában megjelent, de ott nem mutatott különösebb aktivitást, még az egyházpolitikai küzdelmek idején sem. Mindössze néhány rövid felszólalása volt a püspöki kar megbízásából, a vallás- és tanulmányi alapok katolikus jellegének megóvása érdekében. Szívesebben kísérte figyelemmel a katolikus kultúra ügyét és az egyház belső életének eseményeit. A magyar orvosok és természetvizsgálók Tátrafüreden tartott XXIV. vándorgyűlésének egyik elnöke volt 1888. aug. 23-27. között. A képzőművészetek hathatós támogatója, az akadémia dísztermének kifestésére 2000 forintot adományozott. és 3000 forinttal járult hozzá a Monumenta Vaticana kiadásához. A szepesmegyei történeti társulat elnökeként támogatta az egyháztörténeti kutatásokat, ezen kívül tagja lett az 1872-ben létrehozott Műemlékek Ideiglenes Bizottságának, az örökségvédelem első magyar állami szervezetének. 1895. máj. 9-től az MTA igazgató tanácsának tagja, az intézmény alaptőkéjének gyarapítására 5000 forintos alapítványt tett. Az 1896-os, ezredéves kiállítás, ill. a millenniumi események alkalmával egyházmegyéjében és országos szinten is aktív szervező munkát végzett, melyért királyi elismerésben is részesült.
Kitüntető címei életében: 1862. jún. 13. pápai káplán, 1865. márc. 28. a jeruzsálemi szent sír lovagrend lovagja, 1874. dec. 30. a jeruzsálemi szent sír lovagrend nagykeresztese, 1879-ben pápai trónálló, őszentsége házi prelátusa, római gróf, 1881. dec. 20. valóságos belső titkos tanácsos, 1889. márc. 20. az I. osztályú vaskoronarend lovagja, 1892. márc. 10. Szabadka díszpolgára, 1900. okt. 4. a Lipót-rend nagykeresztese, 1901. ápr. 23. a budapesti királyi tudományegyetem tiszteletbeli hittudományi doktora, 1901. dec. 5. Újvidék díszpolgára, 1902. máj. 31. Zombor díszpolgára, 1903. máj. 8. Zenta díszpolgára, 1904. febr. 16. Óbecse díszpolgára. Gyászjelentése szerint Rózsahegynek is díszpolgára volt.
Cs. érsek sokat tartózkodott Budapesten, négy hónapos betegeskedés után itt érte a halál 1904. aug. 11-én, 78 éves korában. Életében egyébként jó egészségnek örvendett, halálát időskori gyengeség, ill. tüdőgyulladás okozta. Bebalzsamozott holttestét Kalocsára szállították, ahol aug. 16-án temették el a főszékesegyház szentélyében, a szertartáson két érsek-utóda is részt vett, Városy Gyula székesfehérvári püspökként, Várady Lipót apát pedig miniszteri osztálytanácsosként.
Személyiségének egyik fontos jellemzője volt a jótékonyság, melyet egészen haláláig bőkezűen gyakorolt, különös figyelme volt a szegényebb papságra és tanítókra, ill. a nyomorgó néprétegekre. Szinte szenvedélyesnek mondható a képzőművészetek és műemlékek iránti vonzódása-szeretete, sokat tett a szepesi műemlékek megmentéséért, e téren legnagyobb vállalkozása a szepesi püspöki székesegyház felújítása volt. A savniki püspöki várkastélyban műkincsek nagy mennyiségét halmozta fel, ezek zömét azután tovább hozta magával Kalocsára. Főpapként buzgó mecénása volt a magyar képzőművészetnek és iparművészetnek, műgyűjtő érdeklődése részben Simor prímáshoz, az esztergomi Keresztény Múzeum alapítójához fűződő barátságában gyökerezett, kettejüket ez is összekötötte. Kalocsán az érseki palota enteriőrjének, ill. az Érseki Kincstár gyűjteményének ma is számos meghatározó darabja fűződik Császka György nevéhez. Püspökként a katolikus egyesületek-mozgalmak támogatására, ill. a kormányzati törekvésekkel egybehangzó módon a hazafias érzés, a magyar nyelv használatának-ismeretének erősítésére koncentrált a nemzetiségek között, utóbbi célját elsősorban a nevelő intézetek, iskolák alapításával (ide sorolható Szatmári Irgalmasnővérek, Kalocsai Iskolanővérek házainak-intézményeinek terjesztése), a magyar nyelv eredményes oktatásának jutalmazásával, ill. közművelődési egyesületek támogatásával érte el. Mindehhez sok pénzre volt szüksége, ezért nagy figyelmet fordított egyházmegyéinek gazdálkodására, jól jelzi ezt számunkra az érseki uradalom vezetőivel folytatott aprólékos és terjedelmes levelezése.

Schriften: A dohányzás tilalmáról papnöveldékben. Megjutalmazott pályairat. (Nagyszombat, 1846); Viszonyszámi táblák. Tanítványai számára. (Nagyszombat, 1853); Oratio panegyrica in honorem angelici doctoris S. Thomae Aquinatis (Strigonii, 1874); A nagyszombati r. k. gymnasium Értesítőjében: A nagyszombati érseki convictusról (1853); Momentum matheseos (értekezések, 1854); Sermo pastoralis, occasione canonicae suae in sedem episcopalem introductionis (Strigonii, 1874); Egyházi ötvösművek a középkorból, melyeket Császka György szepesi püspök a Budapesten 1884-ben rendezett ötvösmű-kiállításra küldött (Budapest, 1884).

Schriftenverzeichnis: Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, II. Budapest, 1893. 197-199.; Zellinger Alajos, Egyházi írók csarnoka, Nagyszombat, 1893. 70-71.; Gulyás Pál, Magyar írók élete és munkái, IV. Budapest, 1942. 678.

Quellen: Schematismus venerabilis cleri archi-dioecesis Strigoniensis pro anno 1857, 1859, 1860, 1861, 1862, 1863, 1864, 1865, 1866, 1867, 1868, 1869, 1871; 1872, 1873, 1874; Schematismus cleri archidioecesis colocensis et bacsiensis ad annum Christi 1892, 1893, 1894, 1895, 1896, 1897, 1899, 1900, 1901, 1902, 1903, 1904; KFL.I.1.c. Császka György érsek perszonális iratai, 1696, 1799-1942, 0,39 ifm (Tanulmányi iratok, Iskolai bizonyítványok, Nagyszombatban működő esztergomi érseki lyceum 1846, bécsi egyetem 1847-1850, Pázmáneum 1850. / Nagyszombatból, Esztergomból hozott hivatali iratok 1696,1799-1889 /Kalocsai hivatali iratok 1891-1904 /Kinevezési iratok 1850-1900 /Beszédek 1877-1896 /Gratulatio 1891-1901 /Nyomtatványok1885-1899 /Massa 1895-1942 +Hagyaték 1846-1904)

Literatur: Magyar Katolikus Lexikon (Szent István Társulat, II. köt. Bor-Éhe, 383-384.); Kollányi Ferenc, Esztergomi kanonokok 1000-1900 (Esztergom, 1900, 498-500); Császka György (Vasárnapi Újság, XXI. évf. 44. sz. 1874. nov. 1. 689-690.); Császka György kalocsai érsek aranymiséje (Vasárnapi Újság, 47. évf. 39. sz. 1900. szept. 30. 645.); Császka György kalocsai érsek 1826-1904. (Vasárnapi Újság, 51. évf. 34. sz. 1904. aug. 21. 573-574.); Császka György kalocsai és bácsi érsek + (Kalocsai Néplap XXVII. évf. 33. sz. 1904. aug. 14. 1-3.); Érsekünk temetése (Kalocsai Néplap XXVII. évf. 34. sz. 1904. aug. 20. 1-2.) Országgyűlési Almanach (1887, 35-36.); Magyar Salon XIII. (1890, 39.) Takács Gáspár, A koldusok koldusa. Császka György kalocsai érsek (Iskolai értesítő, Iskolanénék polgári leányiskolája, Szabadka, 1904. 5.); Winkler Pál, A kalocsai és bácsi érsekség. Történeti összefoglalás (Kalocsa, 1926. 47.); Ipolyi László, Császka György (1891-1904), in: A Kalocsai Főegyházmegye Schematismusa 1975. (Kalocsa, 1975. 30.)