A káptalan hiteleshelyi tevékenysége

Magyarországon az újkorban is tovább élt a káptalanok többségének hiteleshelyi joga. Az országgyűlés törvényekkel is szabályozta, támogatta működésüket a XVIII. század elején. Így pl. az 1723. évi XXXIII. tc. megkívánta, hogy a hiteleshelyi kiadványokat a káptalan tagjai sajátkezűleg írják alá, s kiadványaikról pontos jegyzőkönyvet is vezessenek. Az 1741. évi XXV. tc. pedig ezt nyomatékosítva elrendelte, hogy a hiteleshelyi levéltárak őrzését mindenütt megesketett jegyző őrizetére bízzák, s a regiszter pontos vezetését ellenőrizzék. Az országgyűlés feladata volt a királyi jóváhagyás után a hiteleshelyi jog becikkelyezése, az illetékességi terület meghatározása. 1723-ban az esztergomi és egri káptalanok hiteleshelyi jogát egyházmegyéjük területére korlátozták. 1729-ben az erdélyi káptalan kapott hiteleshelyi jogot, megörökölve az egykori kolozsmonostori konvent teendőit is. 1757-ben Szalaváron, 1777-ben Szombathelyen indult meg hasonló tevékenység, utóbbi helyen a vasvári káptalan jogutódjaként. 1780-ban Besztercebánya vette át a túróci monostor hiteleshelyi teendőit. 1807-ben Diakóvár, 1827-ben Székesfehérvár, 1836-ban Szatmár új káptalanjai kaptak hiteleshelyi működési jogot. Természetesen Kalocsa sem maradt ki a sorból.

A kalocsai káptalan régi kiváltságait és hiteleshelyi jogát VI. Károly király 1739. február 10-én kelt oklevele adományozta újra. Az oklevél leírta a hiteleshelyi pecsétet, melynek ábrázolása eszerint: tojásdad alakú, álló, mindkét végén csúcsban végződő, égkék színű pajzs, amelyen Szent Péter apostolfejedelem látszik, jobbjában egy könyvet, baljában kulcsokat tartva, s egy vashorgony felett állva - ez a horgony a Patachich család címeréből került át. Pajzstartóként jobbról egy természetes színű oroszlán, balról fekete sas - szintén a Patachich címerre emlékeztetve - a pajzs tetején pedig növekvő, kitárt szárnyú aranyszínű angyal. A pecsét képét egyébként az adományozó oklevélen szép kivitelben megfestették. A király a pecsét vörös viasszal történő használatát is elrendelte a káptalan számára. Érdemes még megjegyezni, hogy a káptalan a középkori pecsétet szerette volna felújíttatni, amikor Szent Péter alakját kérte ábrázolásul, ez a kérés azonban egy régi, rossz minőségű lenyomat okozta tévedésen alapult, a középkori pecsétre ui. eredetileg Szent Pál alakja volt rávésve. Végül Csáky Miklós érsek (1747-1751) fáradozásának köszönhetően az 1751-es országgyűlés cikkelyezte be a kalocsai káptalan újraalapítását és hiteleshelyi jogát.

A káptalan statutumainak megfelelően az olvasókanonok volt a hiteleshelyi működés felelőse. Ő és még egy kanonoktársa írták alá a kiadványokat, amelyeket egyébként a káptalani üléseken rendszerint az egész testület előtt fölolvastak. Szintén a lektor őrizetére voltak bízva a hiteleshelyi levéltár kulcsai és természetesen a káptalan hiteleshelyi pecsétje. Feladatainak fontossága miatt a káptalan szabályzata helyettesítéséről is gondoskodott (surrogatus lector). Az iratok kiállításában, a levéltár kezelésében pedig segítséget is kapott a káptalani jegyző személyében.
A káptalan hiteleshelyi működése Pest-Pilis-Solt és Bács-Bodrog vármegyékre, és a Dunántúlon a szomszédos Baranya és Tolna vármegyék dunamenti részeire terjedt ki. Birtokba iktató kiküldetésekre rendszerint a stallumok sorrendjében mentek ki egyenként a kanonokok, egyéb bevallások, végrendeletek esetén a nagyprépost jelölt ki két kanonokot kiküldetésre, akik természetesen tevékenységükről utólag beszámoltak. A hiteleshelyi levéltár a székesegyház épületében jól elzárva, a káptalani sekrestye fölötti szobában kapott helyet egy vasalt szekrényben. Szintén itt őrizték a hiteleshelyi pecsétet, s itt végezték az iratok megpecsételését is - ez volt a tulajdonképpeni hitelesítés -, melyet a statutumokban említett módon a lektor és még egy kanonok jelenlétében általában a káptalani jegyző végzett.

Az 1874. évi XXXV. tc. bevezette a közjegyzői intézményt, s ezzel véget vetett a hiteleshelyi intézménynek. Új iratokat ezután már nem adott ki a káptalan, de levéltárát gondosan őrizve szükség esetén rendelkezésre bocsátotta régi iratait illetve azok másolatait.