KFL.I.2. KALOCSAI ÉRSEKI FŐSZENTSZÉK

4 állag 1733-1992, 59,27 ifm

TARTALOM:
Bevezető (hivataltörténet, irattípusok)
Az iratok ismertetése:
KFL.I.2.a. Feudális kori iratok
KFL.I.2.b. Plébániai iratok
KFL.I.2.c. Fellebbviteli iratok
KFL.I.2.d. Kötetek

BEVEZETŐ (HIVATALTÖRTÉNET, IRATTÍPUSOK)

Mielőtt bárkit megtévesztene a szóhasználat: a most ismertetett fond a szentszéki bíróság iratait tartalmazza. A szentszék szó ma már ugyan egyértelműen a bíróságot jelenti, de - amint azt a bevezetőben olvashattuk - 1868 előtt azt a testületet jelölte, amely rendszeres ülésein (szentszéki tanácsülések) az egyházmegye valamennyi ügyét intézte. A hivatali hátteret ehhez a munkához a helynöki hivatal (officium vicariale) adta.
A bírósági tárgyalást és döntést igénylő ügyeket először Patachich Ádám érsek (1776-1784,) idejében kezdték külön bírósági jegyzőkönyvbe (protocollum judicialium) vezetni. Ez a kezdeményezés azonban az érsek halálát követően abbamaradt, a szentszéki tanácsülés tagjai visszatértek a régi hagyományokhoz, és a peres ügyeket újra a hivatali jegyzőkönyvekbe (protocollum vicariale) vezették. A következő változás az 1818-as hivatali átszervezéskor történt, amikor újra megkülönböztették a bírói jegyzőkönyveket, és így a továbbiakban párhuzamosan futott a szentszéki-hivatali (protocollum consistoriale, -vicariale) és a bírósági (protocollum notariale) jegyzőkönyvek sora. A további szoros kapcsolatra utal, hogy a jegyzőkönyvekben az ügyek egyetlen, folyamatos számozást kaptak, vagyis adott év hivatali jegyzőkönyveinek hiányzó ügyiratszámai a bírói jegyzőkönyvben szerepelnek és viszont. Az ügyek intézése ezek szerint folyamatos volt, csupán a bírósági ügyekben "másik könyvet vettek elő". A szentszéket mint bíróságot és mint egyházkormányzati szervet egyaránt ugyanaz a helynöki hivatal szolgálta ki, melyben a jegyző (notarius) egyben levéltáros (archivarius) is volt. A jegyző irodájában, a helynöki hivatal helyiségében iktató (protocollista) és írnok (cancellista) is tevékenykedett.
A szentszék Haynald Lajos érsek idején, 1868-ban vált a polgári kor igényeinek megfelelő, önálló szervként működő bírósággá. A helynöki hivatal megszüntetése és az érseki hivatal átszervezése után a szentszéki jegyző már valóban csak a bíróság jegyzője lett, tevékenysége a bírósági ügyek előkészítésére, a szentszéki irattár őrzésére és kezelésére korlátozódott.

A Kalocsai Érseki Főszentszék (Metropolitana Sacra Sedes Consistorialis Colocensis) élén a főegyházmegye vezetője, az érsek állt. A mindennapi ügyintézésben azonban a bíróságot egy elnök vezette (praeses consistorii et causarum auditor generalis), őt segítették az ülnökök (assessor), akik bíróként szavaztak az egyes ügyekben. A bíróság tagja volt még a jegyző (notarius), az ügyész (fiscus), házassági pereknél a házasságvédő (defensor), és szükség esetén orvos (physicus) is közreműködött. Amennyiben valakinek nem telt saját ügyvédre, a szegények ügyvédje (advocatus pauperum) képviselte érdekeit. A szentszék tagjait általában kanonokok, ill. az egyházmegye központi intézményeiben működő papok közül választották, a Kalocsától távolabb eső, egyházmegyés papság csak a 20. századtól működött közre a bíróság munkájában.

A Főszentszék tevékenységének jelentős részét tették ki a házassági perek, melyek között négyféle típus található:
1.) A jegyességfelbontási perek (sponsalia) a feudális korra jellemzőek. Az eljegyzés a kor megítélése szerint az egész közösség előtt kifejezte a jegyespár összetartozását. Ha az egyik fél mégis elállt a házasság szándékától, ezzel a másik fél rosszhírét kelthette, hiszen alkalmat adott a találgatásokra, fogyatékosságok és hibák keresésére, és ezzel ronthatta volt jegyesének házassági esélyeit. Az elutasított félnek ebben az esetben jogában állt egyházi bírósághoz fordulni, hogy az elszenvedett erkölcsi kárért pénzbeli kártérítést kérjen. A helyzetet tovább bonyolította, hogy gazdag családok esetében a jegyajándék is komoly anyagi értéket képviselt. Az is előfordult, hogy a nőjegyes gyermeket várt, s a házasság végül mégis elmaradt. Ilyenkor a férfijegyest egyházi tilalom (vetitum) alá vetették, vagyis addig nem köthetett házasságot, amíg a per tartott és az ítéletben előírt kártérítést meg nem fizette.
2.) Köteléki perek: Ha bizonyítást nyert, hogy a házasság már megkötése pillanatában érvénytelen volt, akkor a házasságot semmisnek mondták ki és a felek újabb házasságot köthettek. Az egyik leggyakoribb eset, hogy a házasfeleket a szülők erőszakkal kényszerítették házasságra, s így azt megfélemlítve kötötték (vis et metus).
3.) Válóperek: Ha bebizonyosodott, hogy a házasság minden szempontból érvényes, de a felek egymás mellett békében nem élhetnek, akkor a további botrányok elkerülése érdekében a bíróság különélésük mellett döntött. Ezt nevezték ágytól-asztaltól való szétválasztásnak. A felek új házasságot ebben az esetben nem köthettek.
4.) Holttányilvánítási perek: Mindkét világháború során sokan haltak meg a harcokban, estek fogságba és tűntek el nyomtalanul örökre. Ha az életben maradt fél később házasodni akart, halotti anyakönyvi dokumentáció híján a bíróság előtt kellett igazolni a másik fél halálát. Általában a harcokat vagy a fogságot túlélt bajtársakat kérték fel tanúskodni. Ha a szentszék a vallomásokat bizonyító erejűnek találta, kimondta a holttányilvánítást és engedélyezte újabb házasság kötését. Érdemes megemlíteni, hogy a szentszéki holttányilvánítási perek a polgári hatóságokéhoz képest igen szigorúak voltak, a bírák megfelelő bizonyítékok hiányában több esetben is megtagadták a kérelmet.
A szentszék másik nagy feladata az egyházmegyés papok, valamint az egyházi tanítók és kántorok fegyelmi ügyeinek kivizsgálása volt. 1944-ben az Érseki Hivatal, a Főszentszék és a Főtanfelügyelőség közös megállapodást írt alá, amelyben megállapodtak az iratkezelés egységesítéséről. A fegyelmi ügyeket továbbra is a szentszéknél iktatták, de az ügy lezárultával a papok iratait az érseki hivatal perszonális iratai között, a tanítók és kántorok ügyeit pedig a Főegyházmegyei Tanfelügyelőség irattárában helyezték el. A fegyelmi iratok visszamenőleges, teljes körű átadásával napjainkra a szentszék iratai között csak a házassági perek anyaga maradt.
Az első világháború után határon kívülre került bácskai területekből létrehozták a Bácsi Apostoli Adminisztratúrát, így az ott élők egyházi peres ügyeit 1922 után a szabadkai szentszéknél, a kalocsai szentszék jogutódjánál intézték. A Kalocsán megkezdett, de le nem zárt ügyek aktáit átadták Szabadkának, a pereket ott fejezték be. 1941-ben a szabadkai szentszék működését beszüntették, az ott keletkezett iratokat Kalocsára szállították. A folyamatban lévő ügyekkel az 1920-as évekhez hasonlóan bántak, ebben az esetben Kalocsán fejezték be őket. Az egy ügyre vonatkozó iratokat mindkét szentszék egyetlen aktába gyűjtötte, így azután az átvevő szerv irattára a folyamatos ügymenet jegyében 1922-ben és 1941-ben is "elnyelte" a jogelőd szerv iratait. A két szerv iratanyaga tehát szerves egységet képez, és ezt az egységet mi is megőriztük.
A Kalocsai Érseki Főszentszék fondjának anyagát négy állagra bontottuk: Feudális kori iratok, Plébániai iratok, Fellebbviteli iratok és végül a Kötetek. Az iratok további tematikus bontását, a sorozatok kialakításának szempontjait az egyes állagoknál ismertetjük.

(vissza a lap elejére)

AZ IRATOK ISMERTETÉSE

KFL.I.2.a. Feudális kori iratok
2 sorozat 1733-1866, 16,20 ifm

Az iratok a második világháború előtt helységenkénti csoportosításban lehettek, erre utalnak az akták felzetére utólag írt településnevek. A 20. században a padlást, majd a második világháború idején a nyirkos pincét is megjárták, és sajnos közben jelentős mértékben károsodtak. Kiszárításuk után valószínűleg nagy mennyiségű menthetetlen anyagot selejteztek, a megmaradt részek összekeveredtek. Az anyag "ömlesztett" állapotában az időrend kialakítását tartottuk első lépésként a legfontosabbnak, kb. öt éven át tehát az akták egyszerű időrendi sorban voltak elhelyezve. 2005-2006-ban a kutatások segítése érdekében egy aktaszintű ismertető jegyzéket is készítettünk, s az iratokat helységenként csoportosítottuk, azon belül azután időrendben helyeztük el, visszaállítva az eredeti irattári rendet. Az említett új kutatási segédletet Excel táblázat formájában közöljük, a jegyzéket Banga Viktória és Csongrádi Gabriella készítették: szentszeki_1733-1866.xls
Kalocsán másod- és harmadfokú ügyekben is ítélkeztek más egyházmegyékben indított ügyek esetében. Ilyenkor terjedelmes összefoglalók, másolatok érkeztek ide az előzményekről, a keveredés megakadályozására és a tájékozódás megkönnyítésére gyakran egybefűzve. Levéltárunkban fennmaradt 40 db ilyen másolati füzet, ezek képezik az állag második sorozatát. Ezekhez a füzetekhez a darabszintű jegyzék is készült, melyet az alábbi táblázatban közlünk.

1. Vegyes iratok 1733-1866, 15,57 ifm 
2. Vegyes füzetek 1778-1835, 0,63 ifm (darabszintű ismertetését az alábbiakban közöljük)

KFL.I.2.a.2. Vegyes füzetek (másod- és harmadfokú perek) 1778-1836, 0,63 ifm

(vissza a lap elejére)

KFL.I.2.b. Plébániai iratok
154 sorozat 1867-1992, 38,07 ifm

Ebben az állagban találjuk meg az egyházmegye elsőfokú szentszéki pereinek aktáit, a kiegyezéstől az egyházmegye legújabb határváltozásáig. Az iratok helységenkénti sorozatokba rendeződnek, vagyis a perek indításakor érintett plébániát vették figyelembe az irattári elhelyezésben. Amennyiben két plébánia is érintve volt, az akta elhelyezésében mindig az alperes lakóhelyét vették figyelembe. A sorozatok anyagát ismertető akta-szintű jegyzék készítését ebben az esetben is tervezzük.
Feltűnő lehet, hogy a sorozatok száma a szentszéknél jóval kevesebb, mint a plébániai iratok esetében. Ennek az az oka, hogy a szentszéki iratok egy-egy település esetében sosem haladták meg azt a terjedelmet, hogy érdemes lett volna egyházközségenkénti külön tárolásuk.
A bácskai települések esetében az iratok évköre 1944-ig tart, ám az 1960-as évek elejéig még előfordult, hogy a Szabadkai Püspökség szentszéke valamilyen régebbi ügy kapcsán megkereste a kalocsai szentszéket. Ezeket az iratokat már nem az egyes helységekhez tették (hiszen már nem voltak az egyházmegye részei), hanem létrehozták a Bácskai akták címszót és az alatt gyűjtötték egybe. Ezt a sorozatot nem alfabetikusan, hanem az állag végén helyeztük el.

Ada 1867-1941, 0,43 ifm
Adorján 1884-1924, 0,02 ifm
Akasztó 1867-1973, 0,15 ifm
Alsómégy 1948-1972, 0,05 ifm
Antallapos-Szentkata 1948-1950, 0,01 ifm
Apatin 1867-1940, 0,47 ifm
Baja 1867-1985, 2,53 ifm
Bajaszentistván 1867-1933, 0,18 ifm
Bajmok 1874-1943, 0,30 ifm
Bajsa 1868-1942, 0,04 ifm
Bács 1868-1935, 0,16 ifm
Bácsalmás 1867-1976, 0,67 ifm
Bácsbokod 1867-1973, 0,42 ifm
Bácsborsód 1868-1963, 0,07 ifm
Bácsföldvár 1868-1931, 0,10 ifm
Bácsgyulafalva 1895-1939, 0,08 ifm
Bácskertes 1871-1939, 0,06 ifm
Bácskossuthfalva 1883-1940, 0,12 ifm
Bácsordas 1873-1942, 0,10 ifm
Bácsszentgyörgy 1926-1959, 0,10 ifm
Bácsszentiván 1872-1943, 0,19 ifm
Bácsszöllős 1938-1969, 0,08 ifm
Bácstóváros 1868-1939, 0,07 ifm
Bácsújfalu 1872-1942, 0,04 ifm
Bácsújlak 1874-1932, 0,03 ifm
Bátmonostor 1868-1991, 0,23 ifm
Bátya 1874-1981, 0,33 ifm
Bezdán 1867-1943, 0,47 ifm
Békova 1923-1933, 0,01 ifm
Béreg 1873-1938, 0,08 ifm
Bogyán 1943 0,01 ifm
Bogyiszló 1888-1960, 0,03 ifm
Borota 1912-1969, 0,27 ifm
Boróc 1868-1935, 0,05 ifm
Bócsa 1921-1968, 0,06 ifm
Csantavér 1867-1943, 0,41 ifm
Császártöltés 1872-1979, 0,32 ifm
Csátalja 1868-1969, 0,61 ifm
Csávoly 1867-1968, 0,22 ifm
Csengőd 1903-1964, 0,18 ifm
Cservenka 1918-1939, 0,04 ifm
Csikéria 1922-1956, 0,05 ifm
Csonoplya 1868-1941, 0,24 ifm
Csúrog 1876-1930, 0,10 ifm
Dávod 1875-1958, 0,27 ifm
Dernye 1895-1937, 0,05 ifm
Doroszló 1871-1940, 0,06 ifm
Dunabökény 1867-1938, 0,10 ifm
Dunacséb 1922-1940, 0,01 ifm
Dunapataj 1878-1966, 0,19 ifm
Dunaszentbenedek 1868-1954, 0,20 ifm
Dunatetétlen 1962 0,01 ifm
Dusnok 1873-1975, 0,28 ifm
Érsekcsanád 1908-1948, 0,07 ifm
Fajsz 1867-1962, 0,43 ifm
Felsőszentiván 1870-1979, 0,37 ifm
Foktő 1867-1962, 0,44 ifm
Gara 1867-1964, 0,34 ifm
Gádor 1868-1941, 0,15 ifm
Géderlak 1867-1973, 0,21 ifm
Gombos 1867-1942, 0,17 ifm
Gunaraspuszta 1921-1940, 0,03 ifm
Hadikújfalu 1941 0,01 ifm
Hajdújárás 1923 0,01 ifm
Hajós 1869-1968, 0,29 ifm
Harta 1950-1969, 0,01 ifm
Hercegszántó 1867-1984, 0,39 ifm
Homokmégy 1879-1961, 0,44 ifm
Horgos 1868-1939, 0,13 ifm
Hódság 1867-1939, 0,26 ifm
Imrehegy 1956-1965, 0,01 ifm
Jánoshalma 1867-1992, 0,81 ifm
Kalocsa 1867-1988, 2,86 ifm
Kaskantyú 1946-1977, 0,07 ifm
Katymár 1867-1965, 0,59 ifm
Kecel 1867-1991, 0,89 ifm
Kecskés 1949-1965, 0,03 ifm
Kelebia 1923-1954, 0,12 ifm
Kerény 1867-1939, 0,18 ifm
Kéleshalom 1928-1967, 0,07 ifm
Kishegyes 1868-1939, 0,27 ifm
Kiskőrös 1874-1982, 0,08 ifm
Kisszállás 1914-1977, 0,09 ifm
Körtés 1868-1941, 0,11 ifm
Kucora 1878-1940, 0,02 ifm
Kunbaja 1867-1961, 0,35 ifm
Kúla 1869-1942, 0,45 ifm
Küllőd 1868-1936, 0,09 ifm
Ludaspuszta 1873-1944, 0,07 ifm
Madaras 1869-1968, 0,37 ifm
Magyarkanizsa 1867-1941, 0,41 ifm
Martonos 1873-1943, 0,08 ifm
Mátételke 1937-1988, 0,06 ifm
Mélykút 1868-1988, 0,30 ifm
Militics 1867-1932, 0,07 ifm
Miske 1867-1972, 0,60 ifm
Mohol 1902-1939, 0,30 ifm
Monostorszeg 1868-1939, 0,15 ifm
Mozsor 1916-1930, 0,03 ifm
Nagybaracska 1867-1971, 0,33 ifm
Nagyfény 1914-1939, 0,04 ifm
Nemesmilitics 1870-1942, 0,13 ifm
Nemesnádudvar 1873-1971, 0,18 ifm
Oromhegyes 1926-1942, 0,02 ifm
Ottómajor 1919 0,01 ifm
Óbecse 1868-1943, 0,36 ifm
Ókér 1876-1942, 0,05 ifm
Ószivác 1873-1928, 0,04 ifm
Öregcsertő 1921-1965, 0,16 ifm
Őrszállás 1870-1942, 0,17 ifm
Pacsér 1891-1943, 0,01 ifm
Palánka 1867-1940, 0,25 ifm
Palona 1884-1940, 0,03 ifm
Paripás 1869-1940, 0,10 ifm
Péterréve 1872-1942, 0,50 ifm
Regőce 1868-1944, 0,53 ifm
Rém 1906-1973, 0,08 ifm
Sajkáslak 1918-1944, 0,03 ifm
Sebesicspuszta 1943 0,01 ifm
Soltszentimre 1935-1966, 0,07 ifm
Soltvadkert 1870-1959, 0,18 ifm
Sükösd 1867-1980, 1,02 ifm
Szabadka 1867-1944, 3,06 ifm
Szakmár 1869-1955, 0,22 ifm
Szentfülöp 1868-1938, 0,04 ifm
Szenttamás 1874-1940, 0,11 ifm
Szeremle 1923-1986, 0,08 ifm
Szépliget 1868-1942, 0,10 ifm
Szilágyi 1921-1943, 0,02 ifm
Szilberek 1868-1933, 0,11 ifm
Szond 1879-1937, 0,14 ifm
Tabdi 1953 0,01 ifm
Tataháza 1870-1967, 0,13 ifm
Tavankút 1921-1940, 0,08 ifm
Tázlár 1908-1984, 0,18 ifm
Temerin 1868-1942, 0,21 ifm
Tiszakálmánfalva 1891-1935, 0,04 ifm
Titel 1873-1943, 0,07 ifm
Tompa 1917-1973, 0,25 ifm
Topolya 1867-1943, 0,41 ifm
Uszód 1871-1956, 0,18 ifm
Újfutak 1869-1940, 0,24 ifm
Újpalánka 1923-1925, 0,01 ifm
Újtelek 1922-1970, 0,23 ifm
Újverbász 1911-1943, 0,07 ifm
Újvidék 1868-1943, 0,55 ifm
Vajszka 1871-1942, 0,07 ifm
Vaskút 1869-1973, 0,66 ifm
Veprőd 1878-1943, 0,17 ifm
Wekerlefalva 1933 0,01 ifm
Zenta 1867-1941, 1,09 ifm
Zombor 1867-1943, 0,39 ifm
Zsablya 1872-1936, 0,16 ifm
Bácskai akták 1946-1963, 0,05 ifm

(vissza a lap elejére)

KFL.I.2.c. Fellebbviteli iratok
13 sorozat 1867-1992, 3,58 ifm

A fond harmadik állaga tartalmazza a szuffraganeus püspökségek (a mindenkori érseki tartomány egyéb egyházmegyéi) és más idegen egyházmegyék azon másod- és harmadfokú pereit, amelyeket Kalocsán is tárgyaltak. Az iratok itt egyházmegyénként alkotnak egy-egy sorozatot, de a fentebb már részletezett pusztulás eredményeként sajnos több püspökségtől csak néhány akta maradt meg, így azokat egy közös, vegyes sorozatba rendeztük.

Csanád 1867-1923, 0,25 ifm
Debrecen 1926-1941, 0,06 ifm
Diakovár 1867-1944, 0,05 ifm
Eger 1949-1980, 0,25 ifm
Erdély 1867-1937, 0,77 ifm
Esztergom 1875-1944, 0,05 ifm
Kolozsvár 1941-1944, 0,09 ifm
Nagyvárad 1867-1944, 0,21 ifm
Szabadka 1922-1942, 0,23 ifm
Szeged 1924-1992, 0,82 ifm
Vác 1887-1944, 0,06 ifm
Zágráb 1869-1943, 0,32 ifm
Vegyes 1867-1984, 0,42 ifm

(vissza a lap elejére)

KFL.I.2.d. Kötetek
35 kötet 1733-1942, 1,42 ifm

Az utolsó állagban találjuk a szentszék teljes kötetes anyagát, a jegyzőkönyveket és segédleteket. A kötetek tartalma a fond valamennyi előző állagára vonatkozik. Szerencsére ez az anyagrész egészében ránk maradt és nem károsodott. Ma különösen is értékes számunkra, hiszen az elveszett akták tartalmáról napjainkban már csak a jegyzőkönyvekből tájékozódhatunk. A Szabadkai Apostoli Adminisztratúra öt szentszéki iktatókönyve (1923-1942) az iratokhoz hasonlóan szintén Kalocsán maradt, és az anyag szerves részét képezi. Az utolsó tétel valójában nem kötet, hanem a rendezés során az iratokból előkerült különféle segédletek töredékes ívei vagy lapjai, melyeket egybekötve, az állag végén helyeztünk el.

1. Protocollum Judicialium 1777-1784, 0,03 ifm
2. Protocollum Judicialium 1799-1800, 0,04 ifm
3. Protocollum Notariale 1818-1819, 0,04 ifm
4. Protocollum Notariale 1820-1821, 0,05 ifm
5. Protocollum Notariale 1822-1823, 0,05 ifm
6. Protocollum Notariale 1824-1825, 0,04 ifm
7. Protocollum Notariale 1826-1827, 0,04 ifm
8. Protocollum Notariale 1828-1829, 0,04 ifm
9. Protocollum Notariale 1830-1831, 0,04 ifm
10. Protocollum Notariale 1832-1833, 0,04 ifm
11. Protocollum Notariale 1834-1835, 0,05 ifm
12. Protocollum Notariale 1836-1837, 0,03 ifm
13. Protocollum Notariale 1838-1839, 0,06 ifm
14. Protocollum Notariale 1841 0,05 ifm
15. Protocollum Notariale 1842 0,04 ifm
16. Protocollum Notariale 1843 0,04 ifm
17. Bírói Jegyzőkönyv 1844-1845, 0,06 ifm
18. Bírói Jegyzőkönyv 1846-1847, 0,05 ifm
19. Szentszéki Jegyzőkönyv 1848-1849, 0,03 ifm
20. Bírói Jegyzőkönyv 1849-1854, 0,06 ifm
21. Protocollum Notariale 1853-1854, 0,03 ifm
22. Protocollum Judiciale 1855-1859, 0,04 ifm
23. Protocollum Judiciale 1860-1863, 0,04 ifm
24. Protocollum Judiciale 1864-1865, 0,02 ifm
25. Szentszéki Jegyzőkönyv 1866-1874, 0,07 ifm
26. Protocollum Actorum 1875-1897, 0,06 ifm
27. Szentszéki Iktatókönyv 1876-1888, 0,04 ifm
28. Szentszéki Iktatókönyv 1886-1914, 0,04 ifm
29. Szentszéki Iktatókönyv 1915-1929, 0,04 ifm
30. Hiányzik! -- --
31. Protocollum Tribun. Szabadka 1923-1926, 0,02 ifm
32. Protocollum Tribun. Szabadka 1927-1930, 0,03 ifm
33. Protocollum Tribun. Szabadka 1931-1937, 0,03 ifm
34. Protocollum Tribun. Szabadka 1938-1940, 0,02 ifm
35. Protocollum Tribun. Szabadka 1941-1942, 0,03 ifm
36. Töredékes segédletek 1733-1914, 0,03 ifm

(vissza a lap elejére)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, a honlapot készítette: Lakatos Andor.
A lapon közölt segédleteket Banga Viktória, Csongrádi Gabriella és Szabó Attila készítették.