Hogyan készült, mit tartalmaz a történeti sematizmus?

1777-1923 között éves rendszerességgel jelentek meg a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye sematizmusai (147 esztendő alatt összesen 137 évfolyam jelent meg, 10 évben maradt el a kiadásuk). Ezek az évkönyvek tájékoztatták a papságot a legfontosabb tudnivalókról, ismertették az egyházmegye szervezetét és intézményeit, a különféle tisztségeket betöltő személyek nevét, és espereskerületenként sorolták fel a plébániákat, jegyezték fel a lelkipásztorkodó papság legfontosabb adatait. A 19. sz. második felétől a népiskolák és tanítók adatai is megjelentek ugyanezen kötetekben. A közel másfél évszázadon át folyamatosan szolgáltatott adatok igen értékes forrást jelentenek, melyet eddig is szívesen használtak a kutatók, munkájukat azonban több dolog is nehezítette. Egyrészt régi könyvek sorozatáról van szó, mely koránál, ill. sorozat-jellegénél fogva is nehezen hozzáférhető. Ha sikerül is fellelnünk itt-ott néhány példányt, a sor a legtöbb helyen hiányos. Másrészt egy-egy hosszabb időszakot érintő kutatás alkalmával előfordul, hogy kötetek tucatjait kell fellapoznunk, 137 könyv hasonló mozgatása és kezelése pedig már technikai nehézségeket is okoz. Végül, de nem utolsó sorban ma már a sematizmusok latin nyelve, terminológiája és rövidítései sem tekinthetők közismertnek, értelmezésük gyakran jelent gondot a kutatók számára.
A hosszú időn át, hasonló adatszerkezetben közölt infomációk korunkban, az adatbázisok világában kézenfekvő módon összegzésre és feldolgozásra vártak. Így született meg a történeti sematizmus elkészítésének és kiadásának gondolata, és végül 2002-ben maga a kötet, mely az említett 137 sematizmus összesen 21 ezer oldalának feldolgozásával készült. A könyv műfaját tekintve forráskiadvány-adattár, kiadásával célunk volt, hogy az említett adategyüttes hozzáférhetőségét, felhasználhatóságát javítsuk, s ezzel a további kutatások számára segítséget, ösztönzést adjunk.
A feldolgozás és közlés módszerei is a forráskiadvány-jelleghez igazodtak. A címben szereplő „történeti” szó ellenére nem vállalkoztunk a kötetben felsorolt intézmények és személyek történetének-életútjának kritikai feldolgozására, viszont pontosan igyekeztünk jelezni, hogy mit írtak róluk a sematizmusok, dokumentálva e közlés változásait is. Forrásunk eredeti, latin nyelvét megtartva a használhatóságot részben segédletek készítésével (pl. latin kifejezések, rövidítések gyűjteménye), részben pedig a szövegbe szúrt fordítással (mindig dőlt betűvel szedve) igyekeztünk segíteni. A sematizmusok címsorait, intézményeinek megnevezéseit minden esetben fordítottuk, az egyes személyek neve mellett szereplő, gyakran ismétlődő tisztségek, rangok, megbízatások esetében latin-magyar jegyzéket készítettünk. A plébániákat ismertető részben a magyarra fordított szöveg aránya jelentősebb, ennek oka, hogy ebben a témában várhatóan a helytörténeti kutatók-érdeklődők szélesebb, latinul gyakran nem tudó köre is érintett. Fontos megjegyeznünk azonban, hogy ezek a fordítások összefoglaló jelleggel készültek, és semmiképpen sem pótolják a forrás eredeti latin szövegét, gyakran nem tartalmazzák annak minden változatát stb. A sematizmusokkal együtt megjelenő népiskolai évkönyvek nyelve (néhány kezdeti évfolyamtól eltekintve) eredetileg is magyar volt, az iskolák adatait így egységesen, teljes egészében magyar nyelven közöltük.
A 2002-es történeti sematizmus fogadtatásának, használatának pozitív tapasztalatai alapján szükségesnek láttuk a munka folytatását, s annak közlését rugalmasan fejleszthető-alakítható digitális formában. Az 1923-as év azonban a forrásainkat tekintve több szempontból is fordulópontnak nevezthető. Ebben a sematizmusban jelent meg utoljára a történeti Kalocsa-Bácsi Érsekség területének egésze. (Trianon hatása, a Főegyházmegye területének jelentős csökkenése 1925-től érzékelhető a sematizmusokban, Bácska és a Délvidék adatai ezután már csak egyetlen alkalommal, egy „pillanatkép” erejéig jelentek meg az 1942-es évfolyamban.) Az 1920-as évek elejétől azonban más fontos változás is történt: egyre ritkábbá vált a sematizmusok kiadása. Másfél évtizeden át két-három évenként készültek, majd azután még nagyobb kihagyások következtek, s az imént említett 1942-es kötet után pl. csak 1975-ben jelent meg a következő évfolyam (az 1950-es adatgyűjtés kéziratban maradt). A sematizmusok adatainak összegzése tehát ebben a korban már nem ad folyamatos képet, az egykor nyomtatásban közölt adatok mindenképpen kiegészítésre szorulnak. Egyéb források (körlevelek, levéltári iratok) alkalmazása viszont újabb módszertani kérdéseket vetett fel, és hosszú időt vett igénybe.
A 2002-es anyag használata során a leginkább egy történeti névtár (papi életrajzok) hiányát éreztük, így ennek összeállítása jelentette legfontosabb teendőnket. Az összeállítás során elsősorban a különféle kiadványainkban meglévő információk összegzésére és megtartására törekedtünk, a digitális közlési forma ugyanakkor lehetővé teszi az anyagok folyamatos tisztázását, szükség esetén javítását is a számunkra.