A munkánk forrását jelentő sematizmusok 1822-ig „Calendarium” címmel jelentek meg, s a nevükben is jelzett naptári funkciójuk tulajdonképpen egészen 1848-ig megmaradt. A kalendáriumok-sematizmusok ebben a korban két fontos részből álltak, az első rész a naptár volt (az év egyházi ünnepeinek, böjtjeinek, a napkelte és napnyugta időpontjának, a hold fázisainak jelzésével), s ezt követte a Főegyházmegye leírása. A könyveket időnként rövid mellékletek egészítették ki a különféle pénznemek váltásával vagy éppen vásárlásra érdemes könyvek jegyzékével, egyszóval a mindennapok során hasznos információkkal kapcsolatban. A kötetek mérete a kezdeti időszakban inkább zsebkönyv jellegű volt (7 x 12 és 11 x 17 cm között változott), a bőrkötés és a vastagabb papír is arra utal, hogy készítésük során mindennapos igénybevételre számítottak. A könyvek nagysága az 1830-as évek során kezdte megközelíteni a mai A/5-ös méretet (időközben a bőrkötés is eltűnt), majd tovább növekedve 1870-ben érte el a mai B/5-ös formát, és lényegében változatlan maradt mindvégig (eltekintve a háború utáni két kisebb füzet, az 1921-es és 1923-as sematizmus kiadásától). 1851-től kezdődően a naptári rész eltűnt, egyre részletesebbé vált viszont a Főegyházmegye leírása. Gyarapodott a központi szervek, intézmények száma, majd 1856-tól külön fejezetben jelentek meg a népiskolák adatai, melyek 1876-tól magyar nyelvű, önálló részt alkottak a sematizmusokban „A Kalocsai Érsekmegye népiskoláinak és tanüggyel foglalkozó egyéneinek évkönyve” címmel.
A kiteljesedő sematizmusok felépítése általában a következő volt: a pápa, az uralkodó, valamint az érsek megnevezése után néhány oldalas történeti bevezető következett az egyházmegyéről, a káptalanról és időnként a székesegyházról, melyet az érsekek, ill. a főkáptalan kanonokjainak felsorolása zárt (az érsekek Asztriktól, az első érsektől, a kanonokok 1738-tól, a káptalan újraszervezésétől kezdődően). Ezt követte az érseki tartomány szuffraganeus püspökeinek felsorolása, és tulajdonképpen innen kezdődött a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye klérusának ismertetése. A káptalan tagjai, az apátok és prépostok után következtek az egyházmegye központi szervei, a főszentszék, az érseki hivatal stb. A legterjedelmesebb részt mindig az egyházmegye plébániáinak leírása jelentette, mely espereskerületenként történt. A plébániák után következett az iskolákban és egyéb helyeken szolgáló, az egyházmegyén kívül tartózkodó, valamint a nyugalmazott és betegállományban lévő papság felsorolása, a szemináriumok (nagy- és kisszeminárium), végül pedig az egyházmegye területén tevékenykedő szerzetesrendek házainak ismertetése. Az összegző táblázatok (hívek létszáma, nyelvhasználat), mutatók (hely- és névmutató) után, újrakezdődő oldalszámozással következett a népiskolák évkönyve, melyben az iskolák és tanítók tankerületenkénti felsorolásban szerepeltek.
A sematizmusokban közölt adatok mennyisége, jellege az idők során természetesen jelentős mértékben változott. Az adatszolgáltatás változásaira az érintett helyeken a későbbiekben még visszatérünk, de a folyamat érzékeltetésére érdemes talán egy rövid kronológiai áttekintést tennünk. A 18. században a zsebkönyv méret mellett is a központi szervek ismertetése alig 4-5 oldalt, a plébániák felsorolása kb. 10 oldalt tett ki. A 19. század elején kezdték el a sematizmusok a lelkipásztorkodó papság egyéb címeit, pontosabb beosztását is jelezni, pl. a plébánosokat és az adminisztrátorokat megkülönböztetni, s a plébániák leányegyházait, azaz filiáit is feltüntetni. 1803-tól közölték a települések lélekszámát és vallási megoszlását, az 1810-es években jelentek meg a plébániák alapításának évszámai és a kegyurak nevei, az 1820-as években a templomok titulusai és a nyelvhasználat adatai. 1840-ben közöltek első alkalommal rövid történeti bevezetőt az egyházmegyéről és a káptalanról, s ez néhány év kivételével (1851-1853) rendszeressé is vált a továbbiakban. 1844-től adták meg a plébániák anyakönyvezésének kezdeti időpontját. 1851-től név szerint is szerepeltek a szerzetesházak lakói, és megjelentek a papság életrajzi adatai is (a kötetek végén szereplő névmutatót kiegészítve), s a születési, szentelési adatok kezdeti közlése után fokozatosan alakult ki a rövid hivatali életrajzok (szolgálati helyek és beosztások) közlésének módja. Ugyancsak 1851-től tartalmazták a sematizmusok a papság halálozási adatait, s az első alkalommal 1847-től kezdődően, visszamenőleg adták meg az elhunytak neveit. (A hivatali életrajzokat és a halálozási adatokat jelen kötetünk nem tartalmazza, ez az adatcsoport – ahogy azt már korábban említettük – egy történeti névtár részét alkotja majd a későbbiekben.) 1854-től külön táblázat figyelmeztette a papságot a különféle jelentések beküldésének határidejére, 1855-től pedig rövid szöveges ismertetők jelentek meg plébániánként a templom történetéről (építésének-felújításának adatairól), s a plébániák területén lévő misézési helyekről és kápolnákról. 1856-tól a katolikus- és vegyes házasságok, valamint a szentáldozások számadatai is felbukkantak, 1857-től rendszeressé vált a történeti bevezető részeként az érsekek és kanonokok táblázatos felsorolása, 1860-tól a plébániákhoz legközelebb eső postahivatalok említése is megtalálható. 1870-1890 között a sematizmusok elején történeti tanulmányok sora jelent meg Henszlmann Imre, Fraknói Vilmos, Városy Gyula és Wieser Frigyes S. J. szerzőktől, általában középkori témákban, a munkák megrendelője Haynald Lajos érsek volt. A 20. század elején tovább bővültek az adatok, a postahivatalok említését a telegráf és telefon használatának lehetősége egészítette ki, 1902-től pedig megjelentek a templomok méreteinek adatai is. 1904-től a szerzetesházak gyóntatóit is megnevezték, és időnként a különféle szerzetesi intézményekben (iskolákban, otthonokban, kórházakban) gondozottak számát is feltüntették. Az adatok közlése ezután egészen 1915-ig változatlan módon történt s az egyes kötetek terjedelme elérte a 270 oldalt. 1919-ben viszont már csökkenő adatmennyiséggel jelent meg a sematizmus, s ez a tendencia 1921-ben és 1923-ban tovább folytatódott: a korábbinál jóval kisebb terjedelemben, szerényebb keretek között készült az említett két füzet.
Forrásunk ismertetése kapcsán szólnunk kell a sajtóhibákról, amelyek nagyobb adatmennyiségek közlésekor óhatatlanul előfordultak. A feldolgozás során számos ilyen hibát vettünk észre (az egyértelmű sajtóhibákat megjegyzés nélkül javítottuk), de a hasonló tévesztések egy része ma már sajnos csak nehezen vagy egyáltalán nem észlelhető, ill. megítélhető. A hibák részben a sematizmusok készítésének módszerével függtek össze, néhány hivatalban használt, „kancelláriai” példány kéziratos bejegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy a kötetekbe az év folyamán kézzel írták be a változásokat, majd az így módosított előző évi példányt adták oda a nyomdának a következő évfolyam szedésének alapanyagául. A sorok közé írt megjegyzések, utalások értelmezése időnként gondot okozott, és egy-egy előző évben halványabban sikerült nyomat (szórészlet, évszám) olvasata is bizonytalanná válhatott, a tévedés pedig később gyakran hosszú időn át öröklődött.
A sematizmusok megjelenésének időpontjával kapcsolatban joggal feltételezhető, hogy a naptári funkcióból adódóan egy-egy év sematizmusát még az előző év végéig ki kellett nyomtatni és el kellett terjeszteni, s ez valószínűleg a későbbiekben, a naptár rész eltűnése után sem változott sokat. Az év eleji megjelenés következtében az egyes évfolyamok adatai valójában az előző évi állapotokat tükrözik.
A feldolgozott 137 sematizmus őrzési helye a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, bibliográfiai leírásuk a Segédletek között található.
- Zum Verfassen von Kommentaren bitte Anmelden oder Registrieren.