BEVEZETŐ

A népiskolák leírása 1856-tól szerepel a sematizmusokban. A kezdetben latin nyelvű fejezet (Scholae elementares et triviales in Archi-Dioecesi Colocensi existentes) az első oldalon a tanfelügyelőség szervezetét és a tanítóképző intézeteket ismertette, majd ezt követte az iskolák tankerületenkénti felsorolása (az iskolások létszámával és a tanítók nevével). 1876-tól kezdődően a közölt adatok mennyisége lényegesen megnőtt, szerkezete összetettebbé vált, s a fejezet nyelve ezután magyar (címe: A Kalocsai Érsekmegye népiskoláinak és tanüggyel foglalkozó egyéneinek évkönyve). A változást már pusztán a terjedelmi adatok is jól érzékeltetik: az 1875-ös sematizmus megfelelő része mindössze 10, az 1876-os évfolyamé már 63 oldal volt. Ekkortól kezdve találunk információkat a tannyelvre és a tantermek számára vonatkozóan, differenciáltabbá vált a tanulók számának közlése (tanulók létszáma nemek szerinti bontásban, külön adatok a mindennapi iskolába járókról és az ismétlő iskolásokról), és időnként megjegyzéseket olvashatunk az egyes iskolák történetével kapcsolatban. Bővültek a központi intézmények adatai, megjelent az egyházmegyében működő tanítóegyletek, valamint a kántortanítói nyugdíjintézet tagjainak felsorolása. A fejezet használatát helynévmutató könnyítette, és személynévmutató helyett rövid tanítói életrajzok is készültek. A tanítók neve mellett a fizetési adatokat is feltüntették. A későbbiekben ez a tartalom nem mindig jelent meg teljes egészében, 1909-től pl. nem szerepelt az iskolák tannyelve. 1914 után már csak az 1919-es sematizmus tartalmazott népiskolai fejezetet, a korszak egészét tekintve tehát lényegében 1856-1914 között folyamatosak az adataink (egy év kivételével, 1898-ban ui. nem jelent meg sematizmus). Az összegzett adatok közlésének módszere az eddigiekhez hasonlóan történt, a zárójeles évszámok itt is a sematizmusok megfelelő évfolyamára hivatkoznak. Az eredeti forrásunkhoz képest a legjelentősebb változás, hogy – figyelembe véve az adatok mennyiségéről, szerkezetéről fentebb leírtakat – teljes egészében a magyar nyelvű közlés mellett döntöttünk (ez lényegében az első két évtized latin nyelvű tanítói keresztneveinek fordítását jelentette). A tankerületi beosztás változásai miatt – a plébániák felsorolásához hasonlóan – itt is alfabetikus rendben, településenként közöltük az iskolákat. A név és az esetleges névváltozatok említése után jeleztük, hogy az adott település/iskola mely években szerepelt a sematizmusokban. Az azonosító jellegű adatokhoz tartozik még a tankerületi besorolás, illetve e besorolás változásainak ismertetése.
A tannyelv, a tantermek száma és a tanulók létszáma (utóbbi három időmetszetben, 1856-ban, 1885-ben és 1914-ben) felsorolását az iskola történetével kapcsolatos megjegyzések követik, majd „intézmények” címen a nagyobb helységekben az elemi iskola mellett működő különféle iskolatípusok (polgári iskola, óvoda, szerzetesek által vezetett intézmények) bemutatását találjuk. A sort mindig a tanítók és tanárok neve zárja. A tanítói nevek kapcsán érdemes figyelmeztetnünk egyrészt az adatok pontatlanságára, amely számos névváltozatot eredményezett, másrészt az adatszerkezet módosulásaira, melynek következtében szinte lehetetlen volt az adatokat egységes szerkezetben közölni. (A tanítók szerepeltetése pl. történhetett iskolánként, vagy egy adott településen belül teljesen vegyesen, egyetlen közös sort alkotva, s ez az idők során olykor többször is változott.)
A történeti sematizmus végén található helynévmutató az iskolákra is vonatkozik, személynévmutatót ehhez a részhez a sematizmusok valójában sosem tartalmaztak, az ezt helyettesítő tanítói életrajzokat (a szükséges kiegészítésekkel együtt) egy későbbi kötetben, az egyházmegye történeti névtárában fogjuk kiadni.
Végezetül a sematizmusok által használt rövidítések a következők: t. – tanító, kt. – kántortanító, st. – segédtanító, ht. – helyettes tanító, id. ht. – ideiglenes helyettes tanító, mb. – megbízott tanító, szlőjd = kézi munka.