Bach János: (Paks, 1857. június 23. - Bács-Bresztovácz, 1925. január 26.) 1880. november 30.: szent. Káplán Kunbaján, 1882: Bácsszentivánon, 1885: Baján. Tartalékos tábori lelkész. 1894: szilbereki pléb., espereskerületi jegyző. 1901: esperes. Káptalani tisztségei: 1916. január 20.: tb. (Kanonokok-1998)
Bach Joannes, nat. 1857. Jun. 23. Paks, ord. 1880, Nov. 30. Coop. in Kunbaja, 1882. in Bácsszentiván, 1885. in Baja, Capell. milit. reserv. 1894. Parochus in Szilberek, Not. Dist., 1901. V. A.-Diac. (Schem. 1914)
Bach János (Paks, 1857. jún. 23. - Szilberek, 1925. jan. 26.) 1881-1925, 0,01 ifm /Inf. (Personalia-2002)
BACH Joannes káplán Kunbaja 1881-1882, káplán Bácsszentiván 1883-1885, káplán Baja 1886-1894, plébános Szilberek 1895-1923, not. distr. 1895-1901, Kúlai Kerület esperese 1902-1923, tiszteletbeli kanonok 1919-1923. 54, 122, 147, 152, 233, 293 (Történeti Sematizmus-2002)
Bach János: meghalt: Szilberek, 1925. január 26., kanonok, dekant-paroch u Backu, Brestov., szülők: Bach János és Homoki Terézia, 68 éves, apoplexia cerebri, temetés: Szilberek, 1925. január 28. (anyakönyvi adatok KFL.VIII.7.c.Szilberek-M-1925-MF-95-b_0003.jpg)
Bach János: 1880. december 12. káplán Kunbaja (Körlevél 2639/1880.), 1882. április 28. káplán Bácsszentiván/Priglevicza-Szent-Iván (Körlevél 1062/1882.), 1885. szeptember 4. káplán Baja (Körlevél 2218/1885.), 1894. július 18. plébános Szilberek (Körlevél 2450/1894.), 1900. december 31. Not. Distr., parochus Bresztováczensis in V.-A.-Diaconum d. Kúlaensis (Körlevél 6942/1900.), Canonicum honorarium, Vice-Archi-Diaconum, parochum Szilberekensem aetatis suae anno 68, presbyteratus vero 45, susceptis moribundorum sacramentis die 26. Januarii 1925 pie in Domino obiisse (Körlevél 406/1925.) (internet)
Bach János: 1925. január 27. canonico ad hon., Vicearchidiacono, parocho in B. Brestovac, post diuturniores aegritudines et susceptis pie moribundorum sacramentis, die 26-a Januarii a. c. anno aetatis 68-o, presbyteratus vero 45-o supremus illuxit dies Animae denati fratris, qui ob cor nobile animumque sicerum omnibus carus mangaeque semper aestimationis erat, simus memores precibus et ad aram litando (Bácsi Körlevél 209/1925.) (pdf – Bacsi-korlevelek_1923-41)