175 sorozat 1718-1992, 99,31 ifm
A tartalom rövid leírása: Az állag az Érseki Hivatal működése során begyűjtött anyakönyveket tartalmazza, melyek településenként-plébániánként külön sorozatokba rendeződnek. A főegyházmegye török utáni újjászervezésétől kezdődően az érsekek bérmálásokat is végeztek, az erről szóló anyakönyvek lettek a gyűjtemény első darabjai. 1826-tól kezdődően pedig a főegyházmegye területéről anyakönyvi másodpéldányokat is gyűjtöttek a kereszteltek (K), egybekeltek (E) és meghaltak (M) anyakönyveiről. A másodpéldányokat általában évente, külön füzetekben másolták és küldték be Kalocsára, ez az állomány adja az állag nagyobb részét.
Az anyakönyvezésről, a másodpéldányok gyűjtéséről: a török idők után, a 18. század folyamán fokozatosan népesült be a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területe. Az újjászervezett plébániákon általában az első teendők között kezdték meg az anyakönyvek vezetését, és a keresztelési, házassági, halálozási bejegyzéseket tartalmazó anyakönyvek eredeti példányai azóta is gondosan őrzött, értékes forrásai a plébániák levéltárainak, melyeket általában helyben őriztek-őriznek. Az 1770-es években már helytartótanácsi leiratok írták elő a plébániák számára az anyakönyvek elzárt őrzését, tűz esetén elsőként történő mentését (az anyakönyvek vezetését, őrzését egyébként az egyházi jog is szigorúan szabályozta).
Az anyakönyvek kezelése szempontjából jelentősebb változás1826-tól kezdődően történt, ekkortól ui. minden plébánosnak több példányban kellett az anyakönyveket elkészítenie (az 1827. évi XXIII. törvénycikk rendelte el az egyházi anyakönyvek két példányban történő vezetését és a másodpéldányok törvényhatósági levéltárakba küldését). Az első, eredeti példányt továbbra is a plébániákon őrizték, a másodpéldányokat pedig évente be kellett küldeniük egyrészt az érseki központba, Kalocsára, másrészt a vármegyei központokba és a törvényhatósági jogú városok levéltáraiba. 1826-tól kezdődően a főegyházmegye területén tehát általában három példányban készültek az anyakönyvek, és az információkat három helyen őrizték. Különbségek természetesen előfordultak, részben a beküldés esetleges hiányosságai, időnként iratpusztulás miatt, és a tartalom sem volt teljesen egyező, utólagos bejegyzések pl. inkább csak az eredeti példányokban voltak jellemzőek, a másodpéldányokba ezek már nem kerültek be.
A bérmálási anyakönyvekről: a Kalocsai Érseki Levéltárba a 18. században még csak bérmálási anyakönyvek kerültek be. Kivételezett helyzetük érthető, hiszen bérmálások esetén a szentség kiszolgáltatója maga az érsek volt, ill. alkalmanként megbízottja, segédpüspöke lehetett. Az érsekek pedig gondoskodtak róla, hogy a közreműködésükkel végzett bérmálások eredeti jegyzékeit az érseki központban megőrizzék. A főpapok néhány évente látogatták a vidéket, és az is gyakori volt, hogy a bérmálandókat a közeli plébániákról egybegyűjtötték, és régiónként, központi helyeken bérmáltak. A bérmautakat egyébként a korabeli közlekedési nehézségek, és az egyházmegyén belüli jelentős távolságok miatt gondosan meg kellett szervezni.
Az évkörökről: 1826-tól tehát az érsekségen is megkezdődött a kereszteltek (K), egybekeltek (E) és meghaltak (M) anyakönyveinek gyűjtése. Ezt követően folyamatosan gyarapodtak az anyakönyvek sorozatai egészen 1992-ig, s ezt a folyamatot csak az egyházmegye területének változása zavarta meg. A Jugoszláviához került bácskai települések anyakönyvei 1923-ig érkeztek be, utána a Szabadkai Apostoli Adminisztratúra gyűjtötte be másodpéldányaikat. Mivel az Adminisztratúra levéltárát 1941-ben Kalocsára szállították, annak 1983-ban történt visszaszállításáig az Érseki Levéltár őrizte a bácskai plébániák 1923-1943 közötti másodpéldányait is (az 1944-es évről már csak ritkán érkeztek be másodpéldányok a Délvidékről a háborús fejlemények miatt). A Szabadkai Adminisztratúra levéltárának visszaszállítása előtt, 1983-ban mikrofilm-másolatok készültek a másodpéldányokról, ezek máig megtalálhatók levéltárunkban.
Az irattári és levéltári rendezésről: az anyakönyvek hagyományos irattári rendjében minden plébánia egy-egy sorozatot alkot, melyet két fő részre bontottunk. Az első részt a kereszteltek, egybekeltek és meghaltak anyakönyvei (KEM anyakönyvek), a második részt a bérmálási anyakönyvek jelentik. A KEM anyakönyvek esetében az alsorozatok kialakítása nem okozott gondot, az egyes plébániák anyakönyveit régóta elkülönítve, alfabetikus rendben kezelték, és viszonylag rendezett állapotban voltak. Ezzel ellentétben a bérmálási anyakönyvek korábban rendezetlen módon, egyetlen nagy "masszát" alkottak. Az anyakönyveket régebben fémcsatos vászonszalagokkal, vagy egyszerűen csak madzaggal kötötték hatalmas, nehezen kezelhető csomókba. Az egymáson fekvő csomók kihúzása gyakori kézbevétel esetén az anyakönyvek gyűrődéséhez, sőt időnként szakadásához vezetett. A rendezés során 10-12 cm-es csomókat alakítottunk ki és minden csomót méretre gyártott, keményfedeles, szalagos irattartóba kötöttünk be.
Kutathatóság, elérhetőség: az anyakönyvek levéltárunk gyakran kutatott forrásai. Tömeges képi digitalizálásukat (fotózással) 2009-ben kezdtük meg, és az állag sorozatait néhány év alatt teljes egészében feldolgoztuk. A kutatható állomány böngészése (kutatói szabályzatunknak megfelelő módon, az ott meghatározott időhatárok között) levéltárunk e-kutatás (Matricula-Historia-onine) szolgáltatásában lehetséges.