(Tóth Tamás)
Nádasdy Ferenc (1785-1851)
váci püspök 1823
kalocsa-bácsi érsek 1845
Gróf Nádasdy és fogarasföldi Paulai Ferenc Bécsben született egy nagy múltú magyar főnemesi család sarjaként 1785. március 3-án. Édesapja gróf Nádasdy Mihály királyi főajtónálló, édesanyja Colloredo Teréz grófnő. Komáromi és bécsi gimnáziumi tanulmányait követően Nagyszombatban járt teológiára. 1807. március 7-én szentelték pappá, majd igen rövid időre komáromi káplán lett, hiszen már április 16-án drégelypalánki plébános. 1811-ben alesperes, 1816. október 4-én esztergomi kanonok, 1817-ben szekszárdi apát. 1817-ben Pestre helyezik (Kollányi Ferenc és mások szerint előbb rövid időre Nagyszombatba), ahol a Központi Papnevelő Intézet rektora lett. 1820. október 6-án a barsi főesperes. Ugyanebben az évben a Királyi Tábla tagjává is kinevezték.
1823. március 7-én I (II.) Ferenc (1792-1835) váci püspökké nevezi ki. Rudnay Sándor hercegprímás (1819-1831) szentelte püspöké a XII. Leó (1823-1829) általi prekonizációt (Gams: 1823. november 17.) követően, 1824. február 8-án, majd négy nap múlva birtokba vette egyházmegyéjét. Már 1825 nyarán elkezdte látogatni egyházmegyéjét. Rendeletére felmérték a plébániákat, templomokat, iskolákat. Kánoni vizitációt tartott egyházmegyéjében a székesegyházi (1828), az ecsegi és hatvani (1829), a nógrádi (1832), a gödöllői (1838), az alsónémedi, a soroksári és a hódmezővásárhelyi (1841-1842) esperesi kerület plébániáin. Karitativitását jól jelzik alapítványai, így a váci irgalmasok kórházának, a pesti vakok intézetének, a váci siketnémák intézetének, a váci szegényalapnak, a váci kórháznak adott alapítványai. Hasonlóképpen, Vácról való elköltözése előtt adományozott a kegyúr nélküli, valamint a püspöki szabad adományozású templomok javára, és a szegény plébánosok javára is. Emellett a segédlelkészek, az idős papok intézete, de a papnevelő intézet, egyes ünnepi misék céljai, a székesegyház is részesült a nagylelkűségéből. Egyszer Kecskeméten ő maga temetett el szegény halottat a temetőben. 1837-ben a legfelsőbb bíróság, a Hétszemélyes Tábla társbírája lett, megkapta a Lipót-rend nagykeresztjét, majd 1838 szeptemberétől a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. 1840-ben a Szent István Rend középkeresztjével tüntetik ki. 1845-ben megalapítja Vácott a papnövendékek Pázmány Irodalmi Iskoláját. Eközben– majd Kalocsán is – Komárom főispánja is volt, mivel a Nádasdy család a vármegye örökös főispáni tisztét látta el.
1845. május 15-én V. Ferdinánd (1835-1848) a kalocsa-bácsi érsekséget adományozta neki, majd november 24-én prekonizálta XVI. Gergely (1831-1846). Kalocsán is nagylelkűségéről volt híres, főleg a nevelés ügyét viselte a szívén. Felújíttatta a kalocsai iskolák épületeit, segélyezte a szegény tanulókat, a Ludoviceum (Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia) alapját támogatta. 1847-ben a párizsi székhelyű Afrikai Intézet jótevő elnökévé választották. Ugyanebben az évben kapta meg a szabad végrendelkezés jogát. Már Kalocsán volt, amikor 1848-ban Vácott házat vett tébolydának, az 1850-es tűzvész után pedig segélyezte a károsultakat. Látogatta a főegyházmegyéjét is, gyóntatott, bérmált. Az országos alapítványok mellett érseki egyházmegyéjében a kórházi irgalmas apácák, a Nádasdy-féle szegények, és a pusztai tanítók segélyalapjait tette le.
Az 1848-as forradalom rá is hatással volt, amelyben fontos feladat jutott neki: a prímási szék üresedése miatt az ország rangidős főpapjaként kellett döntenie. Az 1847/1848-as utolsó rendi országgyűlés munkájában, így az 1848. áprilisi reformtörvények meghozatalában sem vett részt, mivel 1848. június közepéig Bécsben tartózkodott szembetegsége miatt. A helynökével való folyamatos levelezéséből kitűnik, hogy figyelemmel kísérte mind az országos mind az egyházmegyei eseményeket. Miután V. Ferdinánd (1835-1848) szentesíti az ún. áprilisi törvényeket, az érsek 1848. május 5-én kelt körlevelében, amelyet Főegyházmegyéje papságához írt, üdvözölte a politikai változásokat, amely az Egyháznak is szabadságot hozott küldetése teljesítésére, egyúttal azonban figyelmeztetett az újonnan kapott személyi szabadságjogok mértékletes felfogására; vázolta az állam és a Katolikus Egyház kapcsolatainak alakulását, buzdított azok magyarázatára a hívek körében, végül külön is üdvözölte a sajtószabadságot. A papság kérésére, röviddel ezután arra utasította a helynökét, hogy hirdessen egyházmegyei zsinatot. A beadványt jegyző papok többek között a papnevelés reformját, az állami kezelésben lévő, de az egyház tulajdonának tekintett vagyonrészek visszakövetelését, a kegyúri jog újjászervezését, az egyház érdekeinek védelmét szolgáló szervezetek létrehozását és a szerzetesrendek működésének reformját szerették volna tárgysorozatba venni. Az érsek beleegyezett a témák a megtárgyalásába, egyben azonban megfeddte a beadványt aláíró papjait az írás tiszteletlen hangneme miatt. Rangidős főpapként május 21-én írt az uralkodónak, kérve az üresedésben lévő püspöki székek betöltését. A június eleji püspökkari tanácskozást követően, augusztus elsején szeptember 24-ére nemzeti zsinatot hirdetett meg Esztergomba (végül a háború miatt nem tartották meg), a napról-napra növekvő vallástalanság, erkölcsi feslettség miatt, de az egyházi fegyelem és az Egyház jogainak csorbulása miatti aggódástól is vezérelve. Eközben Kalocsán az időközben meghirdetett nemzeti zsinat miatt csupán egy egyházmegyei tanácskozmányt tartottak augusztus 30. és szeptember 1. között, ahol 50 küldött vett részt. Az összejövetelen az egyházmegyei vezetés ráhatására a konzervatív erők domináltak, valamint két esperesi kerület az időközben kitört szerb lázadás miatt nem tudta képviseltetnie magát. Szeptember 27-én levélben kért segítséget gróf Batthyány Lajos miniszterelnöktől (1848), mivel az új viszonyok között a hívek vonakodnak fizetni az egyházi juttatásokat. Batthyány október 10-én kelt válaszában támogatásáról biztosította az érseket. Közben az érseki szentszék a főpásztor nevében már augusztus 1-én miséket és imádságokat rendelt el a polgárháború miatt, Nádasdy Ferenc pedig december 30-án kelt körlevelében a Honvédelmi Bizottmány kérésének megfelelően gyászmiséket rendelt el az elesett honvédekért. Egyúttal Nádasdynak 1849 januárjában egy olyan álhír miatt kellett tisztáznia magát, amely szerint a szabadkai piacon állítólag lefoglaltak egy érseki szállítmányt, amely a szerb lázadóknak küldött támogatás lett volna. Ugyanebből a városból származott egy másik tévhír is, mely szerint a magyar hatóságok Dunapatajon az érsek és más főpapok által az osztrák seregek számára küldött pénzt találtak.
I. Ferenc József (1848-1916) trónra lépését követően megváltoztak a dolgok. Amikor Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg (1787-1862), tábornagy elfoglalta Budát, egymillió forint hadisarcot követelt a Katolikus Egyháztól. Nádasdy megtagadta az összeg kifizetését. Hám János kinevezett, de Róma által soha meg nem erősített esztergomi érsek (1848-1849) valamint Windisch-Grätz hercegnek az új császár melletti lojalitásra felszólító kiáltványainak a kihirdetését végül engedélyezte; igaz, hogy a kihirdetést csak március végén rendelték el, és csak a Főegyházmegye kisebbik részén (Pest vármegye). Ezzel szemben Hám Jánosnak a Windisch-Grätz előtti meghódolásra felszólító körlevelét egyáltalán nem voltak hajlandók a Főegyházmegyében köröztetni. A szabadságharc bukásához közeledve Horváth Mihály vallás- és közoktatási miniszter az orosz csapatok betörése miatt június 6-ra böjtöt, bizonyos napokra szentbeszédeket és körmeneteket rendelt el, a kalocsai érseki szentszék körlevele azonban módosított az eredeti rendeleten, mivel nem egyeztetettek előzőleg a püspökökkel, és a rendeletben foglalt imádságokat az egyházi tanítással és hagyománnyal nehéz volt összeegyeztetni. A fegyverletételt követően az érseki szentszék augusztus 30-iki körlevele más egyházmegyékhez hasonlóan javadalomtól való megfosztással és időleges felfüggesztéssel büntette azokat a Nádasdy alatt szolgáló papokat is, akik a papi pályát elhagyva fegyveres katonai pályára léptek a szabadságharc idején. Ezeknek az intézkedéseknek a célja többek között az volt, hogy a papokat megkíméljék a sokkal szigorúbb világi igazságszolgáltatástól: ekkor már Julius Jakob von Haynau táborszernagy volt Magyarország teljhatalmú parancsnoka (1849-1850). A szentszéki vizsgálat szerint a szabadságharc idején a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyében mindössze négy pap állt be a honvédségbe, de ők sem fegyverrel, azonban a vizsgálattal ellentétben három papról tudjuk, hogy fegyveres szolgálatot láttak el. A papnövendékek közül azonban többen is beálltak honvédnek. Az osztrák hatóságok az érseket is eljárás alá akarták vonni, beidézték október 19-ére a pesti gazoló bizottság elé. Szembetegsége miatt nem ment el, egyben írásban közölte, hogy a betegség miatt 1849-ben nem vett részt sem az Országgyűlés, sem a Hétszemélyes Tábla ülésein, visszavonult a közügyektől, a „rebellis” kormánnyal hivatalos kapcsolata nem volt. December 8-án körlevélben taglalta papságának az előállt helyzetet, fő bajként a hitetlenséget és a vallástalanságot nevezve meg.
Az ezután következő időszaknak csak a kezdetét élte meg: Kalocsán, 1851. július 22-én halt meg. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy vagyonának legnagyobb részét Isten dicsőségére, a nevelés ügyére, a szegények és nyomorultak támogatására fordítsák. valamint szentmisékre, a kalocsa-bácsi és a váci egyházmegyékre. Sírja a Főszékesegyház kriptájában található.
Művei:
Ditsőséges szent István Magyarország első királyának és Apostolának tiszteletére intézett beszéd. Béts 1812.
Sermo inauguralis. Theresiopoli 1846.
Gr. Nádasdy Ferencz kalocsai érsek körlevele. Szabadka 1846.
Epistolae Pastorales. Theresiopoli 1849.
Felhasznált irodalom:
1848/49 és ami utána következett... Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából. Forráskiadvány. Szerk. Lakatos Andor és Sarnyai Csaba Máté. Kalocsa, 2001. (A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1.)
A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923. Schematismus historicus cleri archidioecesis Colocensis et Bacsiensis 1777-1923. Szerkesztette/Composuit Lakatos Andor. Kalocsa/Coloczae, 2002.
A Kalocsai Főegyházmegye schematizmusa 1975. Kalocsa, 1975. 29.
A Váci Egyházmegye jubileumi sematizmusa. Vác, 2000. 9.
Váci egyházmegyei almanach Szent István millénneum évében. Vác, 1970. 189-190.
Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom, 1900. 431-433.
Libri Regii. Királyi Könyvek. 1527–1918. DVD–ROM, szerk. Vissi Zsuzsanna–Trostovszky Gabriella–Németh István–Tuza Csilla–Csavlek Judit–Magyari Gabriella–Németh György. Fotó Czikkelyné Nagy Erika–Micheller Jánosné–Szénási Jánosné, Budapest, 2006.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1899. IX., 492-493.
Takács Emma: Nádasdy Ferenc. In: Magyar Katolikus Lexikon. Szerk. Diós István, Budapest, 1993–. IX (2004) 427.
Winkler Pál: A kalocsai és bácsi érsekség. Történeti összefoglalás. Kalocsa 1926. (Árpád könyvek 4-5.) 42-43.
Winkler Pál: A papnevelés története a kalocsai egyházmegyében. Kalocsa, 1934. (Árpád Könyvek 47.) 30-33.
http://tornai.com/rendtagok.htm (2011. január 31.)
Egyéb irodalom:
A váci egyházmegye történeti névtára. II. A papság életadatai. Vác, 1917. 648.
Gams, Pius Bonifac OSB: Series episcoporum Ecclesiae Catholicae quotquot innotuerunt a Beato Petro apostolo. Ratisbonae, 1873. 372., 384.
Magyar Sion 1886. 832.
Mendlik Ágoston: IX. Pius római pápa és a magyar püspöki kar, vagyis főpapok és egyháznagyok életrajzgyűjteménye. Pécs, 1864. 74., 79.
Némethy Lajos: Series parochiarum et parochorum archi-diocesis Strigoniensis usque annum 1894. Esztergom 1894. 805.
Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom-főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat 1893. 346.
Felhasznált levéltári források:
Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (KFL):
KFL VIII.I.b.)I.) Nádasdy Ferenc
Magyar Országos Levéltár (MOL)
MOL A 62 Libri regii dignitatum (secundae classis), 8. kötet, 31-33.
MOL P 507 V. 164/I-IX (235. csomó) illetve 164/X-XV. ( 236. csomó)