(Lakatos Andor)
Veszprémi Városy Gyula (1846-1910)
Jelmondata: Caritate et labore (Szeretettel és munkával)
1901 székesfehérvári püspök
1905 kalocsa-bácsi érsek
Anyakönyvi bejegyzése szerint 1846. aug. 14-én született Zomborban, Bács-Bodrog vármegyében. Életrajzi irodalma, az egyházmegyék évkönyvei azonban még életében egyöntetűen aug. 13-át tüntették fel születése napjaként, s ez ellen maga V. sem tett sosem kifogást, az eltérés oka sajnos ismeretlen. Apja Városy Károly kir. kincstári írnok (később kerületi pénzügyigazgatósági számvevő-tiszt), anyja Bratyovacsky Paulina volt, mindketten római katolikus, zombori lakosok. Négy fiú gyermekük közül Gyula a keresztségben a Károly és János neveket is megkapta.
Az elemi iskola után 1857-58-ban még egy éven át szülővárosában, a zombori alreáliskolában tanult, majd ezt követően középiskolai tanulmányait 1858-1866 között Kalocsán, az érseki gimnáziumban folytatta. Első két gimnáziumi évében az iskolát még a piaristák vezették, de az ifjú életében meghatározóvá mégis a jezsuita atyák váltak, akik Kunszt József érsek kívánságára 1860-ban átvették az iskolát, s az irányításukkal nagygimnáziummá fejlesztett intézmény hamarosan országos hírűvé vált. V. eminens diák volt, mindvégig osztályelső, nagy hatással volt rá Rosty Kálmán S.J. (az 1848-49-es szabadságharc tüzértisztje, felnőtt korában katolizált és lett szerzetes), aki hazaszeretetre és szép magyar beszédre nevelte őt, a történelem és az irodalom élményszerű oktatásával. Papi hivatását atyja már 1859-ben levélben jelezte, kérve fia számára a Katona István ösztöndíjat, melyet ezután a gimnázium végéig meg is kapott, s ez jelentős mértékben segítette taníttatását. Nagy megtiszteltetés és életre szóló élmény lehetett a fiatal diák számára, amikor az iskola képviseletében szónoklatot mondhatott Kunszt József kalocsai érsek temetésén. Kitűnő érettségei bizonyítványa 1866. júl. 25-én kelt, ezután 1866-1870 között a budapesti Központi Szemináriumban végezte teológiai tanulmányait, és 1870. július 26-án szentelték pappá Kalocsán. 1870. aug. 20-án, újmisésként a bácskai Csonoplyára helyezték káplánnak, a három nyelvű (magyar, német, délszláv) településen három évig szolgált. 1873. okt. 22-1875. júl. 24. között Haynald Lajos kalocsai érsek kívánságára posztgraduális tanulmányokat folytatott Bécsben, az Augustineum növendékeként, ahonnan teológiai doktorátussal tért haza.
1875 nyarán, Bécsből hazatérve érseki iktató- és levéltárosként kezdte központi hivatali szolgálatát Kalocsán, 1876-ban szentszéki aljegyző, 1877. márc. 4-től a Kalocsai Jótékony Nőegylet titkára, 1878 dec. 27-től a főszékesegyházi könyvtár könyvtárosa. 1880. jún. 23-tól hét éven át az újonnan nyílt papi hivatásgondozó intézmény, a kisszeminárium első aligazgatója, és a nagyszeminárium óraadó tanára (egyházjog, egyháztörténet), 1882. aug. 12-től rendes (kinevezett) teológia tanár ugyanott. 1883. márc. 20-tól szentszéki ülnök, 1884-től a középiskolai hittanárok vizsgálóbizottságának tagja, 1886-tól zsinati vizsgáló, 1886. márc. 14-től a Vörös-kereszt egylet kalocsai fiókjának választmányi tagja. 1887. aug. 23-tól öt éven át a nagyszeminárium rektora. 1887. okt. 9. tiszteletbeli kanonok, majd 1888-tól a kalocsai főszékeskáptalan rendes tagja, Haynald érsek oldalkanonokja. Káptalani tisztségei: 1888. márc. 30. ifjabb mesterkanonoki kinevezés, 1893. júl. 21. tiszai főesperes, 1895. febr. 25. bácsi főesperes, 1897. jún. 22. főszékesegyházi főesperes. 1887. nov. 3-tól egy évtizeden át a kalocsai főszékesegyházi könyvtár prefektusa. 1892. jún. 15-től Császka György kalocsai érsek oldalkanonokja, az érsek mellett sokat tartózkodik Budapesten, megismeri a fővárosi elitet, főúri családokhoz bejáratos. 1895. dec. 10-től a Szent László Társulat alelnöke. 1898-ban megkapta első országos megbízatását, febr. 16-tól a Központi Szeminárium rektora, egyben felmentették kalocsai egyházmegyés megbízatásai alól. 1898. márc. 3-tól a Budapesti Katholikus Kör igazgató választmányának tagja, 1898. márc. 31-től a Szent István Társulat igazgató-választmányának tagja. 1899. jan. 10-től az Aquinói Szent Tamás társaság elnöke. 1901. november 1-jén Ferenc József székesfehérvári püspökké nevezte ki, november 11-én volt az ünnepélyes eskütétele Bécsben, XIII. Leó pápa a kinevezést dec. 16-án erősítette meg. 1902. jan. 19-én szentelték püspökké a budapesti egyetemi templomban, a szentelők Császka György érsek és segédpüspöke Majorossy János, valamint Kohl Medárd voltak. 1902. március 9-én volt püspöki székfoglalója Székesfehérváron. Püspöktársai szerették, gyakran elnökölt a konferenciákon, ha a prímás akadályoztatva volt. A püspöki konferencia elé kerülő ügyek előzetes, részletes tárgyalására kiküldött bizottság elnöke volt. 1905. október 17-én kalocsai érseki kinevezést kapott, eskütétele a király előtt november 4-én volt Bécsben, kinevezését a pápa december 11-én erősítette meg. Városy a bullákat és palliumát dec. 20-án vette át személyesen Rómában, és 24-én adta át Kalocsán, rendkívüli káptalani ülés keretében. Kalocsai székfoglalása 1906. január 14-én volt. A székesfehérvári káptalan számára búcsúzóul, római útja során kieszközölte a cappa magna (uszályos nagy köpeny) viselésének jogát a pápától. Nagy utazását – mintegy erőt merítve – hamarosan megismételte, amikor irodaigazgatója kíséretében 1906. nov. 5-30. között zarándokúton járt Lourdes-ban és Rómában, számos itáliai és dél-francia város érintésével.
Érsekségének első három évében bejárta egyházmegyéjét, valamennyi plébániát meglátogatta és bérmált. A tapasztalatok alapján kezdeményezte a szükséges intézkedéseket, pl. szűknek talált templomok bővítését stb. Bácskában kifejezetten támogatta a sajkás kerület (Tiszakálmánfalva, Csúrog környéke) magyarságát, olcsó bérleteket eszközölt ki a kormánytól az ottani lakosság számára. Tiszakálmánfalván templomot építtetett, a környéken telkeket vásárolt a szükséges egyházi épületekhez. Elrendelte, hogy a főtanfelügyelő személyesen látogassa az iskolákat, és tegyen neki rendszeresen jelentéseket a tanügy állapotáról. Öt éves érseksége idején iskolákat építtetett Bácskertesen, Bácsújlakon, Zöldhalomban, Pusztaszentimrén, Borotán, Ószivácon és Hajóson. A papok számára elrendelte a három éves kötelező lelkigyakorlatot. Erre kijelölt helyek a kalocsai szeminárium és a ferencesek bajai és bácsi zárdái voltak. A tanítók és tanítónők számára is évente tartatott lelkigyakorlatokat Kalocsán és Szabadkán. A plébániák számára missziót írt elő, melyet hét éven belül kellett elvégezni. Ennek keretében szorgalmazta a rendszeres szentbeszédeket az ünnepek alkalmával, a gyakori szentáldozást, szentségekhez járulást. Előírta papságának, hogy misék előtt fél órával rendszeresen gyóntasson. Útjára indította az egyházmegyében az örökimádás mozgalmat, személyesen vett részt a szervezésében. Melegen ajánlotta papjainak jámbor társulatok alapítását, szinte valamennyi plébánián elterjedt az oltáregylet, a rózsafűzér társulat és Jézus Szíve társulata, több helyütt működött ferences harmadrend is. Egyik alapvető kérése-kívánsága volt, hogy minden katolikus férfi és nő legalább egy katolikus egyesületnek tagja legyen és abban aktívan tevékenykedjen.
Szociális téren az ifjúsági egyesületek, legényegyletek, katolikus körök elkötelezett támogatója volt. Fontosnak tartotta aktivitásukat, szervezésüket, melynek kapcsán figyelme kiterjedt az olvasmányokra, megfelelő sajtótermékek beszerzésére, jó könyvek biztosítására is. Szabadkán saját költségén újságot és nyomdát létesített, anyagilag rendszeresen támogatta. Kalocsán már adott volt számára a Kalocsai Néplap c. hetilap. A sajtó céljaira rövid kormányzása idején 170 ezer koronát költött. Kalocsán munkásegylet létesült több mint 500 taggal. Olcsó bérleteket biztosított, havonta 2-3 ezer koronából segélyezett. Kalocsán az ifjúsági egylet székházára 5 ezer koronát adott. A serdülő leányok patronázs egyesületét is támogatta, az iskolanővérek közreműködésével működési költségeiket lényegében ő fedezte. A kalocsai legényegyletnél internátust létesített. Zomborban 40 ezer korona költséggel szintén legényegyleti házat és internátust épített, Szabadkán pedig 20 ezer koronával támogatta a legényegyletet. Budapesten a Szent Imre Kollégiumot 75 ezer koronával támogatta, a katolikus egyetemi ifjúság számára ez az otthon kulcsszerepet játszott a fővárosban. Kalocsán a jezsuita gimnáziumi ifjúságot is segélyezte, ösztöndíjakra évente 3 ezer koronát adott, a tanítók házának pedig 1.500-at.
Jószágkormányzójának kiváló érzékkel Macskovics Pál kanonokot választotta, aki gondosan kezelte az érseki uradalmat, és igyekezett annak jövedelmezőségén javítani. V. a cselédségnek egészséges bérlakásokat építtetett, Kalocsán szám szerint 48-at, mely külön kis városrészt alkotott. Az állattenyésztés nagyot fejlődött, minta sertéstelepek létesültek, de a ló- és marhaállomány is jelentősen gyarapodott. A föld hasznosításának módjait tekintve, új utakat keresve vezető tisztségviselőit külföldi tanulmányutakra küldte. Komolyabb földreformra ugyan nem került sor, de a bérletek formáján igyekeztek javítani, a nagybérlőket mellőzve a szegényebb rétegeket is munkához juttatni. Növekvő bevételeit a háztartás, uradalom és irodák működtetését leszámítva lényegében közcélokra, egyházi- szociális és jótékonysági célokra fordította, a következő megoszlásban: egyházi célokra: 632 ezer korona, tanügyi célokra 508 ezer korona, társulati és egyesületi célokra: 340 ezer korona, mindösszesen: 1.480 ezer korona, alig több mint négy év alatt. A közcélokra költött összeg az érsekség jövedelmének majdnem kétharmada volt.
Szívügye volt Kalocsán a főszékesegyház felújítása, melyet nagy gonddal, történészi érdeklődéssel (régészeti ásatásokkal), több év alatt végeztetett el, bár a munkálatok befejezését már nem érhette meg. Foerk Ernő és Petrovácz Gyula vezetésével, 1907-1912 között folytak a munkák, melyek eredményeként teljes belső felújítás-restaurálás történt, és új építményként jelent meg a szentély alatti érseki kripta, a szentély baldachinja és a sekrestyéket összekötő körfolyosó. A templombelsőt máig is meghatározó munkálatok voltak ezek, amelyek hosszú távon is kiállták az idő próbáját.
V. tudományos, történetírói tevékenységének súlya az 1880-as évekre esett, publikációi a Történelmi Tárban, a Századokban, az Új Magyar Sionban, a Katholikus Hetilapban, a Religióban, a Magyar Államban és a kalocsai Schematismusokban jelentek meg. Haynald érsek kérésére, a középiskolai törvényjavaslat vitája kapcsán írta meg két kötetes, monografikus történeti-jogi összefoglalóját A katholikus iskolaügy Magyarországban címmel. 1887. jan. 27-én a Magyarországi Vatikáni Okirattár szerkesztőbizottságának tagjává választották, 1887. júl. 2-tól a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja. Aktívan részt vett a növendékpapság irodalmi-önképző egyesületeinek munkájában Kalocsán és Budapesten is.
A politikai életben a néppárt megerősödéséért küzdött, választások alkalmával a néppárt jelöltjei mellett nyilatkozott, és papságától is az ő támogatásukat kérte. Néppárti jelöltek hiányában a keresztény szocialista jelöltek támogatását ajánlotta. Élete végén, 1910. jan. 24-én egy bátor hangvételű beszédet mondott a főrendiházban a katolikus érdekek védelmében Zichy János kultuszminiszteri kinevezése érdekében.
Kitüntető címei életében: 1880-ban tb. pápai kamarás, 1883. ápr. 28. a magyar kir. tudományegyetem teológiai fakultásának bekebelezett doktora, 1889. aug. 12. Szűz Máriáról nevezett babolchai címzetes apát, 1898-ban pápai prelátus, 1906-ban valóságos belső titkos tanácsos, Zombor város díszpolgára.
V. tudós főpap volt, elmélyülésre hajlamos (majd két évtizeden át végzett könyvtáros- és kutató munkát), aki nem a „tömegek nyelvén” beszélt, de mélyen szerette papságát és híveit. Nem volt feltűnő személyiség, inkább a háttérben, szorgalmasan dolgozott. Nem állt elő nagy programokkal, szerényen bevallotta, hogy csupán követni kívánja elődei jó kezdeményezéseit és a római pápa útmutatását. Bensőséges áhítat, erényes törekvés, vasszorgalom és bölcs önmérséklet – fiatalkori jellemzéseiben ezekkel a kifejezésekkel illették jezsuita nevelői, melyek jellemzőek maradtak rá egészen haláláig. Fiatalkori pályájának, karrierjének alakítója Haynald Lajos érsek volt, aki korán felismerte V. tehetségét, és állítólag megjövendölte, hogy egykor még követni fogja őt a kalocsai érseki széken. Imádságos élete volt, rendszeresen órákat töltött az Oltáriszentség előtt (ő rendelte el, hogy folyamatosan jelen legyen az Oltáriszentség az érseki magánkápolnában), és összeszedett főpapi liturgia jellemezte.
Életének leghangsúlyosabb része, több mint húsz év a papnevelésben telt. Legendás volt angyali türelme, mely mind hivatali munkájában, mind a növendékekkel szemben megnyilvánult. A kisszeminaristákat lelkesen oktatta-nevelte, jó modorra, s ha kellett, étkezéskultúrára is. Szabadidejét is együtt töltötte a növendékekkel, gyakran játszott, szívesen sakkozott velük, és rendszeresen részt vett önképző körük ülésein. Nem csoda, hogy növendékei nagyon szerették. A Központi Szeminárium rektoraként a nemzetiségi versengés megszelídítésén is sikerrel munkálkodott, jelenlétével-közreműködésével mindig békét teremtett (a hallgatók között volt 15 görög katolikus román és 6 horvát növendék is, a nemzetiségi villongások sokszor problémát okoztak az intézményben).
1910. október 28-án halt meg Kalocsán egy súlyos, fél évig tartó betegség után. Konzerválás céljából balzsamozott holttestét a felújítás alatt álló székesegyház új kriptájába temették 1910. nov. 3-án, a gyászmisét a kalocsai iskolanővérek templomában tartották. Végrendeletében az egyházmegyét, ill. a kormányzatot illető harmadokon túl hagyatékából kiemelten két célt-ügyet támogatott, a Kalocsai Iskolanővéreket és a főszékesegyház felújítását.
Schriften: A katholikus iskolaügy Magyarországon. A magyar kath. alapítványok jogi természete, különös tekintettel a kath. iskolaügy körül felmerült téves nézetekre. I. rész. (Kalocsa, 1882). II. rész (Kalocsa, 1884); XIII. Leo pápa és az iparosok. A kalocsai kath. legényegylet 1885. május 3-án tartott ünnepélyes közgyűlésén olvasták fel (Kalocsa, 1885, Holmeyer F. nyomása);
A kalocsai Schematismusokban megjelent tanulmányok (Schematismus cleri archidioecesis colocensis et bacsiensis ad annum Christi …, Coloczae): Astricus sedi suae Colocensi servatus (1879, VII-XXXIX.); Abbatiae et praepositurae (1880, 7-26.); Regesta capituli Bachiensis ab anno 1158 usque 1527. (1883, VII-XL.); Disquisitio historica de unione Ecclesiarum Colocensis et Bacsiensis (1885, VII-XXXVII.); Observationes criticae in seriem Archiepiscoporum Colocensium et Bachiensium (1886, VII-XXIX.); De translatione Andreae de Benciis de Gualdo Archiepiscopi Colocensis ad sedem Sedunensem (1887, VII-XVII.); Genealogia Ludovici Comitis ab Helffenstein, Archiepiscopi Colocensis (1887, XVIII-XXI.); Notitiae genealogicae ab origine quorundam Archiepiscoporum Colocensium et Bachiensium (1889, VII-XXVIII.); Inquiritur, utrum Sayna et Cosmas diversi fuerint archiepiscopi (1890, VII-XI.); Andreas de Benciis de Gualdo Archiepiscopus Colocensis civibus Perusianis adscriptus (1891, VII-XII.);
Egy fejezet a XVIII. század interconfessionalis viszonyainak történetéhez (Uj M. Sion, 1881); Haladás a középkorban (Kath. Hetilap,1881); Újabb adalékok az esztergomi érsek és a pannonhalmi alapító levél kérdésének megoldásához (Történelmi Tár, 1885); A párbér Magyarországon (Religó, 1885). Kutassuk fel a szent Gellért ereklyéit (Religió, 1886); Rákóczi és a jezsuiták (Magyar Állam, 1886, 48. sz.); Antiochiai Anna magyar királyné származása és családi viszonyai (Századok, 1886);
Schriftenverzeichnis: Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, XIV. (Budapest, 1914. 943-944); Kiszlingstein Sándor szerk., Magyar könyvészet 1876-1885. (Budapest, 1969. 466.)
Quellen: Schematismus cleri archidioecesis colocensis et bacsiensis ad annum Christi 1870, 1871, 1872, 1874, 1875, 1876, 1877, 1878, 1879, 1880, 1881, 1882, 1883, 1884, 1885, 1886, 1887, 1888, 1889, 1890, 1891, 1892, 1893, 1894, 1895, 1896, 1897, 1899, 1900, 1901, 1906, 1907, 1908, 1909, 1910.; Dr. Városy Gyula kalocsai érsek 1905-1910. in: Nekrolog a Társulat elhunyt jótevőiről, kézirat, szerző ismeretlen (KFL.VI.7. Kalocsai iskolanővérek, kötetek, oldalszám nélkül); KFL.I.1.c. Városy Gyula perszonális iratai, 1859-1935, 0,19 ifm (Születési anyakönyvi kivonat 1864., 1906. /Tanulmányi, iskolai bizonyítványok, Zombori Alreáliskola 1857-1858., Kalocsai Algimn. 1859-1860., Kalocsai Főgimn. 1863-1864., Érettségi biz. 1866., Teológia a bécsi egyetemen, leckekönyv, jelentések, diploma 1873-1875, doktori oklevél a Pesti Egyetemről, Katona István alap ösztöndíjasa, ennek nyugtái /Inf. 1870-1872. /Episcopalia 1901-1902. /Füzet Városy Gyula érsek adományairól /Hivatali iratok 1889-1910, kinvezési iratok 1870-1905, meghívók 1906-1910, gratulatio 1906-1910, beszédek 1906, nyomtatvány 1902 /Massa 1910-1935)
Literatur: Gódány Erika, Városy Gyula székesfehérvári püspök 1901-1905, in: A Székesfehérvári Egyházmegye Ünnepi Névtára 2001, Szerk.: Mózessy Gergely, (Székesfehérvár 2001, 27-36); Ipolyi László, Városy Gyula (1905-1910), in: A Kalocsai Főegyházmegye Schematismusa 1975. (Kalocsa, 1975. 30.); Hörl Gyula S.J., Városy Gyula dr. kalocsai érsek emlékezete (1846-1910), in: A Jézus-Társasági Kalocsai Érseki Kath. Főgimnázium Értesítője az 1910-1911. iskolai évről, (Kalocsa, 1911, 80-90.); Pallas Nagy Lexikona XVI. 662., XVIII. 746.; Vasárnapi Ujság 1901. 45. sz. 1905. 45. sz.; Sturm Albert, Országgyűlési Almanach (Budapest 1901, 185.); Kalocsai Néplap XXIX. évf. 2. szám, 1906. jan. 14. 2-6.