A levéltári anyag kutathatósága (11-13. pont)

11.) A levéltár anyaga az iratok keletkezésének naptári évétől számított 50. év után kutatható. A kutatási időhatár tehát általában 50 év, kivételt jelentenek a következő, kutatási korlátozás alá eső iratok:

a)   A perszonális (személyi) iratok csak az érintett személyek elhalálozását követő 30. év után kutathatók. Ha az elhalálozás pontos ideje nem ismert, akkor a születés évét követő 90. év után, ha az sem ismert, akkor az irat keletkezésétől számított 60. év után válik kutathatóvá az irat.
b)   Az anyakönyvek esetében a kereszteltek anyakönyvei a keletkezésüktől számított 90. év után, a házassági anyakönyvek 60 év után, a halotti anyakönyvek pedig 30 év után kutathatók.
c)   A szentszéki peres iratok a keletkezésük évétől számított 100. év után válnak kutathatóvá.

12.) Az általános kutatási időhatár (50 év) és egyéb kutatási korlátozások feloldhatók a levéltár fenntartójának külön engedélyével, amennyiben személyes érintettség áll fenn vagy a kutatás tudományos jelentősége azt indokolja. Az ilyen kutatási kérelmek elbírálásához szükséges a kutató írásos nyilatkozata, kérésének indoklása (személyes érintettség esetén), ill. kutatási tervének részletes ismertetése (tudományos kutatás esetén). Utóbbi esetben kérjük valamely tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző szerv (pl. egyetem, MTA Történettudományi Intézet) ajánlását-állásfoglalását is csatolni.

13.) A korlátozás alá eső iratok kutatásának esetében a kutatónak külön írásos nyilatkozatot kell tennie, hogy a megismert és kigyűjtött személyes adatokat az 1992. évi LXIII. (a személyes adatok védelméről szóló) törvény 32. §-ában meghatározott módon kezeli és használja fel, és az adatok nyilvánosságra hozatala esetén az esetlegesen felmerülő büntető- és polgári jogi (anyagi) felelősséget vállalja. A nyilatkozatban meg kell jelölni az adatkezelés helyszínét is.