A LEVÉLTÁRI ANYAG TÖRTÉNETE

A káptalan levéltárát a káptalani jegyző - egy személyben ügyvéd - gondozta, kulcsát az őrkanonok kezelte. Az iratokat a székesegyház épületében, a káptalani sekrestye fölött, az emeleten helyezték el. Itt egy vasajtókkal zárt teremben gondosan elkülönítve őrizték a káptalan saját iratait, valamint hiteleshelyi levéltárát.
Az "országos levéltárat" - röviden csak így nevezték a hiteleshelyi anyagot - egyetlen vasalt szekrény fogadta magába, iratait közjogi jelentőségük miatt mindig is rendben tartották, megfelelő segédletekkel látták el.
Kevésbé precízen történt a káptalan magánlevéltárának kezelése. Csak nagyon későn, a két világháború között valósult meg például az itteni iratok iktatása, az iktatókönyveket azelőtt a káptalani ülésekről készített jegyzőkönyvek pótolták. A kb. heti gyakorisággal tartott káptalani ülés volt az ügyek intézésének legfontosabb fóruma. Az itt történteket jegyzőkönyvekben rögzítették, az érkező iratokat, a válaszok fogalmazványait pedig ezekhez a jegyzőkönyvekhez, pontosabban az azokba kerülő bejegyzésekhez kapcsolták, egyszerűen az iratokra vezetve az ügy adott jegyzőkönyvi folyószámát és az évszámot, vagy csupán a megfelelő káptalani ülés dátumát. A jelölés következetlenségeit részben az okozta, hogy maga a jegyzőkönyvezés módja is fokozatosan alakult ki - az ügyek éveken belüli folyamatos számozását is csak 1823-tól alkalmazták -, de nagyon zavaróan hat az is, hogy miután 1834-től a káptalan külön gazdasági üléseket is tartott, az ide kapcsolódó iratanyagnál hasonló jelzeteket használtak, és sajnos csak ritkán könnyítették meg az utókor helyzetét egy-egy sorszám elé biggyesztett "g"- betűvel, mely egyből eldönthetővé teszi számunkra, hogy a gazdasági vagy az általános jegyzőkönyvek sorában keressük az irat eredetét. Mivel a jegyzőkönyvekben általában kifejtették az ügyek tartalmát, ill. azok elintézési módját is, a káptalan számára múltját illetően nem is annyira az iratok, mint ezek a könyvek adtak elsődleges eligazítást. Előfordult, hogy mutatót is készítettek hozzájuk. A fontosabbnak ítélt iratokat, információkat - alapítási iratok, szabályzatok, beiktatások - pedig teljes terjedelmükben egy-két bekötött formátumú, később kódexnek nevezett könyvbe másolták, azok tehát innen voltak könnyen elérhetők.
Az idők során nagy mennyiségben összegyűlt, segédlet nélküli iratanyag kezelése valószínűleg egyre nagyobb gondot okozott. 1824-ben Jankovich Mihály káptalani jegyző végezte el a káptalan magánlevéltárának első tárgyi fölosztását, rendezését. Összegyűjtve a régi iratokat, A-tól Q-ig 16 betűvel jelölt tárgyi csoportot alkotott, majd e csoportokon belül időrendet teremtve arab számokkal egyszerűen megszámozta az iratokat. Ez az egy betűből és egy számból álló jelzet adta meg tehát az irat raktári helyét. Jankovich a rendezés során iratlajstromot, ún. Elenchust is készített, s ez a máig is meglévő kötet volt a káptalan magánlevéltárának első levéltári segédlete. (Elenchus Litteralium Instrumentorum in privato Metropolitani Colocensis Capitauli Archivo existentium, confectus primum sub Anno 1824-o per Michaelem Jankovich Juratum eiusdem Metropolitani Capituli Notarium.) Noha ez a tárgyi rendszer elsősorban a feudális kori irattermelésnek felelt meg, s a káptalan életében hamarosan bekövetkező változások - pl. a káptalan birtokadománya, az ezzel járó gazdálkodás - miatt is szűkössé váltak keretei, mégis használatban maradt egészen 1867-ig. A földesúri jogok gyakorlásával kapcsolatos - úriszéki, uradalmi gazdasági - iratok pedig az említett tárgyi rendszeren kívüli sorozatokat alkottak, valószínűleg nem is egy helyiségben tárolták őket. Ezért készült külön segédlet az úriszéki iratokról, valamint irattári lajstrom az 1848 előtti gazdasági számadások esetében.

A XIX. század második felétől a káptalanhoz kapcsolódó újabb intézmények irattermelésének köszönhetően jelentős mértékben szaporodott az iratok mennyisége. A Főkáptalani Alapítványkezelő Hivatal évről-évre folyamatosan küldte pénztárnaplóit, elszámolásait az alapítványi tőke felhasználásáról, és az egyes alapok forgalmáról. A kiépülő káptalani uradalom tiszttartója, később a Dékáni Hivatal egyre kiterjedtebb levelezést folytatott az egyes majorsági központokkal, a káptalan erdőhivatalával. Az előírásoknak megfelelően a XX. században a gazdasági elszámolások, a könyvelés színvonala is jelentősen változott. A fölsorolt szervek iratai azonban nem önálló iratkezelésű egységekként, hanem a káptalannal való levelezés, illetve az alapítványkezelő kanonok és a dékán kanonok személyén keresztül kerültek be a káptalani levéltárba, s ott a régi módszer szerint tematikus bontásra kerültek, ill. nagyrészt földolgozatlanul maradtak.
A levéltár anyaga századunk első felének háborús eseményeit épségben átvészelte. Közben minden bizonnyal nekiláttak rendezésének - Jankovich Mihály rendszerének szinte nyoma sem maradt -, de soha sem sikerült egészében földolgozni. A végzett munkáról, változtatásokról nem készítettek följegyzéseket, s nem maradt ránk az anyagot leíró leltárszerű dokumentáció sem. A hiteleshelyi anyag e téren természetesen kivétel. Történeti kutatások ekkor még nem nagyon fordultak elő a levéltárban, az újkori káptalan történetéről mindössze egyetlen munka készült, az is elsősorban a külön kezelt iratokra (az alapítási iratokra, szabályzatokra), valamint az érseki hivatal káptalanra vonatkozó iratanyagára épült. Szerzője Winkler Pál, e dolgozatban is sokat idézett munkája 1935-ben jelent meg. Ugyancsak ő végezhette az imént említett rendező munkát is a levéltár anyagában, erre enged következtetni, hogy a jelzetelésre használt papírlapokon az ő kézírását találtuk. Az szinte biztosra vehető, hogy jól ismerte a levéltárat, hiszen az ő véleményére hagyatkozott a káptalan, amikor 1928-ban a levéltárral kapcsolatos adatszolgáltatásra kérték. Azért is jelentős ez a mozzanat, mivel a káptalannak volt levéltárosa a káptalani jegyző személyében, mégis Winkler volt illetékes a válaszadásban. 1928. november 30-án kelt rövid jelentésében megírta, hogy a levéltár az iratok tárgya szerint van rendezve, letétje nincsen, 1735-től van iratanyaga, használható, azaz kutatható a káptalan engedélyével. Ismertetés nyomtatásban nem jelent meg róla, vezetője Máté-Tóth Jenő ügyvéd. Ugyanekkor Winkler a hiteleshelyi levéltár anyagáról egy jóval részletesebb jelentést adott.

1951. január 8-án kelt levelével a Vallás- és Közokatásügyi Minisztérium illetékese nemzeti érdekű magánlevéltárrá nyilvánította a levéltár teljes anyagát. Ekkoriban szállították át az iratokat a székesegyház épületéből az érseki palotába. Itt azután az évek során sajnos többször is helyet változtatott a levéltár, s az újabb költöztetések minden igyekezet ellenére is megviselték a rendezetlen anyagot. 1952-ben Dr. Leidecker Jenő, az akkori Bács-Kiskun Megyei Közlevéltár vezetője készítette el a káptalani levéltár alapleltárát. Ez a leltár még csak egy-két mondatos utalásokat tartalmazott az iratsorozatok évkörére, tárgyára, állapotára és elhelyezésére vonatkozóan. Alapul szolgált viszont egy későbbi részletesebb levéltári jegyzék készítéséhez. Az említett részletesebb leírást dr. Niklai Péter, a Levéltárak Országos Központja kiküldött munkatársa készítette 1954-ben. Ez a mára már sajnos hiányos leírás az említett pertinenciális egységeket egy-egy sorozatnak tekintve, 22 tételben ismerteti az anyagot, vizsgálati szempontjai pedig a következők: a sorozat tárgya, leírása, az irattári rendszer, kutathatóság, elhelyezés. A vizsgálat a talált állapotot tükrözte, rendezésre természetesen nem vállalkozhatott, s ugyanúgy egy tételként (azaz sorozatként) írta le egy úriszéki per maroknyi iratát, mint a gazdasági iratok sok folyóméternyi, összetett anyagát. A fölmérésben a következő tételek szerepeltek:

    1. Alapítványi számadások XIX-XX. század
    2. Massa XIX. század (Elhalt érsekek, kanonokok hagyatéki iratai) leírása hiányzik!
    3. Antoni-Rácz per 1840-1845.
    4. Haynald érsek jótékonysága (Az érsek adományainak jegyzéke, 1 kötet) leírása hiányzik!
    5. Úrbéri váltsági iratok 1849-1873.
    6. Patronatus capituli (Káptalani kegyuraság) 1832-1870.
    7. Gazdasági iratok 1833-1944.
    8. Érsekség átadási iratok 1810-1926. (Átadás-átvételkor készített leltárak, jkv-ek) leírása hiányzik!
    9. Törzsvagyoni iratok 1927-1936.
    10.+19. Haszonbérleti szerződések nyilvántartásai 1886-1944.
    11.+12.+16. Számadási főkönyvek, pénztárnaplók, pénztárkönyvek
    12. ld. előző pontnál
    13. Biskói rév 1792-1840.
    14. Protocolla (Jegyzőkönyvek) 1738-1925.
    15. Uszód, Szentbenedek stb. birtokok összeírása 1816. (Conscriptio possessionem...)
    16. ld. 11. tételnél
    17. Kateszteri birtokívek 1920-1942.
    18. Épületleltár 1930-1944.
    19. ld. 10. tételnél
    20. Úriszéki iratok (1835-1847.)
    21. Gazdasági számadási irományok (1794-1943.)
    22. Kalocsai Egyházmegyei Takarékpénztár R.T. irattára (1924-1948.)

A leírás idejében a levéltár nagyrészt a palota egyik földszinti helyiségében, kisebb részt a nagylevéltárban volt elhelyezve. Érdekes, hogy az Egyházmegyei Takarékpénztár iratait is a káptalan levéltárához sorolták, holott ez az intézmény - bár örökölte a káptalan Alapítványi Hivatalának feladatát, tőkéjét - nem tartozott közvetlenül a káptalanhoz. Említés esett jelentős mennyiségű Miscellanea - azaz vegyes - iratokról, s az egyes tételek végén általában ott szerepelt a megjegyzésekben, hogy még rendezendő az anyag. A leírás szerint az iratok egy része a földön kapott helyet, de a megadott raktári jelzetek, polcszámok is értelmetlenné váltak a következő költöztetések során, melyek közül az utolsóra 1988-ban került sor. Ekkor az érseki palota egy második emeleti szobájában egyesítették a káptalani levéltár iratanyagát. Ez a költöztetés a leírt állapothoz képest további keveredést okozott, ami nagyrészt az iratok rendezetlenségéből adódott, hiszen nem voltak kialakított, jól megfogható raktári egységek. Az ömlesztett anyag gondos költöztetése pedig nehezen volt kivitelezhető. A kisebb terjedelmű, jól átkötött, 1-2 csomóból álló sorozatok ennek megfelelően kevésbé sérültek.
A levéltár gazdátlanságát az okozta, hogy az érsekek a káptalan önállóságát tiszteletben tartva nem avatkoztak az iratanyag sorsába, a káptalan működése pedig gyökeresen átalakult, a testület emiatt nem volt képes régi feladatainak ellátására. Tagjainak zöme vidéken, más elfoglaltságok között élt, s nem volt már fizetett káptalani jegyző sem, aki egykor hivatásból végezte a levéltáros munkát. Az iratok keveredése és zsúfolt elhelyezése okozta a legnagyobb gondot.
A Művelődésügyi Minisztérium 1970. november 10-én kelt leiratában az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet értelmében a levéltárat Kalocsai Főkáptalan Levéltára megnevezéssel, Kalocsa székhellyel szaklevéltárrá nyilvánította. 1973 januárjában került sor a hiteleshelyi levéltár elszállítására. Iratait a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban helyezték el, az iratokat tároló, múlt század elején készült vasalt szekrény Kalocsán maradt. Az átadás a jegyzőkönyv kísérő iratainak tanúsága szerint az 1954-es, dr. Niklai Péter által készített leltári jegyzék alapján történt. A hiteleshelyi levéltár az 1995-ös levéltári törvénynek megfelelően 1997 szeptemberében került vissza Kalocsára.
Visszatérve az ismertetett leíráshoz, fontos megemlíteni, hogy láthatóan e munka alapján állították össze a levéltár fondjegyzékét az 1983-ban megjelenő Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei című kiadvány számára, s ebben olvasható néhány bevezető mondat után egy oldal terjedelemben a káptalani levéltár egyetlen nyomtatásban megjelent segédlete.

Az 1983-as fondjegyzék pedig a következő volt:
A Kalocsai Főkáptalan levéltárának fondjegyzéke 1738-1947, 33,98 fm
1. A Főkáptalan magánlevéltára (1738-1925) 3,95 fm
a. Protocolla (káptalani ülések jegyzőkönyvei) 1738-1925, 0,93 fm
b. Massa (Hagyatéki iratok) XVIII-XIX. sz. 2,08 fm
c. Patronatus Capituli (Kápt. kegyurasági iratok) 1832-1870, 0,08 fm
d. Vegyes iratok XX. sz. 0,86 fm
2. A Főkáptalan gazdasági levéltára (1792-1947) 6,6 fm
a. A káptalan birtokába került helységek összeírásai 1816, 0,03 fm
b. Gazdasági iratok 1833-1944, 0,28 fm
c. Gazdasági számadási irományok 1794-1942, 22,2 fm
d. Számadási főkönyvek, pénztárkönyvek 1899-1947, 1,04 fm
e. Úriszéki iratok 1835-1847, 0,84 fm
f. Úrbéri váltsági iratok 1849-1873, 0,10 fm
g. A biskói révre vonatkozó iratok 1792-1840, 0,14 fm
h. Haszonbérleti szerződések nyilvántartásai 1886-1944, 1,04 fm
i. Törzsvagyoni iratok 1927-1936, 0,31 fm
j. Kateszteri birtokügyek 1920-1944, 0,42 fm
k. Épületleltárak 1930-1941 0,20 fm
3. Főkáptalani Alapítványkezelő Hivatal iratai (XIX-XX. sz.) 3,37 fm
4. Tantos Gyula kanonok irathagyatéka (XX. sz.) 0,06 fm

Megállapítható, hogy az imént ismertetett leírás sorozatai majdnem pontosan megfelelnek a fondjegyzék állagainak. A fondok és az állagok kialakítása nagyrészt pertinenciális, kivételt képez talán a 3. fond, amely egy külön szerv, a Főkáptalani Alapítványkezelő Hivatal iratait foglalja magába. A káptalani levéltár anyaga így lényegében két nagyobb egységre oszlik: a magánlevéltárra és a gazdasági levéltárra. Tantos Gyula irathagyatéka véleményem szerint kicsit kilóg a fondok sorából. A sorozatok leírásánál már említett egyenetlenségek az állagok megválasztásánál is érződnek, így egyformán külön állagként szerepelhet egy rév iratanyaga 0,14 fm-rel (2/g.), a gazdasági számadásoké 22,2 fm-rel (2/c.), vagy egyetlen kéziratos kötet (2/a.). A fondjegyzék szerkezeti hiányosságait, adatainak pontatlanságát általában az okozta, hogy szükségszerűen a levéltár egyetlen fölmérése, és nem pedig a rendezése után készült. A levéltár rendezés előtti állapotának megismerése után folytassuk a végzett rendező munka leírásával.