Bevezető
1848/49 és ami utána következett... Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából. (Forráskiadvány)
Az 1848-49-es események régóta fontos részét, kimeríthetetlen témáját alkotják történetírásunknak, elmondhatjuk tehát, hogy erről a korról sokan és sokat írtak. Annál feltűnőbb a hiányosság bizonyos részterületeken, s az ilyen fehér foltok közé sorolható a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye története 1848-49-ben. Néhány helytörténeti tanulmány ugyan tartalmazott ezzel kapcsolatos adatokat, de ismereteink szerint összesen három dolgozat választotta témájául kifejezetten a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyét az említett időszakban: Udvardy József 1948-ban írt munkája kéziratban maradt, Ács Tibor és Zakar Péter tanulmányai pedig 1999-ben és 2000-ben jelentek meg. (Udvardy József: A Kalocsai Főegyházmegye története 1848-49-ben. Kalocsa, 1948. Tanulmányok a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történetéből 2. szám. Kézirat, 98 pp. (Főszékesegyházi Könyvtár, Kalocsa). Ács Tibor: A római katolikus egyház szerepe az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyében. Belvedere Meridionale 11. (1999/7-8.) Zakar Péter: A Kalocsa-Bácsi Érsekség 1848/49-ben in: Kalocsa történetéből (Szerk.: Koszta László) Kalocsa, 2000. 283-305.o. Ide kapcsolható, s a téma szempontjából fontos adatokat tartalmaz: Bárth János: Adalékok az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez. In: Cumania III. Bács-Kiskun megyei múzeumok közleményei. Kecskemét, 1975. 229-244.o.) Az évszámokból látható, hogy az érdeklődés a téma iránt elsősorban az évfordulókhoz köthető, a kutatások az események 100. ill. 150. évfordulója alkalmából történtek. Ezt az érdeklődést szeretnénk ébren tartani, s amennyiben lehetséges, fokozni, amikor első alkalommal adunk közre jelentősebb mennyiségű forrásanyagot a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 1848-49-es történetével kapcsolatban.
A kötet anyaga természetesen válogatás eredménye. A gyűjtés nem volt országos, nem állt módunkban a témánk szempontjából érdekes valamennyi helyszínt, gyűjteményt felkeresni, hiszen ezek a kutatások sok száz kilométerre, sőt az országhatáron túlra nyúltak volna. Első lépésként az egyházmegye központi iratanyagát, a Kalocsai Érseki Levéltár iratait tekintettük át, s e levéltár dokumentumain keresztül próbáltuk meg érzékeltetni a kor legfontosabb kérdéseit, problematikáját. A kötet címében szereplő évszámok talán nem a megszokottak, hiszen általában 1848-49 történetéről, irodalmáról beszélünk, mégis tudatosan döntöttünk az 1848-51 mellett: a rendelkezésre álló forrásanyagban, a levéltári anyagot tekintve ui. hangsúlyos, ami 1848-49 után következett. Ez az utólagos, értékelő időszak nem utolsó sorban a felelősségre vonások, a számonkérés iratanyaga őrizte meg számunkra az információk egy jelentős részét, begyűjtve a korábbi időszak bizonyítékait is. Talán érdemes megjegyeznünk, hogy ha ezt az utótörténetet, a fegyelmi eljárások, büntetések korát is figyelembe vesszük, akkor a 150 éves évforduló bizony még napjainkban is aktuális.
Válogatott forrásokról lévén szó, természetes kötelességünk a válogatás céljának és szempontjainak ismertetése. Elsőként azt kell megjegyeznünk, hogy véleményünk szerint az 1848-49-es korszak egyháztörténetének jobb megismerése céljából minden, a téma szemszögéből releváns dokumentum válogatás nélküli kiadásának lett volna teljes forrásértéke. A teljesség elméleti igénye azonban pillanatnyilag még a legjobb szándékkal sem volt megvalósítható a gyakorlatban. Maga az érseki levéltár is évek óta folyamatos rendezés alatt áll, és nem túlzás azt állítani, hogy szinte a kötet megjelenésének napjáig, sőt valószínűleg azután is újabb, a kiadvány témájához tartozó iratok bukkantak-bukkanhatnak fel. Az is természetes, hogy léteznek bizonyos terjedelmi korlátok, és tekintettel kellett lennünk a rendelkezésre álló anyagi forrásokra, nyomdai lehetőségeinkre. Másik fontos szempont az olvasók köre: a történész szakmán túl hasznos anyagot szerettünk volna nyújtani a helytörténet szempontjából érintett régió szélesebb közönségének, pl. pedagógusainak, történelem tanárainak is. A terjedelmen túl mindezt figyelembe vettük nyelvi szempontból is, a magyar nyelvű források dominanciájának fenntartásával.
A forrásokat öt tematikus csoportba osztottuk, ezek kialakításának szempontjairól, az egyes témák jellegzetességeiről a fejezetek bevezető szövegei tájékoztatnak. Az egyes témákon belül a forrásokat időrendben közöltük, ezt az időrendet esetenként, logikailag szorosan összetartozó iratok esetében kis mértékben megbontottuk. Egy-egy terjedelmesebb ügyirat összetartozó darabjait ugyanazon szám alatt, betűjellel különböztettük meg. A forrásszövegek közlését mindig egy általunk adott cím előzi meg, amely a sorszámon túl tartalmazza a forrás keletkezési helyét, idejét, ill. rövid meghatározását (ki írta, kinek és miről szólt), így ezek a címek tulajdonképpen elsődleges eligazodást, név- és tárgymutatót is jelentenek a kötethez. A címet követi a forrás szövegének közlése, amelyet az egyes dokumentumok végén a felzetekre írt irattári és ügyviteli megjegyzésekkel is kiegészítettünk, ezek ui. időnként fontos kronológiai és elintézési információkat adhatnak az ügyekkel kapcsolatban. A forrásközlést minden esetben a forrás lelőhelyének meghatározása zárja, eltérő, kisebb betűvel szedve. A kötetet kiegészítő névtár (az eseményekben jelentősebb részt vállaló személyek életrajzi adatai), fogalomtár (a kevésbé közismert, de a kötetben gyakran előforduló fogalmak rövid magyarázata) reményeink szerint megfelelően segítik majd a források használatát.