Az szabadkai Szent Teréz plébánia 1773-ban jött létre. Ha 1391-en először írásban említik Szabadka városát, feltételezhető, hogy plébániatemplom is már létezett. A középkorból egy plébános nevét ismerjük, akit Lukácsként említettek a források.
A mai Ludas (Šupljak) pusztáról 1680-ból ismerjük Tomo Vojnić ferencest, mint plébánost. A török hódoltság alatt szegedi ferencesek gondoskodtak az itteni hívekről. 1687. óta a szabadkai ferences lelkipásztoroknak nagy tevékenységi területük volt. Ide tartozott Bácsalmás, Jánoshalma és Mélykút, valamint Csantavér, Kanizsa, Zenta és Topolya is. Az első szabadkai ferencesek közül megemlíthetjük Jerko Guganovićot, aki Ludason (Šupljak) született. 1687. december 1-től a ferencesek megkezdték az anyakönyvek vezetését. Ebből az időből érdemes megemlíteni Sándor, valamint Bartul Benjović szabadkai szerzeteseket. A szabadkai plébániát a ferencesek a valamikori városi erődítményből vezették, amelynek egy részét rendházzá, a másik részét pedig templommá alakították át. 1736-ban megépítettek egy fenséges barokk stílusú templomot, amely idővel szűknek bizonyult, nem csak a lakosság természetes szaporulata, hanem az egyre tömegesebb magyar és német, valamint szlovák hívek településre érkezése miatt. 1710-en Csáky Imre érsek ferencesekre bízta a szabadkai híveket. 1773-ig a ferencesek hivatalosan is szabadkai plébánia kormányzói voltak.
1773-ban a szabadkai plébánia vezetése dr. Stipan Ranić megbízása alá került. Ő volt az első világi lelkész. Plébániai templomként a Szabadka központjában lévő, fából készült tornáccal kibővített, Szent Rokus fogadalmi kápolnát használta. Még ugyanebben az évben megkezdődtek a munkálatok egy új plébániatemplom építésén– a mai székesegyházon. 1783-ban a katolikus hívők száma már 11.600 körül mozgott. 1791- ben a szabadkai katolikusok közé horvátok, magyarok, németek és szlovákok tartoztak, és együttesen már 19.786-an voltak. Mindössze 7 évvel később a katolikusok száma elérte a 26.000-et. Az újonnan befejezett templom 1797-ben már kicsinek bizonyult, hogy befogadja ezt a sokaságot. Mégis csupán 1841- ben lettek megalapítva az új plébániák – a Szent György és a Szent Rokus – a város déli részén. 1900-ban a szabadkai Szent Teréz plébánia 60000 hívővel a pesti józsefvárosi plébánia után a királyság második legnagyobb plébánia volt.
A templom homlokzatán már a 19. században megjelentek repedések, amelyeket a Probojčević, Mamužić, Bajsai Vojnich és Zvekanović plébánosoknak nem sikerült eltüntetni. Beretić plébános idejében a magyar kormány is sikertelenül próbálkozott.
Az 1968-ban az egykor a Kalocsa-bácsi főegyházmegyéhez tartozó Szent Teréz templom az újonnan alapított Szabadkai püspökség székesegyháza lett. 1974. április 29-én VI. Pál pápa a székesegyházat kisebb bazilika rangra emelte. Azóta Szent Teréz székesbazilikának nevezzük. A Szent Teréz plébániának kiváló plébánosai voltak: Czorda Béla és Szép Ferenc, Probojčević, Matija Mamužić, aki templom belsejét, Bajsai Vojnich Dezső, aki a templom külsejét rendbe hozta, valamint a Matija Zvekanović, a Szabadkai egyházmegye első püspöke, aki 1973-ra a székesegyházat kívül-belül teljesen megújította.
Szabadka, 2023. december 11.
Stipan Beretić,
a szabadkai Szent Teréz
székesegyház plébánosa