(Tóth Tamás)
Kollonich László (1736-1817)
erdélyi püspök 1774
nagyváradi püspök 1780
kalocsa-bácsi érsek 1787
Kollegrádi és zayugróci (zay-ugróczi) gróf Kollonich (Kollonits, Kollonitz, Kollonics) László (Ladislaus) Bécsben (Alsó-Ausztria) született 1736. december 7-én hatodik gyermekként főnemesi családba. Édesapja Zay László báró, édesanyja Kollonich Mária Eleonóra grófnő. A Kollonich család több püspököt is adott az Egyháznak: Kollonich Lipót bíboros, esztergomi prímás érseket (1695-1707), valamint unokaöccsét, Kollonich Zsigmond bíboros, bécsi püspök (1716-1723) és első bécsi érseket (1723-1751). Ez utóbbi, mivel vele a család férfiágon kihalt, 1742-ben adoptálta rokonát, Zay Lászlót, László érsek apját. Alsóbb tanulmányait Bécsben illetve Győrött, filozófiai tanulmányait Bécsben végezte el a Theresianum növendékeként. Ezt követően Rómába küldték, hogy a Szent Apollinaris palotában található Collegium Germanicum et Hungaricum (Német-Magyar Kollégium) növendékeként elvégezze a teológiát.
Felszentelését követően hazatért. Katona István szerint 1762-től váradi, illetve ugyancsak Katona szerint 1769-től olmützi kanonok is lett. Egyes szerzők véleménye szerint azonban már 1760-ban kanonokságot kapott. Mária Terézia (1740-1780) 1763. május 24-én váradi kanonokként ruténi, azaz monostorpályi (pályi) Szent Pál c. préposttá, majd 1765. december 18-án ugyancsak váradi kanonokként váradi nagypréposttá nevezte ki.
1774. október 27-én Erdély püspöke lett. A királynői kinevező okirat szerint ekkor ruténi prépost, váradi és olmützi kanonok, valamint a Váradi Egyházmegye in spiritualibus helynöke és általános ügyhallgatója volt. Ugyanazon a napon kapta az Erdélyi Nagyfejedelemség belső tanácsosi kinevezését is. Az éppen megválasztott VI. Pius pápa (1775-1799) 1775. április 24-én prekonizálta, majd Bécsben szentelték püspökké május 28-án. A főszentelő Christoph Anton Migazzi bécsi bíboros érsek (1757-1803) és váci püspök (1756-1757 és 1762-1786) volt. A nagyszebeni Kormányzótanácsban rangjának megfelelően az elnök utáni helyet foglalta el. Erdélyben az állami, egyházi, és állami-egyházi közös ügyeket intézte, bizottságokban elnökölt. Egyházmegyéjében a gyulafehérvári székesegyházra sok pénzt áldozott, létrehozta a Főszékesegyházi Főesperességet, kánoni vizitációt tartott, és saját költségén befejezte a gyulafehérvári jezsuita kollégium épületének munkálatait. A korábban jezsuiták által birtokolt épületet megszerezte a királynőtől a Szeminárium céljaira. Erdélyi püspök korában feudális kötelezettségeinek megfelelően 66 újoncot állított ki a porosz háborúba.
1780. június 23-án Kollonich Lászlót Mária Terézia váradi püspökké tette meg. A váradi káptalan felkérésére ezen a napon szenteli fel – a kinevezésről talán még semmit sem tudva, erdélyi püspökként – a váradi székesegyházat. Váradi püspöki kinevezését Budán hirdették ki két nappal később, ugyanis a Budai Egyetem felavatási ünnepségeinek keretében töltötték be az üresedében lévő püspökségeket. Az olmützi kanonokságnak még ekkor is birtokában volt. II. József (1780-1790) intézkedéseinek köszönhetően ő az első váradi püspök, akit nem neveztek ki bihari főispánná. Váradon fontos feladata volt az unió ügye, ugyanis Mária Terézia többek között azért sem töltötte be négy évig a váradi széket, hogy abból leválassza, és VI. Pius jóváhagyásával 1777-ben megalapítsa az önálló nagyváradi görög katolikus püspökséget. Így Kollonich egy teljesen új, elődeitől eltérő helyzetbe került. A feljegyzések szerint rendszeresen támogatta a váradi szegényeket is, még Kalocsára kerülése után is.
1787. augusztus 21-én II. József kalocsa-bácsi érsekké nevezte ki. 1788. március 10-én prekonizálta VI. Pius pápa. 1788. június 2-án vette birtokba ünnepélyesen az egyházmegyéjét, a székfoglaló beszéde fennmaradt. A francia forradalom és a jozefinizmus meghatározta első időszakát. Csak II. Lipót (1790-1792) nevezte ki a legfelsőbb bíróság, a Hétszemélyes Tábla társbírájának, amelynek a kalocsa-bácsi érsekek általában korábban is tagjai voltak, de II. József egyházpolitikája megakadályozta, hogy ezt a hivatalt megkaphassa. Amikor kinevezték Kalocsára, a szeminárium üres volt, II. József felszámolta, azonban a császár halála után, már 1790-ben újraindította a papképzést Kalocsán. Miután II. Lipót 25 év után 1790-ben újra összehívta az Országgyűlést, Magyarország és csatolt területeinek karai és rendjei nevében ő üdvözölte Bécsben az új uralkodót, a trónörököst valamint az uralkodóház tagjait. Augusztus 20-án tért vissza Budára, ahol beszámolt az Országgyűlésnek. Az Országgyűlést áthelyezték Pozsonyba, ahonnan ismét Kollonich vezetésével indult küldöttség Schloss Hofba, hogy üdvözölje a Frankfurtban megkoronázott új császárt, meghívja őt az Országgyűlésre és a koronázásra. II. Lipótot november 15-én koronázták magyar királlyá Pozsonyban, ahol a koronázási szertartás alkalmával a kalocsa-bácsi érsekek szokásos feladatait végezte, így ő volt az uralkodó első kísérője a koronázás alatt, utána pedig az esztergomi érsek mellett a második kísérő szerepét töltötte be. Hamarosan azonban szembe kellett mennie az uralkodói akarattal, ugyanis az új király november 7-iki rendelkezésében, amelyet a nemkatolikusok javára hozott, másokkal együtt sértve látta a katolikusok jogait. Ezért november 30-án a katolikus pártiak, püspökök, apátok, prépostok, a káptalanok küldöttei valamint 80 mágnás, nemes és küldött aláírt egy kérvényt, amelynek meg is lett az eredménye: a vallásügyről szóló törvénybe végül nem került bele, hogy az apostoli király az evangélikus egyház feje, katolikus vallás a többiekkel egyenrangú, valamint hogy nem szükséges királyi jóváhagyás a protestáns nemzeti zsinatok határozataihoz. Ezen kívül a horvátok kérésére az Országgyűlés kivette a II. József által alapított ljubljanai érsekség fennhatósága alól a zengg-módrusi püspökséget, visszahelyezve azt a Szent Korona és a kalocsai érsek joghatósága alá.
1792. június 6-án hasonló közreműködött I. (II.) Ferenc (1792-1835) megkoronázásánál is. 1799-ben a Helytartótanács tanácsosává és az Egyházügyi Bizottság (Commissio Ecclesiastica) elnökévé nevezték ki, ezért 1799 és 1808 között, amíg helytartótanácsi feladatait ellátta, nem Kalocsán, hanem Budán lakott. Jordánszky Elek (1765-1840) szerint 1806-ben VII. Pius (1800-1823) bíborossá, ezzel egy időben I. Ferenc esztergomi prímás érsekké nevezte volna ki, de Kollonich mindkettőt visszautasította. 1808-ben a Szent István Rend nagykeresztes lovagja lett. Kalocsai egyházkormányzásának elején égtek le a Főszékesegyház tornyai egy villámcsapás következtében 1795. július 18-án. Kollonich László helyreállíttatta a tornyokat és ő öntette a nagyharangot, amelyet róla mind a mai napig Laci-nak neveznek. 1791-ben a kanonokokat kórusimára kötelezte. 1791-ben és 1794-ben kánoni vizitációt tartott. 1795-ben a három főesperesség három-három espereskerületre osztották (felső, középső és alsó). Ekkor a Kalocsai Főesperességben 28 (9-7-12), a Bácsi Főesperességben 30 (11-10-9) a Tiszai Főesperességben 29 (11-10-8), összesen 87 plébánián 143 egyházmegyés pap szolgált. Később, 1811-ben a Tiszai Főesperesség területén megalapította a máriateréziavárosi (szabadkai) kerületet. 1798-ben összeírást rendelt el. Ekkor 88 plébánián 130 pap működött, a hívek száma 187839 volt. 1803-ben a főesperesek révén tartott vizitációt, hiszen ekkor országos kötelezettségei miatt Budán tartózkodott. 1810-ben a főszékesegyházi és a tiszai főesperességeket látogatta meg. Számos bérmakörutat tartott, részben maga (1807, 1808, 1810, 1812), részben segédpüspökei révén. Felépítette a kalocsai érseki kastély még hiányzó nyugati szárnyát, kialakította a kertet, bővítette az elődje, báró Patachich Ádám (1776-1784) által létrehozott könyvtárat.
1817. április 12-én agyvérzés érte, elhunyt 1817. április 13-án, este 9 körül Kalocsán, eltemették június 17-én, sírja a Kalocsai Főszékesegyház kriptájában található. A gyászbeszéde szerint, amelyet Jordánszky Elek tartott, hét helyen templomot, 11 helyen plébániaépületet, számos helyen iskolát épített. Hagyatékából keletkezett az egyházmegyei nagypénztár.
Művei:
Excelsi proceres et inclyti status ac ordines regni Hungariae. Budae, 1790.
Kollonics Ladislaus... petit repositionem in officium perpetui comitis Bácsiensis. Budae, 1790.
Sermo occasione introductionis ordinis S. Benedicti et installationis primi post restitutionem archi-abbatis... dictus die 25. Aprilis 1802. Posonii.
Sermo, quem ... die 2. Junii 1788., quippe occasione solennis in metrop. suam sedem ingressus, et installationis ad clerum et populum archi-dioecesis suae habuit. Pesthini (1823.)
Felhasznált irodalom:
A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923. Schematismus historicus cleri archidioecesis Colocensis et Bacsiensis 1777-1923. Szerkesztette/Composuit Lakatos Andor. Kalocsa/Coloczae, 2002.
A Kalocsai Főegyházmegye schematizmusa 1975. Kalocsa, 1975. 28-29.
A Nagyváradi Egyházmegye Történelmi Sematizmusa. Schematismus historicus dioesesis Magnovaradinensis Latinorum. Nagyvárad, 2003. 25-26, 28.
Boros István: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. Budapest 1994. 34-36.
Katona István: A kalocsai érseki egyház története. Ford. Takács József, a fordítást szakmailag ellenőrizte és sajtó alá rendezte, valamint a kieg. jegyzeteket írta Thoroczkay Gábor–Tóth Gergely, az előszót írta Thoroczkay Gábor, szerk. Romsics Imre–Thoroczkay Gábor. Kalocsa, 2001-2003. 242-252.
Katona, Stephanus: Historia metropolitanae Colocensis Ecclesiae. Colocae, 1800-1801. II. (1801), Capp. CCXVI-CCXXVI.
Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára, Kalocsa, 1998 (Kalocsai Múzeumi Értekezések 4). 23.
Libri Regii. Királyi Könyvek. 1527–1918. DVD–ROM, szerk. Vissi Zsuzsanna–Trostovszky Gabriella–Németh István–Tuza Csilla–Csavlek Judit–Magyari Gabriella–Németh György. Fotó Czikkelyné Nagy Erika–Micheller Jánosné–Szénási Jánosné. Budapest, 2006.
Schematismus Cleri archidioecesis Colocensis et Bacsiensis ad annum Christi 1942. Coloczae (Kalocsa), 1942. 13.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1899. VI., 772-773.
Takács Emma: Kollonich László. In: Magyar Katolikus Lexikon. Szerk. Diós István. Budapest, 1993–. VII. (2002) 84.
Temesváry János: Az erdélyi püspöki szék betöltése (1696-1897). Cluj-Kolozsvár, 1932. (Az Erdélyi Katholikus Akadémia felolvasásai I. 7.) 22-23.
Tóth Tamás: «Si nullus incipiat, nullus finiet». La rinascita della Chiesa d’Ungheria dopo la conquista turca nell’attività di Gábor Patachich e di Ádám Patachich, Arcivescovi di Kalocsa-Bács (1733–1784). Budapest-Róma-Szeged 2011. (Collectanea Vaticana Hungariae I/6). 75., 115., 318-319.
Winkler Pál: A kalocsai érseki kastély és főszékesegyházi könyvtár története. Kalocsa, 1932 (Árpád könyvek 43). 36-38.
Winkler Pál: A kalocsai érseki főszékesegyház története 1010-től napjainkig. Kalocsa, 1929. (Árpád Könyvek 31–33.) 71-76.
Winkler Pál: A kalocsai és bácsi érseki főkáptalan története alapításától 1935–ig. Kalocsa, 1935. 83-86.
Winkler Pál: A kalocsai és bácsi érsekség. Történeti összefoglalás. Kalocsa, 1926. (Árpád könyvek 4-5.) 42.
Winkler Pál: A papnevelés története a kalocsai egyházmegyében. Kalocsa, 1934. (Árpád Könyvek 47.) 26-29.
http://tornai.com/rendtagok.htm (2011. január 31.)
Egyéb irodalom:
[Abaffy Ferenc:] Declaratio statuum catholicorum, qui ad conventum catholicum, die 30. Novembris 1790. apud Archiepiscopum Colocensem celebratum, non influxerunt. Posonii, 1790.
[Katona István]: Larva pseudo-catholico detracta, qui declarationem statuum catholicorum Posonii commentus est. Posonii, 1790.
[Vajkovics Imre:] Censura religonario-politica libelli, cui titulus: Declaratio statuum catholicorum... Hely nélkül, 1791.
Budán 1790-dik esztendőben tartott ország gyűlésének alkalmatosságával írásba bé-nyújtott, s Köz-tanácskozás alá vett Dolgok, és Munkák. Bécs, 1791. 96-103, 213-270.
Gams, Pius Bonifac OSB: Series episcoporum Ecclesiae Catholicae quotquot innotuerunt a Beato Petro apostolo. Ratisbonae, 1873. 372., 382., 385.
Gyetvai Péter: Egyházi szervezés főleg az egykori déli magyar területeken és a bácskai Tisza mentén, München, 1987 (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae VII). 352-365.
Jordánszky, Alexius: Justa causa lugendi de grandi jactura et bene sperandi de gloria futura Ladislai e Com. Kollonitz. a.-episcop. Coloc. pie mortui. Posonii, 1818.
Jordánszky, Alexius: Series Colocensium praesulum adornata e complurium historicorum combinatione... Posonii, 1818. 13-15.
Katona István: Historia critica regnum Hungariae stirpis Arpadianae, ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata. Budae, 1779-1782. XLI., 602.
Magyar Hirmondó 1801. 68., 69. szám.
Mendlik Ágoston: IX. Pius római pápa és a magyar püspöki kar, vagyis főpapok és egyháznagyok életrajzgyűjteménye. Pécs, 1864. 79., 83., 89.
Ofner Pester Zeitung 1817. 34., 41., 42. szám.
Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem története. I. Budapest, 1880. 132., 350., 382.
Pressburger Zeitung 1781. 72. szám.
Ritzler, Remigius – Sefrin, Pirminus: Hierarchia catholica medii et recentioris aevi VI (1730-1799). Patavii 1952. 173.
Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 2. jav., bőv. kiadás. Gyulafehérvár, 2004. 30.
Schematismus historicus venerabilis dioecesis Magno-Varadiensis latinorum pro anno domini et millenarii MDCCCXCVI. Magno-Varadini, 1896. 97., 110.
Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis Transsilvaniensis. Alba Iulia, 1913. 15.
Szeredai, Antonius: Series antiquorum et recentiorum Episcopurom Transilvaniae. Alba Iulia, 1790. 241.
Unterhaltungsblatt (Pressburg), 1817. 43. szám.
Felhasznált levéltári források:
Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (KFL):
KFL I.1.c. Kollonich László
KFL VIII.I.b.)I.) Kollonich László