NAGYSZEMINÁRIUM

1733-1992, 6,65 ifm
Névváltozatok, rokonság: Seminarium Majus Archiepiscopale Colocense, Seminarium Majus, Seminarium Aeppale, Seminarium Colocense, Lyceum Archiepiscopale, időnként Deficientia, Litterae Testimoniales, Ordines Religiosi, Segélyezés, Diversa, Szent Ágoston Egylet, Visitatio Seminarii, Triennalis Relatio, Ordo, Theses Lycei, Informatio, Classificatio is.
Keresőszavak: Papképzés, idős papok otthona
Nyelv: latin és magyar, részletesebben ld. az alsorozatoknál
A sorozat ismertetése: Mivel az egyházmegye egyik nagymúltú, jelentős intézményéről van szó, indokolt kicsit részletesebben kitérnünk történetére. A török elvonultával, a 18. század eleji Kalocsán a szeminárium létrehozása ľ amely egyébként az egyházmegyét újjászervező érsekek legfontosabb céljai között szerepelt ľ egy ideig még anyagi nehézségekbe ütközött. Patachich Gábor 1733-ban történt kinevezése után fél éven belül egy uradalmi fogadó épületét alakíttatta át szemináriummá, s 1733 novemberében nyolc növendékkel és két "kölcsönkért" ferences tanárral meg is kezdődhetett az oktatás. A kápolna, s egyben az intézmény védőszentje Borromei Szent Károly lett, akinek alakját később az intézmény pecsétje is viselte.
Az egykori vendéglő épülete hamarosan szűkösnek bizonyult, s Klobusiczky Ferenc érsek újabb építkezésbe fogott 1757-ben. Batthyány József érsek idején, 1764-ben készen állt az egyemeletes, tágas, zsindellyel fedett épület a székesegyház közelében. Később erre egy második emeletet is építtetett Kollonich László érsek 1807-ben, majd további bővítések is történtek 1823-ban és a 19. sz. végén Klobusiczky Péter és Császka György érsekeknek köszönhetően, míg végül elnyerte az épület végleges formáját.
A szeminárium működését a Tridenti zsinat előírásainak megfelelően szervezték meg. Szabályzatának alapját a római Collegium Germanicum-Hungaricum adta. A növendékek száma fokozatosan növekedett, míg végül 30-40 fő között érte el az átlaglétszámot. Itt képezték a Kalocsa-Bácsi egyházmegye papságát, tehát a délvidék, Bácska papjait is. A képzés ideje általában 5 év volt. Az oktatás folyamatosságát csak II. József központosító rendeletei szakították meg 1785 és 1790 között. A papnevelde alapját ekkor a vallásalapba kellett beszolgáltatni, sőt az intézmény könyvtárát, kápolnájának berendezését is Budára kellett küldeni. 1790 után természetesen visszaállt a régi helyzet. Rövid cezúrát jelentett még 1849-ben az épület hadikórházzá alakítása, a növendékeket ekkor hazaengedték, ill. jórészt katonának álltak.
A 4-5 fős tanári karok fölállításában, folyamatos ellátásában nagy szerepet játszottak a szerzetesrendek. A kezdetben meghívott ferenceseket később felváltották a Kalocsán letelepedő piaristák majd jezsuiták. (A tanárok, elöljárók közül talán érdemes megemlíteni Katona István, Palma Ferenc jezsuiták, ill. Alber János piarista nevét.) Fontos szerepük volt még a tanításban a káptalan canonicus theologusainak és más jelesebb kanonoknak. A tanári kart szükség szerint néha képzettebb egyházmegyés papokkal is kiegészítették.
A képzés rendjét, a tanított tárgyakat, használt tankönyveket itt nem áll módunkban részletezni, de érdemes megjegyezni, hogy e kérdéseket részletes és alapos központi előírások szabályozták mind az egyházi, mind az állami oldalról. Az 1920-30-as években a hagyományos teológiai tárgyakon túl a szociológia, néprajz oktatására is kísérletet tettek, s ez idő tájt kérték a minisztériumot egy hatodik tanári állás létrehozására. A testgyakorlásra és zenei képzésre már korábban is nagy súlyt fektettek. A papnövendékek önképzésében, mindennapi életük színesítésében nagy szerepe volt Szent Ágoston Egyletüknek, melynek anyaga levéltárunk egyik külön fondját alkotja. A jogilag 1867-ben alakult egyesület eredete az 1848 utáni magyar nyelvművelő olvasókörre nyúlik vissza. Célja a magyar és más nyelvek művelésén át a vallásos irányultságú irodalmi önképzés volt. Hetente közgyűléseken olvashatta föl a tagság önálló dolgozatait, verses, zenés ünnepélyeket szerveztek, színdarabokat adtak elő. A világháborúk megpróbáltatásait - leszámítva a két nap alatti kényszerű költözést 1945 tavaszán - sikerrel átvészelte az intézmény, nem utolsó sorban az áldozatos segélyeknek köszönhetően. A szeminárium rendje csakhamar helyreállt. Az ötvenes évek elején azonban közbeszólt a politikai akarat, s az 1951-es szünidőről nem jöttek vissza többé a jellegzetes kék reverendás fiatal arcok Kalocsára. Azóta jórészt Szegeden, ill. más szemináriumokban képzik az egyházmegye papjait. (A Nagyszeminárium történetéhez ld. WINKLER Pál: A papnevelés története a kalocsai egyházmegyében. Kalocsa, 1934. 61 o.)

A Nagyszeminárium élete jelentős részben megjelent az érseki hivatal irattermelésében. Az érsekség volt az intézmény fönntartója, s e fontos anyagi kötődés mellett a mindenkori érsek nevezte ki és mentette föl a tanárokat, vette föl a növendékeket. Káptalanja segítségével ellenőrizte az intézmény fegyelmét, felügyelte annak tanulmányi életét. Lényegében tehát az érsekek éltek az intézmény igazgatói jogkörével, noha ezt külön címként sosem viselték. A konkrét vezetéssel megbízott személyek, vagyis a szeminárium rektorai lényegében az érsek képviseletében intézkedtek, tevékenységükről részletesen beszámoltak, ill. azzal kapcsolatosan egyeztettek az érseki aulában. Az illetékes kormányzati szervek, a helytartótanács, majd a VKM is az érsekeken keresztül levelezett a szemináriummal.
Az imént említett tevékenységek során az Érseki Hivatalban képződő iratanyagot mindvégig megkülönböztették, s az iratok tárgya szerint csoportosították. A rendező szempontok az idők során természetesen változtak, e változásokat tükrözik az anyag hivatali iktatásában található következetlenségek is. Csak lassan, a 19. sz. végére vált megszokottá a szemináriumi anyag egyértelmű, Nagyszeminárium címszóval (esetleg latinul: Seminarium majus, Lyceum Aeppale) történő jelölése az érseki hivatal iktatókönyveiben. Egyébként a szeminárium iratai között mindezek mellett számos más egyházkormányzati iktatószót is alkalmaztak, s ezzel tulajdonképpen a terjedelmes iratanyagot kívánták kezelhetőbbé tenni a mindennapos irattári feladatok során.
A szemináriumi anyagban más intézményekre vonatkozó iratok is megtalálhatók. Ennek oka pl. az agg papok otthonának, az ún. Deficientiának esetében a közös épülethasználat s a közös vezetés volt. A szeminárium rektorai kezdettől fogva egyben Deficientia igazgatók is voltak. Az öreg, gyengélkedő papokra vonatkozó iratok így érthető módon vegyültek a szemináriumi iratok közé, általában Deficientia címszó alatt iktatva. Az 1878-tól önállóan működő Kisszeminárium is az intézmény keretei közül nőtt ki (iratait ld. külön tárgyszó alatt), s ezen kívül találhatók információk a szemináriumi iratok között más intézménybe küldött diákokról is. (A tehetségesebb növendékeket gyakran irányították Pestre, Bécsbe, Rómába.) Előfordult, hogy képzési együttműködés alakult ki más intézménnyel, pl. a kalocsai növendékek bölcseleti éveiket egy időben Egerben végezték, Egri Főiskola címmel ennek külön iratanyaga maradt fenn. Érdemes kitérnünk a Szent Ágoston Egylettel kapcsolatos iratokra is. Az egylet működése ugyanis kis mértékben az érseki hivatal irattermelésében is megjelent, főleg meghívók, rövid programértesítők formájában. Fönnmaradtak azonban ezen kívül az egylet eredeti, saját iratai dokumentumai is, ezek nyilvánvalóan a szeminárumban keletkeztek, ott is tárolták őket az intézmény és az egylet megszüntetéséig. Ez a levéltárunkba menekített anyag egyik önálló fondját alkotja állományunknak. Az egylet irataihoz hasonlóan, az intézmény megszüntetésekor, ill. Szegedre költöztetésekor más iratok is kerültek az érseki levéltárba (Pl. Historia domus, anyakönyvek, egyéb könyvformátumú anyag, gondnoki levelezés), amelyek együtt ugyancsak önálló fondot alkotnak.
1950 után az iratok az egyházmegye szegedi szeminaristáinak ügyeit követik figyelemmel, ettől az időszaktól kezdve ez a tárgyszó lényegében a Szegedi Hittudományi Főiskola, ill. annak kalocsai egyházmegyés növendékeivel történő kapcsolattartást szolgálja.
További tagolódás, tételek, altételek:

    a. Intézményi, képzési ügyek , 1733-1951, 2,46 ifm
    · az intézmény létrehozásával, történetével kapcs. iratok 1733-1944, 0,05 ifm
    · elöljárói tanácskozmányok jegyzőkönyvei 1882, 1926-1951, 0,12 ifm
    · jelentések (visitatio seminarii, triennalis relatio) 1760-1944, 0,08 ifm
    · tanulmányi rend (oktatás rendje, tankönyvek) 1735-1949, 0,39 ifm
    · vizsgarend, vizsgatételek (theses lycei) 1761-1951, 0,52 ifm
    · tanulmányi eredmények (classificatio) 1761-1912, 0,27 ifm
    · tanári kinevezések, felmentések 1777-1950, 0,15 ifm
    · információ tanárokról 1798-1859, 1907-1951, 0,09 ifm
    · információ növendékekről 1771-1951, 0,51 ifm · házirend 1733-1935, 0,08 ifm
    · II. József rendeletei 1782-1799, 0,07 ifm
    · Egri Főiskola 1784-1847, 0,05 ifm
    · Ordo (papi rendek felvételével kapcs. iratok) 1919-1942, 0,08 ifm
    b. Növendékek ügyei 1788-1951, 0,59 ifm
    · növendékek személyi ügyei 1788, 1807-1951, 0,27 ifm
    · ajánló levelek (litterae testimoniales) 1862-1947, 0,16 ifm
    · idegen egyházmegyés növendékek 1909-1919, 0,02 ifm
    · elbocsájtások, kilépések 1868-1937, 0,11 ifm
    · betegek 1882-1920, 0,03 ifm
    c. Anyagi ügyek 1756-1952, 2,30 ifm
    · épület, berendezés, javítások 1868-1951, 0,21 ifm
    · költségvetések 1768-1876, 0,04 ifm
    · számadások 1780, 1800-1951, 0,95 ifm
    · leltárak 1771-1938, 0,08 ifm
    · anyagi alapok 1756-1925, 0,34 ifm
    · tanárok fizetése 1765, 1790, 1803-1952, 0,18 ifm
    · növendékek segélyezése 1883-1924, 0,02 ifm
    · különböző kifizetések, általános anyagi ügyek 1865-1952, 0,48 ifm
    d. Egyéb 1786-1992, 1,30 ifm
    · Deficientia 1786-1842-1939, 0,12 ifm
    · Papi lakók, vendégek, ünnepélyek, Szent Ágoston Egylet 1867-1948, 0,08 ifm
    · Diversa 1867-1951, 0,15 ifm
    · Vegyes iratok 1950-1992, 0,95 ifm