Takács Márton

Takács Márton: (Gyöngyös, 1732. november 22. - Kalocsa, 1818. január 17.) 1750. október 14.: Kassán belépett a jezsuita rendbe. Felsőbb tanulmányok: Nagyszombat, itt avatták doktorrá. Budán fizikát, mennyiségtant és teológiát tanított. 1773: a jezsuita rend feloszlatásakor világi pap lett, majd Nagyváradról Kalocsára került. 1787. február 16.: ált. kápt. helynök. Bölcsész és teológiai doktor, felszent. bellini püspök. Káptalani tisztségei: 1776. dec 21.: ifj. mester 1780. október 1.: tiszai főesp. 1781. május 26.: bácsi főesp. 1790. szeptember 1.: őr. 1794. június 9.: éneklő. 1799. október 4.: nagyprépost. Munkái: Oratio de intemerata S.S. Virginis concepta. (Nagyszombat, 1763.) – Panegyres Divis Ignatio et Francisco Xav. dictae. (Nagyszombat, 1762., 1764., 1774.) – Assertiones logicae ... (h. n., 1770.) Bibliográfia: Ofner-Pester Zeitung 1819. 29. sz. – Stoeger: Scriptores 359. – De Backer-Sommervogel: Bibliotheque-Bibl. VII. 1819. – Szinnyei XIII. 1244. (Kanonokok-1998)
TAKÁCS(TS) Martinus ifjabb mesterkanonok, in Studio Archi-Episcopali Colocensi Professor, et Sacrae Sedis Consistorialis Assessor 1777-1780, Érseki Líceum, Teológiai Főiskola tanára 1777-1784, Tiszai főesperes 1781, Bácsi főesperes 1782-1790, Érseki Főszentszék és Helynöki Hivatal helynök és általános ügyhallgató 1789-1818, őrkanonok 1791-1794, éneklőkanonok 1795-1799, nagyprépost 1800-1818, érsek és metropolita, ordinarius, Consecratus Episcopus Bellinensis, M. E. Colocensis Praepositus Major, AA. LL. et Philospohiae ac SS. Theologiae Doctor, Sede Archi-Episcopali Vacante per Archi-Dioecesim Colocensem in Pontificalibus Suffraganeus, in Spiritualibus Vicarius et Causarum Auditor Generalis Capitularis, nec non Studii Archi-Episcopalis Colocensis Pro-Director 1818. 13, 22, 26, 28, 37, 40, 46, 69, 76, 82 (Történeti Sematizmus-2002)