1914-1923 - Várady Lipót Árpád (1865-1923)

(Lakatos Andor)

Várady Lipót Árpád (1865-1923)
Jelmondata: Spes nostra salve! (Üdvözlégy, Reményünk!)

1902        szebenikói választott püspök
1911        győri püspök
1914        kalocsa-bácsi érsek

1865. jún. 18-án született Temesváron. Édesapja Várady Lajos gyógyszerész, édesanyja Hazler Leopoldina. A szülők Temesvár-gyárvárosban laktak, így fiukat is a gyárvárosi lelkészségen keresztelték, 1865. jún. 25-én. A család később Szentesre költözött.
Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Nagybecskereken, a főgimnáziumban érettségizett 1882 májusában. Ezt követően a Központi Szemináriumba került, és 1882-1886 között a budapesti egyetem teológiai fakultásának hallgatója volt, ahol 1886. június 5-én kapta meg az abszolutóriumot. A tehetséges, fiatal teológus még ebben az évben folytathatta tanulmányait, és 1886. dec. 7. és 1888. szept. 21. között a bécsi Augustineum növendéke lett. Közben 1888. aug. 10-én és 16-án először diakónussá, majd pappá szentelték Temesváron. Bécsi tanulmányait ekkor még nem fejezte be teljesen, egy szigorlata 1890-re maradt, és ebben az évben, júl. 19-én kapta meg teológiai doktori oklevelét a bécsi egyetemen.
1888. szept. 1-től tanulmányi felügyelő és teológia tanár a temesvári szemináriumban, 1889-től zsinati vizsgáló és a hittanárokat képesítő bizottság tagja. 1890. szept. 9-től püspöki szertartó és szentszéki jegyző, 1891. júl. 1-től püspöki titkár. 1891. ápr. 30-án a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagjává választották. 1895. okt. 9. pápai kamarás, 1896. dec. 29-én miniszteri osztálytanácsosi kinevezést kapott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, ahol 14 éven állt a katolikus ügyosztály élén, és öt miniszter bizalmát élvezte. Kiváló jogi érzékkel, diplomatikusan és nagy munkabírással kezelte az olyan problémás kérdéseket is, mint a katolikus autonómia vagy kongrua, párbér stb. ügyek, a kegyúri jogok és kötelességek gyakorlása, ezekről a kérdésekről írásai is megjelentek. 1899-től a csanádi székeskáptalan kanonokja, káptalani tisztségei: 1899. okt. 2-től Bonnaz-féle idősb alapítványi kanonok, majd 1901. okt. 26-tól ifjabb kanonok, 1904. nov. 13-tól székesegyházi főesperes és idősb mesterkanonok, 1906. okt. 24-től őrkanonok, 1908. nov. 28-tól éneklő kanonok. 1902. április 14-én Ferenc József sebenicoi püspöki címet adományozott neki. 1905. október 1-től miniszteri tanácsos, 1906-tól a Szent László társulat egyik alelnöke. A társulat és a minisztérium figyelmét is a misszió ügyére, a kivándorlók nemzeti- és egyházi gondozásának fontosságára irányította. Bejárta Bukovinát, a hazai és külföldi kikötőket, munkájának köszönhetően magyar kikötői lelkészségek szerveződtek Fiuméban, Hamburgban és New Yorkban, a Szent László Társulat pedig kezdeményezésére Budapesten munkásházat és szükségtemplomot létesített. A Kath. Háziasszonyok Országos Szövetségének közreműködésével sorra nyíltak a nagyvárosokban a cselédképzők és cselédotthonok, melyek a munkát vállaló szegény nők kiszolgáltatottságát igyekeztek csökkenteni. V. volt a Kat. Ifjakat Pártoló Egyesület egyházi elnöke, segítségével jött létre a budai Rákóczi-kollégium, ahol 120 növendék nyert ellátást és gondos nevelést, a kollégium mellett érseki főgimnázium is létesült. V. szervezte a délvidéki keresztény-szociális mozgalmat. Az ő elnökletével tartották meg 1906. nov. 8-10. között Temesváron a vármegyeház nagytermében a keresztény társadalmi tanfolyamot, az előadások középpontjában a szociális kérdések álltak. A papok között egyházmegyéjében létrehozta a misszió-egyesületet, szorgalmazva a népmissziók szervezését. Több mint 80 hasonló missziós rendezvény szervezésében vett részt. 1911. márc. 8-án nevezték ki győri püspöknek, kinevezését ápr. 22-én prekonizálták. Püspökszentelése és székfoglalása 1911. jún. 18-án történt.
A népmissziók ügyét püspökként is szorgalmazta, emellett az eucharisztikus gyűléseken is szívesen vett részt. Újjászervezte egyházmegyéje szentségimádási rendjét azzal a céllal, hogy minden nap legyen az egyházmegye területén valahol szentségimádás. 1913-ban ad limina látogatáson járt Rómában. Rövid győri püspökségének idején tíz templom teljes felújítását végezték el, négyet újonnan építettek. Győrben két új katolikus iskolát adott át, a városban nagyböjtökben közművelődési előadássorozatokat rendezett. Az egyesületek működését anyagilag és szellemileg is segítette, utóbbi esetre példa az ifjúsági egyesületi Vezérkönyv kiadása. Tápintézetet működtetett, ahol 200 tanuló kapott étkezést csekély havidíj ellenében.
1914. ápr. 22-én Kalocsai érseki kinevezést kapott, melynek római megerősítő bullái máj. 25-én keltek, de az egyházmegye sematizmusában a prekonizáció dátumaként jún. 5-ét tüntették fel. Miután V. 1914. jún. 23-át letette az esküt a budai várban, ünnepélyes székfoglalójára 1914. jún. 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén történt Kalocsán. Az ünnepet beárnyékolta a szarajevói merénylet, Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának híre. Kalocsán nehéz időszakban, háborús körülmények között kormányzott, szolgálati évei a világháború, a forradalmak és a gazdasági válság idejére estek. Székvárosában egyik legmaradandóbb alkotása a Rokkanttelep létesítése, mely a frontról visszatért, hadirokkant katonák foglalkoztatását és lakáshoz jutását segítette. A háborút követően Kalocsa híres tanintézeteinek, a jezsuiták, iskolanővérek, szemináriumok intézményeinek működését biztosító alapok (korábban elhelyezett, alapítványi pénzösszegek) devalválódtak. V. nagy áldozatokkal, az érsekség bevételeiből finanszírozta az említett intézmények működési költségeit, átsegítve őket a nehézségeken. Érsekségének időszakában 16 új lelkészséget szervezett, két új templom és plébánia építését készítette elő. Az érsekuradalmi földekből felsőbb jóváhagyással-engedéllyel 1100 kat. hold kiváló minőségű földet adott át új plébániák létesítésének költségeire, a Pest megyei szegény plébániák javára 825 hold földet vásárolt. A háború után elvégezte a székesegyház legfontosabb javításait, a háborús célokból elvitt fémek pótlásával: a tornyokat új harangokkal szerelte fel, és az orgonát is kijavíttatta.
Jó diplomáciai és jogi érzéke volt, a hercegprímás és a pápai nuncius bizalmasai közé tartozott, Csernoch János prímással baráti kapcsolata még a csanádi egyházmegyéből, a püspökségét megelőző időkből eredt. Súlyosbodó szívbetegsége és a háború miatt viszonylag keveset mozgott egyházmegyéjében, csak a nagyobb városokban járt. Sürgette az egyházközségek megalakulását a püspöki kar által kiadott szabályzat szerint. Az uradalmi birtokok kezelésében újító tervei voltak, de nagyobb befektetéseit, vállalkozásait megakadályozta a háború, ill. érsekségének rövidsége. Így csak az állatállomány növelésére, a gazdasági fölszerelések és épületek javítására jutott ereje. A forradalmak idején székhelyén maradt. Lélekben megviselték a vörös uralom idején Szamuely Tibor különítményének kalocsai statáriális kivégzései, egy időre az érseket is Budapestre hurcolták, de végül elengedték. A megpróbáltatásokat alázattal és méltósággal viselte. Országos hatású tevékenységet fejtett ki a missziós egyletek, a Szent László Társulat, a Katholikus Háziasszonyok Szövetsége és a Katholikus Ifjúságot Pártoló Egyesület vezetésében és támogatásában.
Elsősorban egyházjogi vonatkozású kérdésekben jelentek meg kisebb tanulmányai. Írt az egyházi szegénygondozás középkori történetéről, tanulmányozta a szociális kérdést XIII. Leó pápa munkássága fényében, élete végéig dolgozott ezen a témán, begyűjtve a munkáskérdés nemzetközi irodalmát, de művét nem fejezte be, több száz oldalas kéziratot hagyott hátra. A katolikus sajtó, és az ott tevékenykedő újságírók párfogója volt. Részvénytársasági alapon egyházmegyei nyomdát és könyvkereskedést létesített Kalocsán, mely emlékére az Árpád Rt. nevet vette fel. A művészetek iránt is érdeklődött, ez környezetében is megmutatkozott, az érseki kastély folyosóit stukkókkal díszíttette, szobáinak bútorait javíttatta, és meghonosította a perzsa szőnyegek használatát. A főszékesegyházi ének- és zenekar bővítésére-fejlesztésére is gondot fordított, mely így rangos helyet foglalt el a magyar egyházzenei életben. A győri székesegyházban emlékét őrzi az általa vásárolt, csaknem egy méteres gótikus (ún. Németjárfalui) monstrancia, mely a középkori magyar ötvösművészet egyik remek darabja. Győrött Egyházmegyei Múzeumot alapított a régiségek megmentése érdekében. 1921-ben sikeres Dante emlékünnepélyeket szervezett Kalocsán és a fővárosban is, melyek szövegét maga állította össze, s a műsort egyházzenei betétek színezték.
Kitüntető címei élete során: 1895. okt. 9. pápai kamarás, 1898. nov. 19. a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett czikádori címzetes apát, 1902. ápr. 14. szebenikói választott püspök, 1908. febr. 15. Ferenc József rend középkeresztje csillaggal, 1914. nov. 23. valóságos belső titkos tanácsos, 1916. dec. 30. I. osztályú vaskorona-rend lovagja, a budapesti egyetem bekebelezett hittudora.
Már kalocsai érsekségének kezdetén jelentkezett nála a szívbetegség, mely sajnos tartóssá vált, és lehetőségeit jelentősen korlátozta, de munkakedvét mégsem törte meg. 1923. febr. 18-án halt meg Kalocsán, előző nap közölték vele azt a szomorú hírt, hogy a szentszék főpásztori jogköréből kivette egyházmegyéje nagy részét, a Bácska megszállt területét, s az újonnan kinevezett apostoli adminisztrátor, Budanovich Lajos szabadkai plébános joghatósága alá rendelte. V. korábban a pápai nunciusnak úgy nyilatkozott, hogy egyházmegyéje szétszakítását nem fogja túlélni. 1923. február 21-én temették el Kalocsán, a főszékesegyház kriptájában.

Schriften: Egyházi beszéd Szt. Gellért vértanú első csanádi püspök tiszteletére (Stephaneum, Budapest, 1900); Egyházi beszéd a Magyarország ezredéves fennállásának emlékére újonnan épült temesvári-gyárvárosi róm. kath. plébániatemplom felszentelése alkalmából (Stephaneum, Budapest, 1901); Igazság-, vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű katholikus papok hagyatéka tárgyában, a vonatkozó törvényszakaszokkal és rendeletekkel bővítve (Szent István Társulat, Budapest, 1904); Jegyzetek Timon Ákos „Magyar alkotmány- és jogtörténeté”-hez (Athenaeum, Budapest, 1904; A népmissziók jelentőségéről és terjesztésük módjáról (Temesvár, 1905); Bevezető a nők lelkigyakorlatához (Szent István Társulat, Budapest, 1906); Egyházi beszéd az abbáziai apátsági templomban (Stephaneum, Budapest, 1907); A párbérkérdésről. Különlenyomat a „Katholikus Szemlé”-ből (Szent István Társulat, Budapest, 1908); A kivándorlásról. Különlenyomat a „Katholikus Szemlé”-ből (Stephaneum, Budapest 1910); A kongrua-ügy (Stephaneum, Budapest, é.n.); Az oltáriszentség a hitnek és szeretetnek titka (Győr, 1912); A szent László-társulat ismertetése, A szent László-társulat alapszabályai (Élet nyomda, Budapest, 1915); Betrachtung über di Geheimnisse des schmerzhaften Rosenkranzes (Jurcsó, Kalocsa, 1916); Betrachtung über die Geheimnisse des glorreichen Rosenkranzes. (Kalocsa, 1916); Budítás a lelki erő megőrzésére a háború idején (Kalocsa, 1916); A dicsőséges szent olvasó titkainak magyarázata (Kalocsa, 1916); A fájdalmas szent olvasó titkainak magyarázata (Kalocsa, 1917); Az örvendetes szent olvasó titkainak magyarázata (Kalocsa 1916); Worte der Aufmunterung zur Bewahrung der Seelenstärke im Weltkrieg (Kalocsa, 1916); Szociális Irányelvek (Budapest, 1923); Lonovics József római küldetése (Budapest, 1924); A szegényápolás története Magyarországon (Munkálatok, Budapest, 1887); A kamatszedés erkölcsi jogosultsága (Bölcseleti Folyóirat, 1888); XIII. Leó pápa és a szociális kérdés (Emlékkönyv, 1894); A kereszt az életben (Magyar Állam, 1908. 85. sz.)

Schriftenverzeichnis: Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, XIV. Budapest, 1914. 854-855.; Petrik Géza, Magyar könyvészet 1886-1900, 1/2. köt. 909. (Budapest, 1969); Petrik Géza, Magyar könyvészet 1901-1910, 2/2. köt. 882-883. (Budapest, 1969); Magyar könyvészet 1911-1920, 2. köt. 498. (Budapest, 1969); Magyar Könyvészet 1921-1944, 2. köt. 24, 5. köt. 611, 6. köt. 342. (Budapest, 1980-1992)

Quellen: Schematismus cleri archidioecesis colocensis et bacsiensis ad annum Christi …, 1915, 1919, 1923.; Dr. Várady Lipót Árpád kalocsai érsek 1865-1923. in: Nekrolog a Társulat elhunyt jótevőiről, kézirat, szerző ismeretlen (KFL.VI.7. Kalocsai iskolanővérek, kötetek, oldalszám nélkül); KFL.I.1.c. Várady Lipót Árpád perszonális iratai, 1886-1958, 0,72 ifm (Hivatali iratok 1914-1922, kinevezési iratok 1886-1917, meghívók 1911-1922, gratulatio 1914-1919, beszédek 1887-1922, nyomtatványok 1901-1923 /Massa /Végr. 1923., 1923-1958, /Részvétnyilvánítások 1923)

Literatur: Várady Lipót Árpád, in: Győregyházmegyei Almanach, (Győr, 1968. 67.) Ipolyi László, Várady Lipót Árpád (1914-1923), in: A Kalocsai Főegyházmegye Schematismusa 1975. (Kalocsa, 1975. 30.); Várady L. Árpád Dr. kalocsai érsek, in: Kalocsai Néplap, (XXXVII. évf. 1914. máj. 5. Rendkívüli kiadás.); Várady L. Árpád Dr. kalocsai érsek in: Kalocsai Néplap, (XLVI. évf. 15. szám. 1923. febr. 19.. Rendkívüli kiadás.); Pallas Nagy Lexikona XVI. 647. XVIII. 762.; Ország-Világ (1893, 3. sz.)