A történetíró-kanonok Katona István (1732-1811)

Katona István 1732. december 13-án született a Nógrád megyei Ipolybolykon, földműves családban. Középfokú tanulmányait Egerben és Esztergomban végezte, majd belépett a jezsuita rendbe. Tanári próbaéveit Gyöngyösön, Kassán, Nagyváradon és Komáromban töltötte, ez idő tájt iskoladrámákat is írt. 1758-tól a nagyszombati egyetemen tanult teológiát, 1761-ben szentelték pappá. Rendi próbaévét Egerben töltötte, utána visszakerült Nagyszombatba, ahol hamarosan az egyházi ékesszólástan tanárává nevezték ki. Mária Terézia nem sokkal ezután állami intézménnyé tette az egyetemet, Katona Istvánnak mégsem kellett távoznia: az uralkodónő őt nevezte ki a Bölcsészettudományi (akkori nevén Filozófiai) Kar történelem tanszékének tanárává. Katona a történelmet kötelező tárgyként oktatta, s emellett egy ideig világi ékesszólást is tanított. Időközben a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, s így világi papként az esztergomi egyházmegyébe nyert felvételt. Később II. József a Budára került egyetem működését bécsi mintára kívánta átalakítani, s Katonát elégtelen német nyelvi előadókészségére, ill. a magyar történelem oktatásának megszüntetésére hivatkozva 1784-ben nyugdíjazta.
Kényszerű nyugdíjazása után először Esztergomba vonult vissza, majd 1790-ben Kollonich László érsek hívására Kalocsára költözött, s átlépett a kalocsai főegyházmegye papjai közé. A Főszékesegyházi Könyvtár vezetése mellett retorikát tanított a Nagyszemináriumban, később az intézmény rektora lett. 1794-ben ifjabb mesterkanonokként iktatták be a Főszékesegyházi Káptalan tagjai közé, 1796-ra felépült a kanonoki háza, 1808-tól haláláig az éneklőkanonoki tisztséget töltötte be. Katona István életének 78. évében, 1811. augusztus 19-én hunyt el Kalocsán. A főszékesegyház Szent Alajos oltára elé temették el. Halála után Kalocsán tudományos munkái mellett ösztöndíj-alapítványa őrizte emlékét, mely a tehetséges, szegény diákok tanulmányainak segítését szolgálta.
A 17-18. századi magyar történetírás meghatározó szereplői voltak a jezsuita szerzetesek. A kortárs Pray György (1723-1800) mellett Katona István személye is ebbe a sorba illeszthető. Az ő idejükben a történeti munkát már nemcsak a kiterjedt adatgyűjtés és az adatok rendszerezett publikálása jelentette, hanem a történeti forráskritika módszerét is alkalmazták. Katona 1779-től negyvenkét kötetben jelentette meg a magyar királyság történetéről szóló munkáját Historia critica címmel. A nagyszabású alkotás egészen a 19. század végéig a magyar historiográfia alapműve maradt, közölt forrásainak jó része máig is csak ebben a műben jelent meg nyomtatásban.
Kalocsa szempontjából Katona István munkásságának igen fontos eredménye az 1800-ban megjelent kétkötetes kalocsai érsekség története (Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae), melyben az egyházmegyét vezető érsekek sorrendjében ismertette 800 esztendő történetét, a Historia critica módszerével, s az ott tapasztalt alapossággal. A könyv fontosságát jelzi számunkra, hogy két évszázad múltán magyar fordítását újra kiadták.