Lakatos Adél levéltáros előadása "Krisztus követségében". A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek 1926-1950 közötti kínai missziós tevékenysége címmel 2020. október 20-án hangzott el a Magyar Földrajzi Múzeumban, Érden, a Magyar misszionáriusok hat világrészen című tudományos konferencián. A rendezvényről honlapunk hírei között is beszámoltunk.
Az előadás vetített vázlatát pdf formátumban tesszük elérhetővé honlapunkon, a tartalom rövid szöveges összefoglalóját az alábbiakban közöljük.
Az I. világháború idején elakadt missziók ügyén kívánt segíteni XI. Pius pápa azzal, hogy 1922-ben missziós kongresszust hívott össze Rómában. „Rerum ecclesiae” című, 1926-ban kiadott körlevelében felszólította a püspököket a missziók támogatására. A híveket arra kérte, hogy lehetőségeik szerint támogassák a hittérés ügyét. Ugyanebben az évben hat kínai származású püspököt is felszentelt a pápa.
A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek (ld. továbbiakban kalocsai iskolanővérek) főnöknője, Bleilőb M. Bernárda már 1920-ban felvetette, hogy a társulat kapcsolódjon be a missziós munkába. A nővérek lelki igazgatója, dr. Pál Mátyás támogatta a javaslatot és megalapította Kalocsán a Hitterjesztés Egyesületét. Az Egyesület előadások, jótékonysági rendezvények szervezésével, nyomtatványok terjesztésével népszerűsítette a missziók ügyét. 1924-ben nagyszabású missziós kongresszust szerveztek Magyarországon, melynek létrejöttéért Bleilőb M. Bernárda és Pál Mátyás is sokat fáradozott.
A kalocsai iskolanővérek a kínai misszióba a jezsuiták felkérésére kapcsolódtak be. A magyar jezsuita rendtartomány az 1919-es kommunista diktatúra idején fogadalmat tett, hogy annak bukása esetén ők is részt vesznek majd a távoli kontinensek evangelizációjában. A jezsuiták részéről először P. Szarvas Miklós utazott ki 1923-ban Kínába, Tamingfu tartományba. A kalocsai iskolanővéreket a leányifjúság nevelésére hívták meg. 1926-ban a sienh-sieni apostoli vikárius és Lécroart püspök Kalocsára látogatott, ahol bemutatták nekik a Kínába induló nővéreket. 1926 augusztusában kelt útra a tíz kalocsai iskolanővér a dél-kínai Tamingfu tartományba. A tamingfui zárdába költözésükre csak egy évvel később kerülhetett sor, mivel a területet polgárháború sújtotta. A zárda Lécroart püspök 30 ezer dolláros adományából épülhetett fel. A kalocsai iskolanővérek a tamingfui misszió területén többféle iskolatípust is működtettek: népiskolát, női katekéta iskolát, tanítónőképzőt. Süchowban ingyenes gyógyszertárat is nyitottak.
Missziós tevékenységüket folyamatosan háborús fenyegetettségben kellett végezniük. A polgárháborús állapotok mellett Japán egyre fokozódó agressziója is nehezítette a helyzetüket. Ennek következtében menekültáradat lepte el Tamingfu tartományát. Mindemellett természeti csapások is sújtották a területet, melynek nyomán az éhínséggel is meg kellett birkózniuk.
A kínai magyar misszió 1947 őszére teljesen elpusztult. A kalocsai iskolanővéreknek és a jezsuita atyáknak menekülniük kellett. A nővéreket Jüanlingben, az amerikai passzionista atyák fogadták be. Itt besegítettek a háztartás vezetésébe és tanítottak a Nurse Schoolban. A nővérek másik csoportja Pekingbe került, ahol Brellinger püspök osztrák jezsuita telepén leltek menedéket.
1948-ban új vikária, Markovich M. Jozefa érkezett Kalocsáról. Rögtön vizitációs körútra indult, hogy felmérje a kalocsai iskolanővérek helyzetét. Az egyre fokozódó idegengyűlölet hatására úgy határozott, hogy a kínai nővértársaikat felkészítik „rendtartományuk” irányítására. 1949-ben tovább romlott a helyzet, amikor a kalocsai iskolanővérek háborús gyűrűbe kerültek. Pekinget felszabadítása után a kínaiak megkezdték az idegenek egy helyre telepítését. Majd kiűzték a misszionáriusokat. A kalocsai iskolanővéreknek is el kellett hagyni Kínát. 1951-ben Ausztráliába menekültek.