MATRICULARIA

1770-1992, 1,92 ifm
Névváltozatok, rokonság: Statisztikai táblázatok, Népmozgalmi adatok
Keresőszavak: anyakönyvezés, anyakönyvi kivonatok, statisztikák
Nyelv: kezdetben latin, 1870-es évektől magyar
A sorozat ismertetése: Az anyakönyvezéssel kapcsolatos szabályozás, általános ügyek iratai alkotják a sorozatot. Az anyakönyvek vezetésének módja, azok rovatainak előírásán túl a 19. sz. elején sor került a másod-, harmadpéldányok készítésének kérésére is. 1826-tól az egyházmegye, 1828-tól az illetékes vármegyék kérték a plébániák anyakönyveinek évenkénti másolatait. (A végrehajtás azután természetesen kérdéses lett, de az egyházmegye általában következetesen behajtotta másodpéldányait.) Az aprólékos szabályozással kapcsolatban természetesen rengeteg uralkodói, pontosabban helytartótanácsi leirat született. A formai, gyakorlati tennivalók közé tartozott még a különféle űrlapok, nyomtatványok biztosítása, vásárlása, megrendelése, a kivonatok kiállításával kapcsolatos illetékek meghatározása.
Az anyakönyvek adataira népességnyilvántartási okokból is szükség volt, az uralkodó, később pedig Róma kérésére is születtek egyházmegyei anyakönyvi összegző statisztikák.
Konkrét személyekkel kapcsolatos kérések, feladatok is adódhattak. A központi hatóság gyakran ismeretlen eredetű személyek adatait köröztette, keresve születési helyüket, s időnként igazolások kiadására, anyakönyvi helyreigazításokra, javításokra is szükség volt (névváltoztatások, címek, rangok bejegyzése), bár ezek az iratok jellegüknél fogva inkább a plébániai iratok közé kerültek, az engedélyeztetési eljárásokból néhány mégis Matricularia tárgyszó alatt található. A 20. sz-ban tovább növekedtek a közigazgatási jellegű feladatok. Ennek okai sokfélék: egyházváltoztatással kapcsolatos kijelentkezések adminisztrálása, illetve keresztlevelek kiadása származás igazolására pl. munkavállalási okokból, az időközben jugoszláv területté vált országrészből származó lakosság esetében, és jelentős iratnövekedést okozott a zsidótörvény utáni igazolások kora is.
Az 1960-as évektől megjelent az országosan egységes anyakönyvezés, megjelentek a külföldre kivándorolt, kitelepített lakosság anyakönyvi kérései (részben hivatalos, részben családtörténeti-kutatási célokból), az 1970-es évektől pedig rendszeressé váltak a Rómába küldött anyakönyvi statisztikák is.
Az anyag terjedelmi megoszlása: 1770-1864, 0,25 ifm - 1868-1944, 0,87 ifm - 1945-1992, 0,80 ifm