Lakatos Andor:
Városy Gyula (1846-1910) kalocsa-bácsi érsek (1905-1910)
Életrajzi előadás az érsek halálának 100. évfordulója alkalmából
Elhangzott 2010. november 18-án este Kalocsán, a Katona István házban
Az előadás vázlata a következő:
A karrier főbb állomásai, az életút szakaszai:
1846. augusztus 13-án született Zomborban, középosztálybeli családból
Elemi iskolák szülőföldjén
1860-1866 Középiskola Kalocsán, a jezsuiták által vezetett érseki gimnáziumban – eminens diák, osztályelső, Rosty Kálmán S.J. tanítványa, hazaszeretet, szép magyar beszéd, irodalom, szónoklat fontossága
1866 érettségi Kalocsán
1866-1870: Központi Szeminárium, Bp.
1870. július 26-án szentelték pappá
1860-1870 tíz év a felkészülés jegyében, színvonalas iskolákban Kalocsán és Bp-en
1870-1873 között káplán Csonoplyán, három év lelkipásztori szolgálat, tapasztalatok a plébániák életéből
1873-1875 posztgraduális tanulmányok Bécsben, az Augustineumban, doktorátussal tér haza, a hittudomány doktora (bécsi ismeretség, nemzetközi kapcsolatok)
1870-1875 a gyakorlat, a posztgraduális képzés ideje, kiválasztottság magasabb feladatokra
1875-ben központi, aulai szolgálat kezdete Kalocsán, érseki levéltáros, iktató
1876-ban szentszéki aljegyző
1878-tól az érseki könyvtár igazgatója
1875-1880 a központi, aulai szolgálat, az egyházmegye intézményes működésének iskolája
1880-ban az újonnan nyílt kisszeminárium aligazgatója, a Nagyszeminárium teológia tanára (egyházjog, egyháztörténet) az 1880-as évtized tudományos működésének ideje
1883-ban szentszéki ülnök
1884-ben a középiskolai hittanárok vizsgálóbizottságának tagja
1887-ben a Nagyszeminárium rektora, tb. kanonok
1888-ban rendes kanonok
1889-ben címzetes babolchai apát
1880-1892 szermináriumi elöljáró, papképzés, teológiai tanár, tudományos munka
1892-ben Császka érsek oldalkanonokja, főesperes-kanonok. A teológiai főiskola prodirektora Kalocsán
1892-1897: Császka érsek mellett sokat van Budapesten, megismeri a főváros elitjét, az egyetem tanárait, főúri családokhoz bejáratos (Szeidl, Péter, Lachnit, Zichy, Majláth)
1898: az első országos megbízatás, a Központi Szeminárium rektora, pápai prelátus
1898-1901: papképzés országos szinten, budapesti kapcsolatok folytatódnak-erősödnek
1901: Mindenszentek napján Ferenc József kinevezi székesfehérvári püspökké, XIII. Leó pápa a kinevezést decemberben megerősíti.
1902. január 19-én Császka érsek és Majorossy János segédpüspök, valamint Kohl Medárd püspökké szentelték a budapesti egyetemi templomban
1902. március 9. püspöki székfoglaló Székesfehérváron
1905. október 17. az uralkodó Kalocsai érsekké nevezi ki, a pápa dec. 11-én megerősíti
1906. január 14. székfoglalás Kalocsán, áprilisban valóságos belső titkos tanácsosi kinevezés
1910. január 24. bátor beszéd a Főrendiházban a katolikus érdekek védelmében a kultuszminiszter kinevezése kapcsán. Ezután lett Zichy János kinevezve.
1910. április 11. utolsó alkalommal jelenik meg az ifjúság díszünnepségén, melyen névnapja alkalmából köszöntik.
1910. október 28. öt éves érsekség, ill. egy súlyos, fél éves betegség után elhunyt
1901-1910: az utolsó évtized, főpapi szolgálat Székesfehérváron és Kalocsán
Jellemvonások
Bensőséges áhítat, erényes törekvés, vasszorgalom és bölcs önmérséklet – fiatalkori jellemzéseiben ezekkel a kifejezésekkel illették. Eminens tanuló, egykori kosztosnője, Szabó Ferenc dr. városi főorvos felesége mondta neki diákkorában: „Meglássa Gyula, magából még kalocsai érsek lesz!” Fiatalkori pályájának-karrierjének alakítója Haynald Lajos érsek, aki felismerte Városy tehetségét – állítólag Haynald véleménye is az volt, hogy Városy egykor még követni fogja őt a kalocsai érseki széken.
Fegyelmezett életmód jellemezte még érsekként is. Csodálták nemes egyszerűségét. Imádságos élete volt, rendszeresen órákat töltött az Oltáriszentség előtt (ő rendelte el, hogy folyamatosan jelen legyen az Oltáriszentség az érseki magánkápolnában). Összeszedett főpapi liturgia jellemezte. Fáradhatatlan munkás, kifejezetten alázatos és szerény. Amikor székesfehérvári jövedelmeit kevesellték, azt felelte, igaz, hogy több pénzből többet tudna jótékonykodni, de végül is nem ez a lényeg, lelkekre van szükség elsősorban, ebből pedig van bőséggel egyházmegyéjében. Megingathatatlanul nyájas, vendégszerető. Pedig természete eredendően hevességre volt hajlamos, de nagy önuralommal, önfegyelemmel élt, így heves kitöréseket, érzelmi reakciókat környezete nem tapasztalt nála. Az anekdotákat, vidám történeteket hallgatni és terjeszteni is szerette.
Lelkipásztori-egyházkormányzati tevékenység
Püspöktársai szerették, gyakran elnökölt már székesfehérvári püspök korában is a konferenciákon, ha a prímás akadályoztatva volt. Miután Császka érsek halálával megüresedett a kalocsai érseki szék, a püspöki kar őt szemelte ki a kalocsai érseki székbe.
Érsekségének első három évében bejárta egyházmegyéjét, valamennyi plébániát meglátogatta és bérmált. A tapasztalatok alapján kezdeményezte a szükséges intézkedéseket, pl. szűknek talált templomok bővítését stb. Bácskában kifejezetten támogatta a sajkás kerület (Tiszakálmánfalva, Csúrog környéke) magyarságát, olcsó bérleteket eszközölt ki a kormánytól az ottani lakosság számára. Tiszakálmánfalván templomot épített, a környéken telkeket vásárolt a szükséges egyházi épületekhez.
Elrendelte, hogy a főtanfelügyelő személyesen látogassa az iskolákat, és tegyen neki rendszeresen jelentéseket a tanügy állapotáról. Iskolákat építtetett Bácskertesen, Bácsújlakon, Zöldhalomban, Pusztaszentimrén, Borotán, Ószivácon és Hajóson. (Csak öt évig érsek!)
A papok számára elrendelte a három éves kötelező lelkigyakorlatot. Erre kijelölt helyek a kalocsai szeminárium és a ferencesek bajai és bácsi zárdái voltak. A tanítók és tanítónők számára is évente tartatott lelkigyakorlatokat Kalocsán és Szabadkán. A plébániák számára missziót írt elő, melyet hét éven belül kellett elvégezni. Ennek keretében szorgalmazta a rendszeres szentbeszédeket az ünnepek alkalmával, a gyakori szentáldozást, szentségekhez járulást. Előírta papságának, hogy misék előtt fél órával rendszeresen gyóntasson. Útjára indította az egyházmegyében az örökimádás mozgalmat, személyesen vett részt a szervezésében. Melegen ajánlotta papjainak jámbor társulatok alapítását, szinte valamennyi plébánián elterjedt az oltáregylet, a rózsafűzér társulat és Jézus Szíve társulata, több helyütt működött ferences harmadrend is. Mindezeknek a kezdeményezéseknek-igényeknek a 19. századi dualista kor sekélyesebb vallási életének fényében, a korábbi események tükrében van nagy jelentősége. (Korábban formaságokban kimerülő vallásosság a városokban, „hivatalnok” papság.)
Szociális téren
Az ifjúsági egyesületek, legényegyletek, katolikus körök elkötelezett támogatója volt. Fontosnak tartotta aktivitásukat, szervezésüket, melynek kapcsán figyelme kiterjedt az olvasmányokra, megfelelő sajtótermékek beszerzésére, jó könyvek biztosítására. Szabadkán saját költségén újságot és nyomdát létesített, anyagilag rendszeresen támogatta. Kalocsán már adott volt a Kalocsai Néplap c. hetilap. A sajtó céljaira rövid kormányzása idején 170 ezer koronát költött.
Kalocsán munkásegylet létesült több mint 500 taggal. Olcsó bérleteket biztosított, havonta 2-3 ezer koronából segélyezett. Kalocsán az ifjúsági egylet székházára 5 ezer koronát adott. A serdülő leányok patronázs egyesületét is támogatta, az iskolanővérek közreműködésével működési költségeiket lényegében ő fedezte. A kalocsai legényegyletnél internátust létesített. Zomborban 40 ezer korona költséggel szintén legényegyleti házat és internátust épített, Szabadkán pedig 20 ezer koronával támogatta a legényegyletet.
Budapesten a Szent Imre Kollégiumot 75 ezer koronával támogatta, a katolikus egyetemi ifjúság számára ez az otthon kulcsszerepet játszott a fővárosban (létrehozását Glattfelder Gyula kezdeményezte).
Kalocsán a gimnáziumi ifjúságot is segélyezte, ösztöndíjakra évente 3 ezer koronát adott, a tanítók házának pedig 1.500-at.
Gazdálkodás
Jószágkormányzójának kiváló érzékkel Macskovics Pál kanonokot választotta, aki az uradalom kezelését példás rendbe hozta, jövedelmezőségén sokat javított. Az uradalmi cselédségnek egészséges bérlakásokat építtetett, Kalocsán 48-at, mely külön kis városrészt alkot. Az állattenyésztés nagyot fejlődött, minta sertéstelepek létesültek, de a ló- és marhaállomány is jelentősen gyarapodott. A föld hasznosításának módjait tekintve, új utakat keresve vezető tisztségviselőit külföldi tanulmányutakra küldte. Komolyabb földreformról még szó nincs, de a bérletek formáján igyekeztek javítani, a nagybérlőket mellőzve a szegényebb rétegeket is munkához juttatni.
Növekvő bevételeit a háztartás, uradalom és irodák működtetését leszámítva lényegében közcélokra, egyházi- szociális és jótékonysági célokra fordította.
Egyházi célokra: 632 ezer korona
Tanügyi célokra 508 ezer korona
Társulati és egyesületi célokra: 340 ezer korona
Mindösszesen: 1.480 ezer korona, alig több mint négy év alatt. Ez az uradalom tiszta jövedelmének majdnem kétharmada volt, magára, saját célokra szinte semmit sem költött.
A főszékesegyház felújítása
Foerk Ernő vezetésével, 1907-1912 között, elkészültét tehát már nem érhette meg. Igényes, teljes belső felújítás-restaurálás, ásatás. Hosszú zárva tartás, új építményként érseki kripta, szentély-baldachin és körfolyosó a sekrestyék között. A templom-belsőt máig is meghatározó munkálatok voltak ezek, amelyek hosszú távon kiállták az idő próbáját.
Éppen száz évvel halála után, ismét jelentősebb munkák folynak az épületen, az 1910-es felújításhoz hasonló nagyságrendű műveletekre egy évszázadig nem került sor.
Összességében
Nagy egyéniségek, emblematikus személyek között (pl. Steiner Fülöp, Prohászka Ottokár Fehérváron, Kalocsán karrierjének indítója, Haynald bíboros), ő kevésbé feltűnő, inkább a háttérben, de annál szívósabban és kitartóbban munkálkodó, szorgalmas főpap. Hű egyházához, folytatni kívánja a jó hagyományokat, nem áll elő nagy programokkal. Szerényen bevallja, hogy követni kívánja elődjei jó kezdeményezéseit és a római pápa útmutatását. Tudós-pap típus, elmélyülésre hajlamos, nem a „tömegek nyelvén” beszél, de mélyen szereti papságát és híveit.
Források:
Gódány Erika: Városy Gyula székesfehérvári püspök (1901-1905) In: A Székesfehérvári Egyházmegye Ünnepi Névtára 2001. Szerk.: Mózessy Gergely, Székesfehérvár, 2001. 27-36.o.
Hörl Gyula S.J.: Városy Gyula dr. kalocsai érsek emlékezete 1846-1910. In: A Jézus-Társasági Kalocsai Érseki Kath. Főgimnázium Értesítője az 1910-1911. iskolai évről. Kalocsa, 1911. Jurcsó Antal Könyvnyomdájában, 80-90.o.
Dr. Városy Gyula kalocsai érsek 1905-1910. In: Nekrolog a Társulat elhunyt jótevőiről c. kéziratos kötetben, szerző ismeretlen, Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, KFL.VI.7. Kalocsai iskolanővérek, kötetek, oldalszám nélkül.