Liszt Ferencről és Haynald Lajosról is festett egy-egy portrét közös barátjuk, Munkácsy Mihály.
Liszt portréja 1886-ban, Haynaldé 1884-ben készült, a festmények a Magyar Nemzeti Galéria kiállításában láthatóak.
Az alábbiakban közölt szöveg forrása: Lakatos Andor: Haynald Lajos élete és kora (1816-1891). Biográfia. Doktori disszertáció, ELTE, BTK, Budapest, 2003. Kézirat.
A közölt rész a kéziratban a követező címen szerepel: 2.1. A zene szeretete, Haynald és Liszt Ferenc kapcsolata (264-269.o.)
Haynald gyermekkorában tanult zongorázni, de később nincs említés arról, hogy ezt a képességét rendszeresen gyakorolta-fejlesztette volna. A zongora képzés azonban mégis meghatározó lehetett zenei ízlésének fejlődésére, később ugyanis élete valamennyi helyszínén kereste a kapcsolatot a zenével, szívesen járt koncertekre, s ha tehette, az operába is ellátogatott. Tagja volt a római Szent Cecília Akadémiának, idehaza hosszú évekig elnöke a Filharmóniai Társaságnak. Haynald és a zene kapcsolata mégis egy személyes ismeretségben, Liszt Ferenchez fűződő barátságában vált leginkább „megfoghatóvá” az utókor számára.
Liszt és az Erdélyből érkező Haynald püspök 1856. szept. 1-jén, az esztergomi bazilika felszentelésének másnapján találkoztak először, az ebédnél, ahol egyébként Haynald először egy német filozófia tanárnak nézte a zongoraművészt. Előző nap Liszt maga vezényelte a bazilikában Esztergomi miséjét, s az említett ebédnél Haynald mellett ült. Az esti hajóval együtt utaztak Pestre, és útközben összebarátkoztak.1
Az első találkozás meghatározó és feltételezhetően mindkettőjük számára emlékezetes lehetett, mert amikor 1862-ben Haynald Rómában járt – Lönhart Ferenc, Haynald útitársának-titkárának naplója szerint – Liszt értesülve Haynald római tartózkodásáról azonnal felkereste, és ismerősként üdvözölte, Haynald pedig később viszonozta a látogatást, és egy Ave Maria-t kapott tőle zongorán. Június 7-én újra Lisztnél jártak, aki egy nagyobb társaságának koncertet rögtönzött, s közreműködését ígérte Haynaldnak erdélyi egyházi ünnepeken akár zeneszerzőként, akár személyesen.2
Haynald politikai okokból történt lemondatása után, 1864-1867 között c. Karthágói érsekként, a rendkívüli ügyek kongregációjában dolgozott Rómában. Ekkoriban többet volt alkalmuk találkozni, időnként együtt kirándultak. Haynald 1864. június 22-én, Rómából édesanyjához írt levelében említette, hogy éppen több napos kirándulásra indul Liszttel a Szabin hegyek közé. Ebben az időszakban mélyülhetett el a barátságuk, és a korabeli társasági élet fórumain, a római szalonokban is gyakran együtt mutatkoztak.
1867 után, Haynald kalocsai érseksége idején Liszt Ferenc több alkalommal is megjelent Kalocsán. 1870 szeptemberében például népes művész-kísérettel érkezett Szekszárdról, Augusz Antaléktól. Szeptember 18-án, vasárnap délután koncertet adtak a palota nagytermében, melyről a Magyar Állam október 1-jei számában jelent meg beszámoló. Lisztet Reményi Ede hegedűművész kísérte, jelen volt Menter Zsófia német zongoraművésznő is, aki rosszulléte miatt sajnos nem játszott, ill. Zsilinszky lengyel grófnő, zongoraművész, ő Liszttel együtt is játszott. Haynald Lajos hamarosan, még október elején viszonozta a látogatást, egy szekszárdi templomszentelés alkalmával. Liszt az alkalomra egy misét is írt, részeit maga vezényelte.3
1874. április 15-én hosszú távollét, országgyűlési és delegációs ülések után hozta magával Haynald Liszt Ferencet Kalocsára. Liszt érkezésének híre természetesen hamar elterjedt a városban, másnap délután így kénytelen volt hangversenyt tartani. A Magyar Állam április 19-i számában Szulik József pap költői beszámolója olvasható az eseményről. Szulik nem tudta pontosan megállapítani, hogy mit játszott Liszt, de közönségét láthatóan teljesen magával ragadta. A koncerten Berecz Ede főszékesegyházi karnagy felesége is énekelt. Liszt előtt a Kalocsai Dalárda rövid koncerttel tisztelgett. Az esemény kapcsán Haynald a városból meghívta, pl. a Kalocsai Jótékony Nőegylet tagjait, az iskolanővéreket, a város tisztviselőit. Liszt még április 16-án este el is utazott Kalocsáról. Ezután legközelebb 1876 októberében, Mindenszentek ünnepére érkezett. Kialakult az a szokása, hogy elsősorban nagyböjti időben, nagyhét, ill. húsvét táján jött Kalocsára, s egyre inkább csak szűkebb körben, a zárdában, a szemináriumban, a jezsuitáknál vagy éppen Sztára József székesegyházi karnagynál játszott.4
Liszt és Haynald természetesen nem csak Kalocsán találkoztak, az érsek sokat tartózkodott Budapesten, ahol egyébként Liszt tiszteletére időnként vacsorákat is adott, és nyári külföldi utazásaikat-pihenésüket is szívesen egyeztették, a "fürdőutak" alkalmával tehát időnként Magyarországtól távoli helyeken is találkoztak.
Liszt Ferenc elégedetlen volt korának egyházzenei színvonalával, s ezt Haynaldhoz írott leveleiben is kifejezte. 1880. április 23-án, pl. a következőket írta Weimarból: „Nem ismeretlen előttem a római szokványos egyházzene quodlibet-vircsaftja.(azaz, hogy össze-vissza játszanak egymástól és a hely szellemétől tökéletesen idegen zenéket, pl. operaáriákra aplikált szent szövegeket) Ha a budapesti egyházzenére vonatkozó szerény javaslataimat magasabb helyen jóváhagyják és egy csekély pénzösszeggel támogatják, akkor ott és Magyarország más városaiban méltó, a katolikus kultuszhoz illő, épületes teljesítmények fognak bekövetkezni.”5 A maga eszközeivel Haynald támogatni próbálta Liszt erőfeszítéseit. 1873 tavaszán meghívást kapott Trefort Ágostontól a zeneakadémia szervezésével kapcsolatos tanácskozásokra. Hamarosan megérett benne az elhatározás, hogy az egyházi zene támogatására alapítványt tesz. Május 25-én már határozott szándékával kereste meg levelében Trefort minisztert: kétezer forintos alapítványt tett, rendelkezése szerint az összeg „évi kamatjai egy vagy több egyházi zeneszerzésben legjelesebben kitűnt intézeti tanonczoknak adassanak jutalomdíjul oly módon és fölosztással, mint azt a zeneakadémiai elüljáróság tekintve a kitűzött czélt legjobbnak és leghasznosabbnak ítélendi.”6 A zene- és énekművészet előmozdítására még az 1870-es években létrejött a Liszt-Egylet, melynek elnöki tisztét hamarosan – Liszt személyes kérésére – Haynald töltötte be. Az egyesület tagdíjai a folyamatos működési költségeket fedezték, Haynald viszont alapítványi tőkéket is felajánlott kisebb-nagyobb összegekben a társulat céljaira. 1886-ban Haynald a megszűnő Liszt-Egylet vagyonát Liszt-Egyleti Alapítvánnyá alakította át, melynek évi jövedelmét szegény budapesti zenetanárok segélyezésére és zeneművészeti tanulók ösztöndíjazására fordították. Haynald alapító levelében egy kuratóriumot is kijelölt, általában zenei intézmények és egyesületek vezetőiből, akiknek feladata volt évente a díjazásra érdemeseket megítélni. Ez az alapítvány-levél összesen 3240 forintról szólt, Haynald Colpachban, Munkácsy Mihály kastélyában írta alá 1886. július 7-én. A két tanú Liszt Ferenc és Munkácsy Mihály volt.7
Liszt Ferenc 1882. április 9-én tartotta utolsó nyilvános hangversenyét Kalocsán. Egyébként szokás szerint nagyhétre érkezett, nagyszerdától kezdődően egy hetet töltött a városban. Részt vett valamennyi nagyheti szertartáson, nagycsütörtökön együtt szolgált Haynalddal a lábmosásnál, húsvét vasárnapján pedig fél ötkor az érseki kastély nagytermében zongorázott. A koncerten mintegy négy-ötszáz városi meghívott vett részt.8
Ezzel az úttal kapcsolatosan egy érdekes „előkészítő” levél is fennmaradt. Liszt kalocsai útját megelőzően ugyanis, 1882. február 24-én báró Augusz Imre levelet írt Rómából, és Haynald segítségét kérte Liszttel kapcsolatban. Augusz Imre atyja és Liszt barátságának örököseként (Augusz Antal ekkor már meghalt) a nagy művész sorsa miatt aggódott. Tudomására jutott, hogy Liszt a nyáron Bayreuth-ba készül, ahol részt akar venni Wagner Parsifal bemutatóján. Rómában Liszt barátai több dolog miatt is aggódtak. Az egyik, hogy a Parsifal szövegei, előadása több helyütt „nehezen összeegyeztethető Liszt egyházi állásával”, az egyházat gúnyoló (pl. az oltáriszentség, keresztség karikatúrája) részek vannak benne. Ha Lisztnek tetszik a darab, és tapsol, ellenfelei ezt felhasználhatják ellene. Ha nem nyilvánít tetszést, abból lehet baj. Liszt azonban lelkesedik Wagnerért, és mindenképpen menni akar. Másik félelmük, hogy Liszt idegrendszere nem elég erős, Bayreuthban nem ő volna az ünnepelt, nem lenne a középpontban, pedig Lisztnél mostanában „kevés ok is elég arra, hogy csekély külső izgatás által azon szomorú állapotban találtassék, mely már is tulzottan szerte hireszteltetett és ellenségei által mindenkor támadásra felhasználtatni fog.” Mindezek alapján kérte Haynaldot, hogy bölcsességével találja meg a módját annak, hogy Liszt útját megakadályozhassák, bízik az érsek ügyességében, hogy más, megkapóbb ajánlattal sikerül Lisztet terve megváltoztatására bírnia.9 A levél tanúsága szerint a Liszt közvetlen környezetében élők is képesnek tartották Haynaldot arra, hogy a világhírű művész programját, terveit befolyásolja. A levélben említett rosszakarók, a Liszt viselkedését figyelő árgus szemek egyébként nem a képzelet szüleményei, valós tapasztalatokon alapultak. Magának Haynaldnak is foglalkozni kellett Liszt védelmével, pl. a szabadkőműves-váddal kapcsolatban.10
1884. nagyhetén újra nagyobb társasággal érkezett Liszt Kalocsára. Elkísérték Dunkl János zongoraművész, Feridun bey török konzul, Almásy Sándor országgyűlési képviselő és ifj. báró Augusz Imre, valamint az érsek nővérei. Szűkebb körben játszott, de a visszaemlékezések szerint ugyanúgy felejthetetlenül.11
1885. áprilisában, ugyancsak nagyhéten érkezett Liszt utolsó alkalommal Kalocsára. Nagyszombaton este az érseki kastélyban, húsvét hétfőn Sztára József lakásán, délután pedig a Nagyszemináriumban játszott, ahol Almásy Miklós növendékpapot (Liszt tanítványa, Haynald bérmafia) látogatta meg elutazása előtt. Búcsúzását Haynaldtól Sztára József karnagy írta le: „Liszt élete vége felé még szolgálatkészebb, még kedvesebb akart lenni. Búcsúzás közben a zongorához ült és átszellemülten eljátszotta Mozart Ave verumját. A bíboros hangos zokogásban tört ki, odasietett a mesterhez, megölelte, megcsókolta. Emlék Rómából, a Sixtinából! – mondta.” Liszt hétfőn este utazott el Siposs Antal zongoraművész és Sztára József kíséretében.12
Haynald és Liszt utoljára 1886. július első napjaiban találkoztak Colpachban, ahol a Munkácsy-házaspár látta őket vendégül. Miután Liszt aláírta a Haynald-alapítványt, amely a magyar egyházi muzsika fejlesztését célozta, este elbúcsúzott Haynald a társaságtól, mivel másnap, július 8-án korán indult a vonata. Másnap hajnalban aztán, szürkületkor, amikor végigment a kastélyon, a szalon mellett elhaladva legnagyobb meglepetésére megszólalt a zongora: Liszt a Rákóczi indulóval búcsúztatta...13
Liszt Ferencet egyébként több személyes ismeretség is Kalocsához kötötte. Itt volt pl. unokaöccse, P. Hennig Alajos SJ. a jezsuita kollégium rektora éveken át, egyébként maga is egyházzenész. Liszt tartotta a kapcsolatot vele, kalocsai tartózkodásai alkalmával rendszerint nála gyónt. Ugyancsak Kalocsán, a Nagyszemináriumban tanult Liszt egyik kedves tanítványa, Almásy Miklós zongoraművész, aki Haynald bérmafia volt. 1886-ban, Liszt halálának évében szentelték pappá. 1879-től működött Kalocsán karnagyként Sztára József, akit Liszt ugyancsak a bizalmába fogadott. Liszt kalocsai napjairól számos anekdotát őriznek, ezeket általában Sztára József őrizte meg az utókornak. Íme, néhány: egy alkalommal Soós György, Haynald érsek híres Gyuri huszárja megtudta, hogy Liszt szereti a szárcsalevest. Saját szakállára intézkedett a konyhán, és módosította az étlapot. Az elkészült szárcsaleves azután nagyon kellemes meglepetést okozott Lisztnek az ebédnél. Gyuri huszár az eredményt röviden így fogalmazta meg: „Liszttől kaptam öt forintot, az érsektől – egy pofont.” Haynald másik huszárja, Katona Móric hozta a postát és az újságokat. Egy alkalommal elkeverte Liszt lapjait, a kellemetlenség után a másnapi adagot maga Haynald adta a kezébe, s arra kérte huszárját, hogy jelentse, hogy nagy szamár. Móric huszár jelentette is lelkesen Lisztnek, mire ő szelíden csak annyit válaszolt: „Azt látom.” Haynald állítólag értett hozzá, hogy Lisztet játékra bírja. Jól tudta, hogy Liszt sohasem játszik akkor, ha egyenesen felkérik. Így mindig cselhez folyamodott, vagy lezárta a zongorát, amit azután Liszt mindig kinyittatott, vagy átküldött a szemináriumba Almásy Miklós papnövendékért, és játékát módfelett dicsérte. Ez Lisztet minden alkalommal arra ösztökélte, hogy megmutassa, még belőle sem halt ki a régi virtus, és mindjárt hangversenyt rögtönzött.14
Liszt halála után Haynald egyike volt azoknak, akik 1887-ben országgyűlési indítvánnyal kívánták megvalósítani Liszt végrendeletében szereplő végakaratát, hogy Budapesten temessék el a ferencesek szerzetesi ruhájában. Ismeretes, hogy Tisza Kálmán a kéréstől elzárkózott. (Ha Lisztet hazahozatja, a nemzet Rákóczit, s egykor talán még Kossuthot is követelni fogja.) Haynald maga is gyűjtötte a személyenkénti öt forintokat a hazaszállítás költségeire (s aztán természetesen sorban adhatta vissza).15
1 Fuchs 1991. 78. vö. Tímár 1936. 3.
2 Lönhart 1862. 205, 215-216.
3 Tímár 1936. 4.
4 Tímár 1936. 4-5.
5 Fuchs (1986.) 6.
6 KFL.I.1.c. Haynald, tudományos, sz.n. 1873. („Alapítvány” gyűjtőaktában elhelyezve 1663/1882 sz. alatt.)
7 Az eredeti alapítólevél: KFL.I.1.c. Haynald, tudományos, zenei, sz.n. 1886.
8 Tímár 1936. 6.
9 RL, C/82. 17. doboz, Haynald Lajoshoz intézett levelek
10 Ld. levelezés Sayn-Wittgenstein hercegnővel Pulszky Ferenc állításáról, miszerint Liszt nem volt szabadkőműves. KFL.I.1.c. Haynald, tudományos, zenei, sz.n. 1887.
11 Tímár 1936. 6.
12 Tímár 1936. 6-7.
13 Fuchs 1991. 77-78.
14 Tímár 1936. 7-8.
15 KFL.I.1.c. Haynald, Tudományos, zenei, sz.n. 1887.
A jegyzetekben/hivatkozásoknál használt rövidítések feloldása:
Fuchs 1991. = Fuchs Ferenc: Haynald nagy barátja: Liszt Ferenc. In: Haynald bíboros emlékezete. Halálának centenáriuma alkalmából Kalocsán elhangzott előadások. 1991. Kiadja a Kalocsai Érsekség és a TIT Kalocsai Tagszervezete. 77-80.o.
Fuchs 1986. = Fuchs Ferenc: Liszt Ferenc és Kalocsa. Petőfi Nyomda, Kalocsa (1986)
N Lönhart 1862. = Lönhárt Ferencz: Olasz-úti jegyzetek. In: Gyulafehérvári füzetek II. Szerk. Veszely Károly. Kolozsvártt, a rom. kath. lyceum betüivel, 1862.121-258.o.
Tímár 1936. = Tímár Kálmán: Liszt Ferenc és Kalocsa. Adatok Kalocsa zenetörténetéhez. Kalocsa, 1936. Árpád Rt. Könyvnyomdája. (Különlenyomat a kalocsai Róm. kat. Tanítóképző-intézet 1935-36. évi Értesítőjéből.)
KFL.I.1.c. Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, Haynald Lajos érsek perszonális iratai
RL, C/82 = Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Szittyay Dénes gyűjteménye