10 sorozat 1766-1948, 10,77 ifm
A törökök elleni felszabadító háborúk és a Rákóczi szabadságharc évei után Kalocsa romokban hevert, de az újkori érsekek buzgalma és bőkezűsége újból a Kalocsai Sárköz kulturális központjává tette a várost. Patachich Gábor érsek (1733-1745) a mai gimnázium helyén 1733-ban egy papnevelő intézetet (szemináriumot) alapított. Batthyány József érsek (1760-1776) egy új szemináriumot épített, a régit pedig 1765-ben gimnáziummá alakította és vezetését a piarista atyákra bízta. A kezdetben 6 osztályos iskola 1779-től kezdve a Ratio Educationis értelmében 5 osztályú lett, majd 1806-tól ismét 6 osztállyal működik tovább. Az intézet 1851-ben 4 osztályos algimnáziummá kisebbedik, melynek oka a rendtagok csökkenő száma lehetett. Kunszt József érsek (1852-1866) tárgyalásokat folytatott a kegyesrendi elöljárókkal, hogy fejlesszék a gimnáziumot 8 osztályúra, de az érsek által felajánlott alapítványi összeget a piaristák elégtelennek találták, a tárgyalások teljes kudarcba fulladtak, a kegyesrendiek az intézetről hivatalosan is lemondtak. Ezzel lezárult a kalocsai gimnázium első korszaka.
Kunszt József érsek erre a jezsuita rend vezetőségével kezdett tárgyalni, hogy vegyék át a kalocsai gimnázium vezetését. Közben a régi Batthyány-féle épület felhasználásával az iskola mellé egy rendházat és egy templomot épített, az iskolát egy Stephaneum-nak nevezett konviktussal is bővítette, valamint (okulva a piaristákkal folyt tárgyalásokból) az egész intézmény kellő működtetésére elegendő alapítványt is letett. A tárgyalások ezek után sikeresen befejeződtek és az 1860. szeptember 4-én kelt alapító levéllel a gimnáziumot a jezsuiták vették át. A gimnázium évről-évre egy-egy osztállyal gyarapodott, míg 1865-ben megtarthatták az első érettségit. A magasan képzett jezsuita atyák színvonalas oktatása híressé tette a gimnáziumot, a jelentkező növendékek száma folyamatosan gyarapodott. Az épület egy idő után szűknek bizonyult, ezért 1869-ben a Kunszt-hagyatékból felépítették az intézmény hátsó épületszárnyát. Ez csak ideiglenesen elégítette ki az igényeket, ezért 1885-ben Haynald Lajos érsek (1867-1891,) a főutca túloldalán egy új elemi iskolát épített, a régi elemi iskola épületét a gimnáziumhoz csatolta, a konviktust egy új épületrésszel kibővítette, végül egy obszervatóriumot létesített. Az ott folyó napfolt-kutatás nemcsak az országban, hanem világszerte ismertté tette az intézményt. Az intézményben Csernoch János érsek (1911-1913) idején, 1912-ben történt egy nagyszabású belső átalakítás, amely után a gimnázium és a konviktus elnyerte mai alakját. A második világháború utáni rendszerváltozás következményeként a gimnáziumot 1948-ban államosították, ezzel lezárult a kalocsai gimnázium második korszaka. Az államosítás után az iskolaként funkcionáló épületrészben jelenleg is gimnázium működik, az egykori konviktust viszont leválasztották és fiúnevelő intézetet alakítottak ki belőle. Ezzel elkezdődött a gimnázium harmadik korszaka, amelyben már nem a kalocsai érsekség az intézmény fenntartója, ebből a korból levéltárunk már nem rendelkezik semmilyen irattal.
A kalocsai gimnázium régi irattára 1948-ban, az államosításkor került be az érseki levéltárba. (Szóbeli elmondás alapján egy szénásszekérre rejtve, titokban hozták be.) Az intézmény iratai napjainkig rendezetlenül, egy félreeső raktárban hevertek, kutatása az elmúlt évtizedekben jószerével csak a kötetekre korlátozódott. Az egykori irattár rendezésére 2001 őszén került sor, ekkor alakult ki az iratok és kötetek lentebb ismertetett, végleges levéltári rendje. Mivel a levéltárba menekítés után semmilyen rendezés nem történt, ezért az iratok megőrizték számunkra az egykori irattár rendjét. Az iratok 1948-ban alkalmazott tematikus felosztása megfelelőnek és logikusnak tűnt, ezért azt meghagyva alakítottuk ki az egyes raktári egységeket. A teljes anyagot tíz sorozatra lehetett bontani, amelyből az első hét iratsorozat és három a különféle típusú kötetek sorozatai.
A piarista atyák irattárukat három sorozatra osztották. Az elsőbe a királyi tanfelügyelő leiratait és saját tanácsüléseik határozatait tették. Külön sorozatba gyűjtötték a tandíjmentességi kérelmeket és az azokhoz kapcsolódó szegénységi bizonyítványokat. Végül az iratoktól elkülönülten kezelték a tanulók személyes adatait és érdemjegyeit tartalmazó főnévkönyveket. Iratok a 18. századból nem maradtak fenn és a 19. századból is nagyon hiányosak.
A jezsuita atyák a polgári korra jellemző iratnövekedés hatására eleinte további tematikus egységekre bontották irattárukat, pl. fontosabb rendeletek és észrevételek, iskolaorvos és egészségügy, igazgatói értekezlet, tandíjmentesség, testgyakorlás, szabadoktatás statisztikája. (Az említett címszavak az évenkénti iratcsomók egyes felzetein maradtak fenn.) Ám valamikor a 20. század elején az eddig különkezelt iratokból egyetlen évre rendezett sorozatot alakítottak ki, majd az iratokat évenkénti csomókba kötötték. Amikor a jezsuita korszak iratait átrendezték, a piarista korszak irataival folytatták a munkát. A négyrét hajtott leiratokat és határozatokat hosszában kihajtogatták és a sorozathoz kapcsolták, de valamilyen okból ezt a munkát nem fejezték be, mivel a régi iratok rendjét az 1853-as évvel bezárólag meghagyták, sőt a kérelmek "bedolgozásához" hozzá sem kezdtek. Az így kialakított vegyes iratok alkotják az irattár legnagyobb, harmadik sorozatát.
A negyedik sorozat lényegében egyetlen raktári egység. Itt gyűjtötték össze a legfontosabbnak tartott iratokat az alapítólevéltől az államosítási jegyzőkönyvekig bezárólag. A sorozat egykorú megnevezése is elárulja, hogy ezeket a többi irattól elkülönítve tárolták, kezelését és őrzését a rektorra bízták. Az ötödik és hatodik sorozat tartalmazza a fennmaradt érettségi vizsgák jegyzőkönyveit, melyeknek két típusát különböztették meg. Az egyikbe a hagyományos vizsgák, a másikba az eltérő időben történő vagy különbözeti magánvizsgák jegyzőkönyvei kerültek. Az utolsó iratsorozatnál találjuk meg a jezsuita rend vezetésétől érkezett hivatalos leiratokat és levelezéseket. (A tanfelügyelői leiratok a vegyes iratoknál találhatók.)
Az egyes köteteket három sorozatba lehetett sorolni. Az elsőbe kerültek a piaristák által elkezdett főnévkönyvek, melyek nemcsak a tanulók félévi és év végi érdemjegyeit, de személyes adataikat (származás, életkor, vallás stb.) is tartalmazza. A következő sorozatba kerültek az 1865-től kezdődő érettségi eredmények személyenkénti kimutatásai. Végül az utolsó sorozatot a teljesen vegyes tartalmú kötetek alkotják, pl. tanfelügyelői leiratok és határozatok másolati jegyzőkönyve, iktatókönyvek, leltárkönyv, névindex, diáriumok stb.
IRATOK
1. Leiratok és határozatok (Intimata Regia et Protocolla Conferentiarum) 1826-1853, 0,49 ifm
2. Kérelmek és szegénységi bizonyítványok (Recursus et Paupertatis Testimonia) 1850-1860, 0,10 ifm
3. Vegyes iratok 1853-1947, 5,48 ifm
4. Rektor által külön kezelt iratok 1860-1948, 0,14 ifm
5. Érettségi jegyzőkönyvek 1872-1927, 0,35 ifm
6. Magánvizsgálati jegyzőkönyvek 1884-1941, 0,28 ifm
7. Hivatalos leiratok a rektorhoz 1916-1929, 0,14 ifm
KÖTETEK
8. Főnévkönyvek (78 kötet) 1766-1928, 3,27 ifm
9. Érettségi kimutatások (6 kötet) 1865-1925, 0,21 ifm
10. Vegyes kötetek, segédletek (11 kötet) 1838-1948, 0,31 ifm
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges