A káptalan a második világháború után néhány éven belül elvesztette vagyonát. Természetesen érzékenyen érintette 1945-ben földbirtokainak államosítása, az ötvenes évek elején pedig ingatlanait - gazdasági épületeit, pincéit, tiszti lakásait - is át kellett adnia. Az 1946-1947-ben még rendszeres káptalani ülések egyre ritkultak, sőt 1952-től a jegyzőkönyvek sora 1958-ig meg is szakadt. Később is gyakran évek teltek el káptalani ülések nélkül, a ritkán megtartott összejövetelek pedig rendszerint nagyobb eseményekhez - káptalani helynök választása, érseki-kanonoki beiktatások) kapcsolódtak.
A káptalan tanácsadói funkciója írásban 1951-ig működött. Grősz József érsek (1943-1961) még rendszeresen kikérte a testület tanácsát. Letartóztatása után azonban érthető módon erőteljesen korlátozódott, ill. kockázatossá vált az írásos érintkezés az érsekkel, a kapcsolatok személyes, szóbeli síkra terelődtek. A kinevezések az Állami Egyházügyi Hivatal közreműködése miatt gyakran elhúzódtak, a hatvanas évek közepétől majd tíz éven át üresen maradtak stallumok. Az Egyházügyi Hivatal a testület döntéseit is befolyásolta, munkatársai adott esetben a szomszéd szobában várták a káptalan választásának eredményét. A kinevezések befolyásolása miatt gyakran sérült a gradualis promotio elve, s ez természetesen sérelmeket okozott a káptalan tagjainak, kényelmetlen helyzetet teremtett a kinevező érseknek. Ijjas József érsek 1973-ban egészen lemondóan nyilatkozott ez ügyben, amikor a hosszú szünet után eszközölt kinevezéseknél megjegyezte, hogy "...ez szükségszerűen a régi kanonokok előbbre lépését is jelenti, anélkül azonban, hogy ragaszkodni akarnék a régi és jelentőségét vesztett ún. gradualis promotiohoz."
A kórusimát a megfogyatkozó testület érvényesen, azaz legalább három kanonok jelenlétében 1973-ig gyakorolta. Énekes, ünnepi formája csak 1952-ig, a Nagyszeminárium Szegedre költözéséig volt hallható a székesegyházban. Alkalmanként még a hetvenes évek végéig folytatódott a közös zsolozsma, gyakran csak két résztvevővel. A kórusimát végző kanonokok kihalása azért következhetett be, mert az újonnan kinevezettek egy része vidéken volt plébános, a helyben lakó néhány kanonok pedig más elfoglaltsága - plébánosi, helynöki, irodaigazgatói stb. teendői - miatt kapott felmentést.
A káptalanok életében bekövetkezett változások idővel az egyházjogban is megjelentek. A II. vatikáni zsinat után az új egyházi törvénykönyv jelentős módosításokat hozott a káptalanok szabályozása terén is. Egyrészt lényegesen kevesebb, harmadannyi kánon foglalkozik velük, de figyelmet érdemel a feladatukat meghatározó 503. kánon is, mely szerint a káptalan olyan papokból álló testület, melynek feladata a székesegyházban az ünnepélyes liturgikus szertartások végzése, valamint a megyéspüspök megbízásainak teljesítése. Ez a meghatározás még annak ellenére is a káptalan hatáskörének jelentős csökkenését jelenti, hogy Magyarországon a püspöki kar döntése értelmében megbízatásuk kiegészül az egyházmegyei tanács (consultores dioecesani) feladataival. Ez ugyanis a régi tanácsadói jogoknak csak egy részét jelenti, hiszen az új kódex több új testület között osztotta meg a feladatokat. Hasonlóan tanácsadói hatásköre van pl. a papi tanácsnak - másnéven papi szenátus -, a pasztorális tanácsnak és a gazdasági tanácsnak is.
A székeskáptalanok létesítése és megszüntetése az Apostoli Szentszék joghatóságába tartozik - 504. kán. A káptalanok természetesen továbbra is helyi szabályzatok előírásainak megfelelően működnek, melyek jóváhagyási joga a megyéspüspököt illeti - 505. kán. Kizárólag a megyéspüspök illetékes a kanonokok kinevezése terén is, ezzel kapcsolatban minden korábbi kiváltság, történelmi hagyomány érvényét veszíti - 509. kán. Az egyetemes egyházjog a káptalanok szervezetével kapcsolatosan csak a penitenciárius kanonok megbízását és egy vezető személy kinevezésének kötelezettségét írja elő. - 507, 508. kán.
A II. vatikáni zsinat és az új egyházi törvénykönyv ösztönzésére Kalocsán is az új szabályzat elkészítésébe fogtak. Ijjas József érsek 1355/1984. sz. alatt kelt leiratában szempontokat is adott a munkához. Hatályon kívül helyezte a helybenlakás kötelezettségét, a közös zsolozsmaimádságot, a káptalani konventmise megtartását és a főkáptalan által régebben vállalt misék elvégzésének kötelezettségét. Mivel a káptalan jelenleg is az 1985-re elkészült új szabályzat szerint működik, végezetül most e szabályzat főbb vonásait ismertetjük:
A főkáptalan jellege: A káptalan papi testület, elsődleges feladata az ünnepélyes liturgia végzése, de ezen túl "a főpásztor első tanácsadó testülete és az egyházmegye kormányzásában munkatársa. Jogi személy, és továbbra is használja régi pecsétjét, melynek körirata: SIG. USUALE METR. CAP. COLOC. 1739."
A főkáptalan tagjai: Rendes tagjai csak a kalocsai főegyházmegye kötelékéhez tartozó papok lehetnek. A káptalan hagyományos módon továbbra is 10 tagból áll, a tagokat a káptalan meghallgatása után az érsek nevezi ki, ugyancsak ő zárhatja ki a káptalan testületéből a tagságra méltatlanná vált személyeket. Üresedés esetén a gradualis promotio (fokozatos előléptetés) elvének megfelelően töltik be a helyeket. A kanonokok megkülönböztető öltözete: karing felett lila micétum, lila öv, lila birétum. Továbbra is viselhetik a Crux Tolosanat.
A kanonokok feladatai: A közös kötelmek közé tartozik a példaadó papi életen túl a lehetőség szerinti részvétel a székesegyház ünnepi liturgiai eseményein. Kötelező összejövetel évente három alkalommal van: a nagycsütörtöki olajszentelési misén, a főegyházmegye papszentelésén és végül a második félév folyamán egy hétköznapon a káptalani ügyek megbeszélésére. Ez utóbbi találkozó az újonnan kinevezett kanonokok beiktatására is alkalmas. Rendkívüli kötelező összejövetel szükséges a főpásztor temetésére, az egyházmegyei adminisztrátor (Administrator dioecesis) megválasztására és az új érsek beiktatása alkalmából. Az egyes kanonokok kötelességeinek leírása jelentősen megrövidült. Lényegében csak a nagyprépost és a főesperesek esetében vannak felsorolt külön kötelességek. Az éneklőkanonok egyetlen külön említett, hagyományos feladata az új kanonokok beiktatása. A szabályzat előírja az anyagi ügyekért felelős személy, a penitenciárius kanonok és a káptalani jegyző kinevezését.
A főkáptalan tanácsadó testületi (collegium consultorum) feladata: A püspöki kar megbízása értelmében látják el a káptalanok ezt a feladatot, mely pl. vélemény-nyilvánítási és beleegyezési jogot jelent nagyobb összegű anyagi ügyeknél. Széküresedés esetén a káptalan kötelessége az egyházmegyei adminisztrátor megválasztása, s vele együtt a főegyházmegye vezetése. Ez a feladatuk az új érsek kinevezési bullájának bemutatásáig tart.
A kanonokok jövedelme: A régi anyagi alap elvesztésével mára már csak jelképes a honorárium, a szabályzat ennek mértékével kapcsolatban előírást nem is ad, csupán irányt mutat. 1985-ben pl. a kanonokok kedvezménye abból állt, hogy nem fizettek személyi nyugdíjjárulékot, havi illetményük 200 Ft-tal meghaladta a plébánosokét, nyugdíjasként 10 %-kal magasabb illetményt kaptak.
Tiszteletbeli kanonokok: A főkáptalannak legfeljebb nyolc tiszteletbeli kanonokja lehet. Ezt a címet idegen egyházmegyés papok is megkaphatják. Szintén az érsek nevezi ki őket, beiktatásuk, viseletük azonos a tényleges kanonokéval, de nem vonatkoznak rájuk sajátos előírások vagy kötelezettségek. A külsőségeket illetően azonos tehát állásuk, de kapcsolatuk a káptalannal meglehetősen formális.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges