Bevezető – korszakváltás a levéltári kutatásokban

A 20. század végén az informatika térhódításával és az információs társadalom kialakulásával kapcsolatos változások elérték a levéltárak világát is. Míg korábban a levéltári kutatás csupán „kevesek kiváltsága” volt, és elsősorban tudományos munkát jelentett, az ezredfordulón már „eltömegesedő” kutatásról beszéltek a szakma képviselői, és jelentős mértékben változott a keresett iratok jellege-témája is. A társadalom egyre szélesebb rétegei érdeklődnek a számukra „kézzelfoghatóbb” szűkebb környezet, a szülőföld, a lakóhely és különösképpen a családjuk múltja iránt, és az adatok keresése során előbb-utóbb eljutnak a levéltárakba is. A világszerte jellemző folyamatot hazánkban is jól érzékelteti az elmúlt évtizedben napvilágot látott helytörténeti kiadványok sora, a családkutatással foglalkozó cégek és vállalkozások megjelenése, valamint a különféle társadalmi kezdeményezések, családkutató egyesületek (pl. AKuFF, a Magyarországi Németek Családfakutató Egyesülete) alapítása és működése. Az érdeklődés mellett változóban van a kutatások „technológiája” is, egyre nagyobb ui. az igény, hogy a kutatók az Internet segítségével otthonról is tájékozódhassanak a levéltárakban található iratokról, és szívesen vennének igénybe különféle tartalomszolgáltatásokat is. (Rögtön hozzá kell tennünk, hogy a levéltárak eddig sajnos nem tudtak lépést tartani ezekkel az igényekkel, honlapjaik általában megkésve, csak az utóbbi években jelentek meg, és ritkán tartalmaznak az iratokra vonatkozó érdemi, tartalmi ismertetőket-leírásokat.)

Érzékelhető a változás a mi levéltárunk forgalmát tekintve is: az elmúlt másfél évben kutató- és ügyfélszolgálati munkánk során a nálunk előforduló 368 esetből 189 volt családkutatással kapcsolatos megkeresés, s ez több mint 51 %-ot jelent. (A helytörténeti kutatások aránya ugyanezen idő alatt 33 % volt, vagyis a család- és helytörténet együttesen 84 %-ot tett ki.) Az említett 51 %-os arány folyamatosan növekvő (egy évtizede még kb. 30 % volt), s ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt három évben kutató- és ügyfélforgalmunk megduplázódott, megállapítható, hogy az érdeklődés jelentős mértékű növekedése döntő részben a családkutatások aktivizálódásának köszönhető. A jövőt illetően sokatmondó lehet a számunkra, hogy a szomszédos Ausztriában, a hozzánk hasonló intézményekben általában külön termekben fogadják a családkutatókat. A férőhelyek korlátozott száma, a folyamatos „teltház” miatt itt rendszerint előre be kell jelentkezni, és a családkutatókkal foglalkozó levéltáros munkatársak kifejezetten az ő igényeikre-kéréseikre „szakosodnak”. A fokozott érdeklődésnek megfelelően a külföldi levéltári honlapokon általában hangsúlyos szerepet kap a családkutatásokhoz használható források, ill. a kapcsolódó szolgáltatások ismertetése.

A családkutatások szempontjából sok értékes iratot őriznek a levéltárak s ezek a források gyakran tömegesek (pl. gazdasági ügyekkel kapcsolatos dokumentumok: összeírások, urbáriumok-adóívek, robotjegyzékek, azután jogi vonatkozású iratok: pl. adás-vételi és egyéb szerződések, hagyatéki ügyek, háborús holttányilvánítások, házassági- és egyéb peres iratok stb.), de a változatosság ellenére megállapítható, hogy a családkutatók figyelmének középpontjában mégis elsősorban az anyakönyvek állnak. Persze nem meglepő ez a kitüntetett figyelem, ha arra gondolunk, hogy az egyes személyek azonosíthatóvá az anyakönyvek információival válnak, és csak ezután rendelhetők hozzájuk egyéb iratok. Kijelenthető tehát, hogy az anyakönyvi kutatások adják a családkutatások első és egyben legfontosabb lépését, s az így felépített vázat lehet azután kiegészíteni a fentebb említett, egyéb iratokkal és információkkal.
Magyarországon 1895-ig nem volt állami anyakönyvezés, a kutatható történeti anyakönyvi állományt így döntő részben egyházi levéltárakban őrzik. A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár gazdag anyakönyvi állománnyal rendelkezik az egyházmegye területére vonatkozóan, s ez a jövő kutatásai szempontjából igen fontos forrásanyag számos kiaknázási lehetőséget rejt magában.