4 sorozat 1904-1949, 0,41 ifm
A Tanítókháza megépítésének gondolatát Berauer József (1865-1937) kalocsai tanítóképzős tanár 1894-ben fogalmazta meg először. Célja egy olyan kollégium felállítása volt, amelyben az egyházmegyei rk. tanítók kalocsai tanítóképzőbe vagy gimnáziumba járó gyermekeinek díjtalan szállást és ellátást biztosítson. Ennek érdekében az egész egyházmegye területén megindult a gyűjtés, amihez Császka György érsek (1891-1904) kegyes pénz- és telekadományait hozzátéve 1896 elején elkezdődhetett az építkezés, ősszel már az első lakókat fogadta.
Az intézet az első világháború végéig folyamatosan fejlődött, de fenntartási alapjának elértéktelenedésével a két világháború közti működésére az volt a jellemző, hogy rendre visszatérő fenntartási gondokkal és létszámhiánnyal küzdött. Hogy a bevételeket növeljék, már nemcsak tanítók gyerekeit vették fel, bárki jelentkezhetett, természetesen a költségek térítésével. Azonban a fizetős diákok fogadása sem tudta az intézmény gondjait tartósan megoldani, ezért a kalocsai tanítóképzővel megállapodás született, hogy annak kollégiumaként működik tovább, vidéki diákjait automatikusan felveszi. A kollégium 1948-ban a többi oktatási intézmény sorsában osztozva szintén államosításra került.
Mivel a Tanítókháza mindig érseki felügyelet alatt működött, ezért az érseki hivatal egyházkormányzati iratai között található egy a kollégiumra vonatkozó iratsorozat. E fond iratai viszont az egykori intézet helyi irattárának töredéke, levéltárba kerülésük valamikor az államosításkor történhetett. Utolsó igazgatója Szedlay István kanonok volt, talán ő hozta magával.
1. Vegyes iratok 1921-1949, 0,09 ifm
2. Vegyes füzetek 1924-1948, 0,15 ifm
3. Légoltalmi-, készültségi- és riadóterv 1943, 0,02 ifm
4. Vegyes kötetek, segédletek (8 kötet) 1904-1948, 0,15 ifm
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges